2022
Az irgalmas Isten
A múlt vasárnap az elveszett gyermekeit hazaváró Atyát szemléltük. Ma a bűnösre irgalommal tekintő Urat láthatjuk.
Azt halljuk Izaiás prófétától, hogy Isten valami újat visz végbe. Mit jelent ez? Hogy segít bennünket a változásban, a fejlődésben. Hiszen életünk úton levés, amelyben a kitűzött cél felé futunk. Ez a cél: az égi hivatás jutalma.
Tetten érték az asszonyt. (Vajon hol maradt el a tettestárs?) Első felindulásból végre kell hajtani a törvényben lévő ítéletet. Jó alkalmat kínál ez Jézus tőrbecsalásához. Jézus azonban csendben marad. Időt ad a vádlóknak, hogy lehiggadjanak. Feszülten, felfokozott állapotban nem lehet józan ítéletet hozni. Majd rövid felszólítása végképp észre téríti a vádlókat. A csend, a higgadtság gyakran segíti a tisztánlátást.
Jézus végül is elbocsátja az asszonyt, feladatul adva neki élete megjobbítását.
Isten irgalmassága nem azt jelenti, hogy nyugodtan tehetünk bármit, Ő úgyis megbocsát. Azt jelenti, hogy lehetőséget ad a megtérésre, bűneink leküzdésére.
Mai korunkban, ha valami baj, meg nem értés, igazságtalanság ér, olyan könnyen kitesszük a közösségi oldalra. Pedig ha bele gondolunk, ha időt engedünk magunknak, ha elszámolunk tízig, lehet, másképp fogjuk látni a dolgot. Ma sokan csak az eseményt, a tettet szemlélik, és nem foglalkoznak azzal, mi vezetett idáig.
Nem könnyű a jézusi utat járni, nem könnyű Isten irgalmas szemével tekinteni a világra, a másik emberre. Nagyböjt idején, húsvét közvetlen közelében, halljuk meg mi is Jézus szavát: „Menj, de többé ne vétkezzél!”
2019
A középre állított ember
Mi van életem középpontjában? Gyakran egy-egy feladat, amit végeznem kell. Ez lehet egyszeri vagy folyamatos is. Ugyanakkor érzem, hogy ez önmagában kevés.
Van, hogy magamat akarom középpontba állítani. Mert szeretném, hogy fontos, értékes legyek. De ez sem elégít ki teljesen. Mert akkor érzem igazán fontosnak magam, ha a másik ember elismeri, amit teszek.
Vagyis emberi kapcsolataimban, a másik felé fordulásom által találom meg igazi helyemet.
A mai evangéliumban középre állítanak egy asszonyt. Nem azért, mert valami szépet tett, hanem bűne miatt. Talán észrevesszük, hogy a rossz miatt sokkal gyakrabban kerül valaki a figyelem középpontjába, mint a jó miatt. Jézus mindenkiben meglátja a jót. Arra hív minket, hogy a jót növeljük, a rosszat pedig csökkentsük életünkben. Nekünk is szól: „menj, de többet ne vétkezzél.”
A nagyböjt arra hív, hogy vizsgáljuk meg, ki vagy mi van életünk középpontjában! Fedezzük fel a másik, a mellettünk élő embert, a benne levő – Istentől származó – jót. Fussunk közösen a bűnbánat és a megtérés útján, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban!
2016
Menj, de többé ne vétkezzél!
Az irgalmas Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy letérjen útjáról és éljen. Ahogy a tékozló fiút visszafogadja, a házasságtörésen ért asszonyt is fel akarja emelni.
A példázat úgy van beállítva, hogy ráterelje a bűnbánó ember figyelmét Istenre, az erkölcsi élet bírájára és az irgalom forrására. Isten irgalma azért nyilatkozott meg, hogy az ember erőt merítsen belőle a bűn elleni küzdelemben.
Keresztény felelősségünk beszélni a bűnről és a bűnbánat, a bűnbocsánat lehetőségéről. Mert ma úgy tűnik, a bűn attól bűn, hogy felfedezték. Ha viszont felfedezték, már nincs bocsánat, azt évek, évtizedek múlva is az illető fejéhez lehet vágni. Mindez abban gyökerezik, hogy elveszett az Istennel való kapcsolat. Hiszen igazi bűnbocsánatot csak Isten tud adni. Mi a Tőle kapott erővel tudunk megbocsátani.
Mindennek alapja és gyökere a feltámadásba vetett hitünk. A bűnbánat, a megbocsátás gyengülése mögött hitünk gyengesége rejlik. Lassan elveszítjük a kapcsolatot az éggel, belesüppedünk az evilági csatározásokba, már nem látjuk a végső célt.
Nagyböjt ideje arra hív, hogy tekintsünk felfelé. Lássuk meg újra az eget, vegyük észre Isten kegyelmi erejét, halljuk meg hívó szavát! Az ünnepek ünnepéig, húsvétig hátralevő két hét, a szenvedés két hete, nyissa meg szívünket a feltámadás hitére! A liturgiára figyelve, a belső csendet keresve közeledjünk az ünnephez, hogy ujjongó örömmel adhassuk majd hírül a világban, hogy Krisztus feltámadt a halálból!
2013
Menj, de többé ne vétkezzél!
A farizeusok az igazság és a törvény védelmezőiként próbálnak feltűnni. De kilóg a lóláb, kiderül, csak Jézusnak állítanak csapdát. A törvények szerint nem csak az asszonyt kellett volna odavinni, hanem azt is, akivel elkövette a házasságtörést. A rómaiak szabályozása szerint önmagukban nem hozhatnak halálos ítéletet a zsidó vezetők.
Jézus látja a vádlók nem őszinte magatartását. Természetesen, mint már annyiszor, kikerüli a csapdát. Hogy mit írt a porba, nem lényeges, nem tudjuk. Válasza megdöbbenti, és gondolkodásra készteti a vádlókat, akik végül is eloldalognak. Kinek van joga ítélni? Persze, mindez nem azt jelenti, hogy a bűnt ne nevezhetnénk nevén. A mai közgondolkodás nem tud mit kezdeni a bűnbánattal és a megbocsátással, ezért inkább a bűn tényét vonja kétségbe. Relativizálja a bűnt, mintegy többségi döntést vár arról, hogy mi a bűn, és mi nem az.
Jézus a bűnt elítéli, de az asszonyt, a bűnös embert felemeli. Ő ítélhet, mert ő bűntelen. Mégsem él az ítélkezés jogával, hanem megtérésre hívja az asszonyt.
A nagyböjt minket is megtérésre hív. Néven kell neveznünk a bűnünket, fel kell ismerni emberi gyengeségünket, de nem azért, hogy kétségbe essünk, hanem azért, hogy Istentől elnyerjük a bűnbocsánatot, és új erővel indulhassunk utunkon.
2010
Menj, de többé ne vétkezzél!
A bűn valamilyen hibát, hiányt jelez. A görög szó inkább azt jelzi, hogy elvétette az irányt, benne van a végzet hatalma. Az ószövetség a bűnt lényegében az ember Istennel való kapcsolatával köti össze. Aki bűnt követ el, az hűtlen lesz a szövetséghez. A bűnös hűtlenné vált a szövetséghez.
Jézus leleplezi a bűnt, ugyanakkor emlékeztet Isten irgalmára.
A bűnbánat az ókeresztény időktől kezdve a bűnvallomást és a vezeklést jelenti, amelynek megtérésre kell vezetnie.
A mai világ nem tud mit kezdeni a bűnnel. Az erős ember, aki a mai kor példaképe, nem hibázik, vagy ha mégis, ügyesen titkolja. A viszonyítási pont önmaga és a többi ember. Ebből következik, hogy a bűnbánattal és a megtéréssel se tud mit kezdeni.
Jézus válasza a bűnre: a bűnt elutasítja, de a bűnös embert felemeli. Az engedetlenség bűnét engedelmességével teszi jóvá. Megmutatja a bűnbánat útját és Isten irgalmas szeretetét.
Mit tudok kezdeni a bűnbánattal? Szembe merek-e nézni őszintén önmagammal? Ki merem-e mondani azt, ami legmélyebben van, amit a legjobban takargatok? Az önmagammal való őszinte szembenézés vezet el a valódi megtérésre, segít, hogy tudjak küzdeni hibáim, bűneim ellen. Isten megbocsátja minden bűnömet. Vajon én meg tudok-e bocsátani? Nemcsak a másik embernek, hanem sokszor önmagamnak is nehéz megbocsátani.
Forduljunk bátran és bizalommal Isten felé, éljük át irgalmas szeretetét!
2007
Menj, de többé ne vétkezzél!
Nagyböjti utat járunk, Jézus szavára figyelünk, szeretnénk életünket alakítani, formálni. Kísértéseinket a Jézussal való találkozás erejével szeretnénk legyőzni, hogy meghalljuk megtérésre hívó szavát, hogy megtapasztalhassuk az atyai ház örömét. Mindez abban erősít meg bennünket, hogy tovább menjünk a jézusi úton, le tudjuk tenni bűneinket, hibáinkat, és egyre jobban a megváltott ember vonásait viseljük.
Szembesülve a bűnös emberrel milyen könnyen ítélkezünk! Milyen könnyen mondjuk ki: Nem méltó a barátságomra! Milyen könnyen visszük lélekben megkövezni, kivetni a társaságból, a baráti körből. Pedig lehet, ha bizalmunkat jeleznénk felé, jobban tudnánk segíteni neki. Jézus megmutatja számunkra, hogyan lehet a bűnös embert felemelni, kiszabadítani a bűn rabságából. És szembesít azzal, hogy mi magunk sem vagyunk bűntelenek, egyszer minket is ítéletre vihetnek.
Nagyböjt ideje az irgalom ideje. Isten irgalmának, felemelő szeretetének ideje. Ezt az irgalmas szeretetet szeretnénk elvinni a világba, megmutatni másoknak, hogy sokan tapasztalhassák meg: úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki benn hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.
