Kategóriák
Heti hírlevél elmélkedései

Úrnapja A év

2020

Az Eucharisztia – egység, közösség
Gondviselésszerű, hogy éppen úrnapjától nem csak lehetőség, hanem feladat is a szentmisén való részvétel. Hiszen a szentmisében jön létre az Oltáriszentség, ünnepeljük meg megváltásunk szent titkát.
A karantén időszakában kerestük a lehetőségeket, hogy a technikai eszközök segítségével bekapcsolódhassunk a legszentebb áldozatba. Remélhetőleg felfedeztük, hogy fontos a szentmise, és hogy a teljes ünnepléshez a személyes részvétel elengedhetetlen.
A liturgiának van egy állandó jellege. Mindenhol ugyanaz a szöveg hangzik el, mégis mindenhol kicsit más. Mert különböző emberek vagyunk, mert stílusban, hangzásban, mozdulatokban vannak különbségek. Bár fontos, hogy az atya hogyan mutatja be a szentmisét, mit és hogyan szól a szentbeszédben, mégis a lényeg a Krisztussal való találkozáson van. A találkozás viszont elsősorban személyesen rajtam múlik. Persze igaz, hogy a liturgiát végző segíthet ebben.
Krisztus közösségbe hívja követőit. A közösségnek pedig van egy állandó jellege. Az eucharisztikus ünneplés kapcsolja össze a Krisztusban hívőket. Ezért fontos, hogy mindannyian megtaláljuk azt a közösséget, amelyben együtt dicsőíthetjük Krisztus Urunkat. Ez a közösséghez tartozás túlmutat a konkrét pap személyén, aki az adott időben Krisztust képviseli a közösségben.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a közösség alapja, amelyben megéljük hitünket, Jézus Krisztus. Csak benne és általa lesz élő és tanúságtevő keresztény életünk.

2014

Üdvözlégy Oltáriszentség!
Jézus az utolsó vacsorán, jelenlétének új, maradandó jeleként hozta létre az Oltáriszentséget. A húsvéti idő lezárultával, a Pünkösd régen ünnepelt nyolcadát is beszámítva, a következő csütörtökön az Oltáriszentség ünnepét üli Egyházunk. Felmutatjuk a köztünk levő Urat, ünnepeljük jelenlétét. Minden Szentmisében elhangzanak az utolsó vacsorán mondott jézusi szavak, minden Szentmisén tudatosíthatom magamban Jézus valóságos jelenlétét, mégis ez az ünnep különleges módon erősíti meg hitemet. Az úrnapi körmenet, ahogy minden körmenet, hitvallás. Jelzése annak, hogy hitemet nem akarom magamban megtartani, azt szeretném másoknak is átadni, megmutatni.
Mit jelent számomra az Oltáriszentség? Erőforrás, táplálék, gyógyszer.
És mit jelent a Szentmise, amelyben létrejön az Oltáriszentség? Csúcs és forrás, találkozás, megállás, elcsendesülés, kilépés a világ zajából.
Hogyan élek az Oltáriszentség erejével, kegyelmével? Talán az első gondolatom, hogy Uram, nem vagyok méltó … De Ő maga akar méltóvá tenni. Gyógyít és megerősít. Persze ehhez időnként komolyabb beavatkozás kell. A sebet is először kitisztítjuk, utána kötözzük be. A bűnbánat és a szentgyónás ezért fontos számunkra.
Hogyan élek a Szentmise kegyelmeivel? A teljes Szentmisén részt veszek. (Keresztvetéstől keresztvetésig, még inkább a kezdőénektől a záróének végéig.) Felkészülten igyekszem jönni. Mi fog történni, kiket szeretnék Isten elé vinni, mit szeretnék kérni Tőle? Nyitott szívvel vagyok jelen, hogy meghalljam, ha szólít.
Mi történik két Szentmise között? Mindazt, amit kaptam, viszem magammal, hogy szétoszthassam a környezetemben. Ha a Szentmise valóban csúcs és forrás, akkor vasárnapról vasárnapra felérek a csúcsra, az Isten hegyére, majd ebből a forrásból táplálkozom, és adok másoknak is.
Úrnapján, megerősödve az Oltáriszentség hitében, induljunk bátran! A mindennapokban vigyük magunkkal a köztünk lévő Urat, és mutassuk meg másoknak is!

2011

Üdvözlégy Oltáriszentség!
Jézus az utolsó vacsorán, jelenlétének új, maradandó jeleként hozta létre az Oltáriszentséget. A húsvéti idő lezárultával, a Pünkösd régen ünnepelt nyolcadát is beszámítva, a következő csütörtökön az Oltáriszentség ünnepét üli Egyházunk. Felmutatjuk a köztünk levő Urat, ünnepeljük jelenlétét. Minden Szentmisében elhangzanak az utolsó vacsorán mondott jézusi szavak, minden Szentmisén tudatosíthatom magamban Jézus valóságos jelenlétét, mégis ez az ünnep különleges módon erősíti meg hitemet. Az úrnapi körmenet, ahogy minden körmenet, hitvallás. Jelzése annak, hogy hitemet nem akarom magamban megtartani, azt szeretném másoknak is átadni, megmutatni.
A körmenetben tehát egyrészt megvalljuk hitünket, másrészt elmélkedünk az Oltáriszentséghez kapcsolódó evangéliumi szakaszokról, harmadrészt valami széppel vesszük körül a köztünk lévő Urat. Az előkészületek ráhangolnak bennünket az ünnepre. Az Úrnapi körmenetnél kézzel fogható az összefogás. Az oltárok előkészítése nemcsak fizikai munkát jelenthet, hanem valódi ráhangolódás is lehet az ünnepre. Mennyi áldozat van ezekben a készületekben! Ha éppen nem kapcsolódsz ilyen előkészítő feladatba, gondolj azokra, akik ezen a reggelen sokat tesznek az oltárok szép elkészítéséért! Talán az ő példájuk, szolgálatuk segíthet abban, hogy tudatosabban készülj fel a mai Szentmisére.
Vajon más vasárnapokra mennyi készületet szánok? Tudatosodik bennem a vasárnap ünnep jellege? Minden ünnep annyit jelent, amennyit készültem rá. A vasárnap akkor lesz igazán szép, felemelő, feltöltő, ha valamennyi időt szánok a ráhangolódásra. Egyénileg vagy családban, egyedül vagy együtt. A hetedik nap megszentelése ne abból álljon, hogy a hétköznapokon elmaradt teendőimet pótolom, (vásárlás, takarítás, mosás stb.) hanem végezzek a Szentmisén való részvételen túl valami olyat, amely kiemel a mindennapokból. Ahogy az úrnapi körmenet előkészítésében mindent előre összekészítenek, hogy az ünnep reggelén már csak össze kelljen rakni és fel kelljen díszíteni az oltárokat, úgy kell a vasárnapomhoz is előkészítenem a szükséges dolgokat.
Fontos kérdés: Mi marad az ünnepből? A külső szemlélő számára nem sok. A díszes monstrancia visszakerül a tabernákulumba, a virágszőnyeget elfújja a szél, a díszes oltárokat elbontjuk. De mégis kell, hogy ott belül, a szívünk mélyén megmaradjon valami. Valami a találkozásból, valami a közös készülődésből, valami az áldozathozatalból. Ott belül megmarad és megerősödik a hitünk. Vajon az ünnep, a találkozás, a készülődő tevékenység lángra lobbantotta a szívünket? Vajon hitünk élőbbé válik az ünnep kapcsán? Milyen jó lenne, ha minden vasárnapi misére olyan tudatossággal készülnénk, mint az úrnapi körmenetre. Milyen jó lenne, ha a Jézussal való találkozásunk rendszeres lenne! A mai ünnep erősítse hitünket, lobbantsa lángra szívünket, és segítsen a tanúságtevő életben!

2008

Üdvözlégy Oltáriszentség!
Szép énekünk az Oltáriszentségről, amely a körmenetet indítja a mai ünnepen, Jézust köszönti, aki jelen van a kenyér és a bor színe alatt.
A múlt vasárnap a Szentháromság titkára csodálkoztunk rá. Titok, hogyan lehet az egy Isten három személy. De hisszük, mert Jézustól tanultuk. Az Oltáriszentség hasonló titok a számunkra. De hisszük, mert Jézus mondta: ez az én testem, ez az én vérem.
Mit jelent számomra az Oltáriszentség? Jelenti a jelenlétet. A mai ember szereti a kézzelfoghatót, a láthatót, az érzékelhetőt. A kenyér színe alatt láthatom Jézust. Kezünkbe adta önmagát. Ahogy a szeretett személy képét, tőle származó tárgyat odateszem az asztalomra, és ha ezekre a tárgyakra nézek, a szeretett személyt látom, úgy a kenyér színe alatt is láthatom Jézust, akit szeretek.
Az Oltáriszentség táplálék. Táplálja lelkemet, táplálja hitemet, erősíti szeretetemet. A latin nyelv communionak nevezi a szentáldozást, amely egyesülést jelent. Egészen közel, szívembe jön Jézus, hogy belülről formáljon, alakítson.
Az oltáriszentség hitvallás. Hitemmel látom a kenyérben és borban Jézust. Hiszek Jézus szavának, és szeretném felismerni őt a kenyértörésben. Hitvallás a mai ünnepen a körmenet is. Énekünkkel, a feldíszített oltárokkal megvalljuk, hogy valóban Jézus az, akit körbe viszünk.
Valljuk meg hitünket bátran, éljünk az Oltáriszentség erejével, tegyünk tanúságot Isten iránti szeretetünkről!

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük