2024
Kapcsolatban Istennel
A jubileumra készülve, az imádság évét hirdette meg Ferenc pápa. Szemléltük az imádság kihívásait, felfedeztük a zsoltárok könyvét, majd az imádkozó Jézusra tekintettünk. Őt küldte számunkra Isten, a szeretett Fiút, hogy visszavezessen az Atyához minket.
A jubileumi év honlapja által felkínált témák egyike: imádkozni szentekkel és bűnösökkel. Ez téma az egyéni imádságba vezet el.
Találkozni szeretnék Istennel az imádságomban. Ebben segítenek a szentek. Ők nem tökéletes emberek, megélték az emberlét küzdelmeit, és egyre közelebb kerültek Istenhez. Számos, ilyen módon Istenhez kapcsolódó hívőnek maradt fenn imádsága. Ezeket bátran használhatjuk, hogy lelkünket felemeljük. Bizonyára vannak kedvenc szentjeink, olyan mondatok, gondolatok, megfogalmazások, amelyek segítenek megnyílni az Atya felé.
Ugyanakkor sok olyan embert is ismerhetünk, akik (még) nem teljesedtek ki az életszentség útján. Küzdelmeik, bűnbánatuk, példájuk segítenek minket az örök élet útján.
Egy feszültséggel találjuk szemben magunkat. Jézus arra hív, hogy szobánk, lelkünk rejtekében találkozzunk vele. Ugyanakkor ez a találkozás hatással van ránk, életünkre, így láthatóvá válik. A találkozás élményét pedig szeretnénk elmondani, hogy másokat is elvezessünk saját szívük rejtekébe, hogy ott találkozhassanak az Üdvözítővel.
Fedezzük fel bátran imádságaink mélységét, szépségét, erejét! Váljunk ez által sugárzó emberekké!
2021
A végtelenül irgalmas Isten
Az emberiség története, az üdvösség története Isten irgalmasságának a története. A IV. kánonban imádkozzuk: „Amikor (az ember) engedetlenségével barátságodat elveszítette, nem hagytad őt a halál hatalmában. Mindenkinek irgalmasan segítségére siettél, hogy aki téged keres, rád találjon.”
Istent az ószövetség szabadítónak mutatja be. Az idők teljességében pedig üdvözítőt küldött nekünk, aki halálra adta önmagát, majd feltámadásával legyőzte a halált. (v.ö. IV. kánon) Ebben nyilvánul meg Isten végtelen szeretete.
Szent Pál, amikor az efezusiaknak Isten irgalmasságáról beszél, azt írja, hogy Ő feltámasztott minket, és a mennyeiek közé helyezett. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy az apostol múlt időt használ. Nem majd valamikor, hanem már most, itt a földi életben feltámasztottak vagyunk. Nyilván ez nem pontosan ugyanaz, mint amit majd Isten országában fogunk megélni. Mégis fontos tudatosítani magunkban, hogy keresztségünk révén már most részesei vagyunk a feltámadásnak. Persze, a jó harcot meg kell harcolnunk. De ha rendszeresen ott vagyunk Jézusnál, ha időt szánunk a vele való kapcsolatra, akkor ebben a harcban helyt tudunk állni.
2018
Úgy szerette Isten a világot …
Nikodémus alakja tűnik fel János evangéliumának elején. Éjszaka megy Jézushoz. Bár nem érti pontosan, Jézus mit is tanít, de lelkét megragadja a Mester. Amikor a főtanácsban Jézusról beszélnek, kiáll mellette. (Jn 7,50) Temetésénél szintén felbukkan.
Nikodémus éjszaka megy Jézushoz. Talán a félelem, nehogy a főtanács tagjai meglássák. De sokkal inkább a helyzet nyugalma vezetheti őt. Elnyugszik, lecsendesedik a világ, lecsengenek a minket foglalkoztató dolgok, egészen a másikra tudok figyelni. Kellenek ezek a csendes órák. Lelkemnek is, kapcsolataimnak is. Persze ez áldozattal jár. Az önmegtagadások között fontos helye van a virrasztásnak. Feláldozom a pihenésemet, hogy Istennel legyek, hogy odafigyeljek a számomra fontos másik emberre.
Nagyböjt arra is hív minket, hogy rácsodálkozzunk Istenre, „Aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.” Így szeret az Isten. Egészen közel jön, hogy felemeljen, hogy szeretetét megmutassa. Felfedeztem-e már életemben Isten szeretetét? Megtapasztaltam-e már, hogy egészen közel jön hozzám?
Isten egyszülött Fiát adta a világért. Én milyen áldozatot hozok Istenért, a másik emberért, a közösségért?
Nagyböjt 4. vasárnapja az öröm vasárnapja. Milyen örömeim voltak eddig a böjti időszakban? Hol tartok az ünnepre készülődésben?
2015
Úgy szerette Isten a világot …
… hogy egyszülött Fiát adta érte. A végtelenül irgalmas Isten ezzel mutatta meg szeretetét irántunk.
Jézus életét szemléljük, amikor olvassuk a Szentírást. Ő gyógyított, tanított, megmutatta Isten szeretetét, közösséget formált az apostolokból. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért szenvedett, meghalt és feltámadt. Tanítványait elküldte az egész világra, hogy hirdessék a feltámadás örömhírét. Elküldte a Szentlelket is, aki megtanít minket mindenre, aki vezet és erőt ad a mindennapok tanúságtételéhez.
Isten kegyelmét sokféle módon tapasztalhatjuk. Ugyanakkor Jézus olyan jeleket is bízott ránk, amelyek biztosan közvetítik Isten kegyelmét. Ezek a jelek a szentségek. Keresztény életünk kezdetén, a keresztségben elnyertük a megszentelő kegyelmet. A bérmálásban a Szentlélek ereje megerősített minket. A mindennapokban táplál Jézus saját testével, és megtisztít a bűnbocsánat által. Megerősíti a beteg, szenvedő embert a betegek kenetében. A papokat és a házasokat megerősíti életállapotukban.
Hogyan élek a szentségekkel? Mennyire fontosak számomra? Örömmel látom vasárnaponként a sok áldozót. De vajon mindent megteszünk-e azért, hogy gyümölcsöző lehessen a Krisztus testével való táplálkozás? Mennyire veszem komolyan a bennem levő gyengeségeket? Merek-e szembesülni velük, és letenni azokat Isten elé?
A nagyböjti szent idő arra hív minket, hogy az újjászületés szentségei által az Istengyermekség teljességére jussunk. Éljünk a lehetőségekkel, kérjük napról napra Isten kegyelmét, használjuk fel az Egyház által felkínált kegyelem forrásokat!
2012
Úgy szerette Isten a világot …
Isten a szeretet, valljuk a Szentírással együtt. A szeretet nem langyos általánosság, nem egy érzelem, hanem döntés a másik mellett, amely tettekben nyilvánul meg.
Hol látom meg Isten szeretetét?
A teremtésben helyet készít az embernek, újra és újra felkínálja a szeretet útját, választott népét megerősíti harcaiban. Erőfeszítéseket ad az embernek, hogy megtapasztalja, nem a saját erejére kell támaszkodnia, Isten segítségével érheti el azt, amit szeretne megvalósítani.
Isten szeretetében mindent odaadott az embernek. Egyszülött Fiát küldte el, akit a feltámadással igazolt. Minden helyzetben, minden ellene történő lázadás ellenére azt mondja, itt vagyok, gyere velem, még így is, most is szeretlek téged.
Ezt a szeretetet szeretnénk mi is megélni, megvalósítani.
Mennyire nem könnyű sokszor! Szeretném, ha szeretnének, sóhajt az egyik költő, a másik pedig hálát ad azért, hogy szépen szerethetett. Ott él szívünkben a szeretet utáni vágy, és mennyire boldogok tudunk lenni, ha egy kicsit megtapasztalhatjuk a szeretetet.
Nagyböjt ideje arra hív, hogy lássuk meg életünkben Isten szeretetét, és próbáljuk megélni hozzá hasonlóan a szeretetet! Akkor is, ha nehéz, ha áldozattal jár. Mert csak a szeretet, az igazi, Istenből fakadó szeretet útján van jövője a világnak. Mert csak a szeretet társadalmát építve tudunk tartós, erős közösséget építeni. Mert csak a szeretet útja vezet az égi haza felé. Húsvét ünnepe Isten szeretetét mutatja meg számunkra. Éppen ezért örvendezhetünk már most, szívből örülhetünk, mert Isten szeretete vezeti a világot.
2006
A készület öröme
Előkészítem szívemet a találkozásra, az ünnepre.
Minden ünnepet, legyen az családi vagy egyházi ünnep, elő kell készíteni. Nem csak külsőben, hanem a bensőben is. Ez az előkészület örömet szerez. A mai vasárnap ilyen módon válik az öröm vasárnapjává.
Miből fakad az örömöm?
Úgy szerette Isten a világot (…) olvassuk az evangéliumban. Vagy személyessé fogalmazva: úgy szeretett az Isten személy szerint engem, hogy elküldte a világba Fiát, hogy kiszabadítson a bűn rabságából. Ez örömöm igazi és alapvető forrása.
Megtapasztalom életemben Isten erejét. Az ószövetség a nép hazatérését említi. Ritka az ilyen nagy dolog a mindennapi életben. De sok apró, kicsiny dolog van, ami örömet szerez, csak könnyen elsiklunk felette. Ezeket a helyzeteket kell megtalálnom, észrevennem, így növekszik az öröm lelkemben.
Mire indít ez az öröm?
Egyrészt Isten felé. Hálával lépek Isten elé. Egyre jobban meg akarom ismerni Őt, hogy egyre jobban felfedezhessem életemben művét, segítő kegyelmét.
Másrészt a másik ember felé indít. Nem tarthatom meg magamnak az Istentől fakadó örömet. Örülök, hogy örülsz, hogy örülök – mondta egyszer egy barátom. Örömöm akkor lehet teljes, ha mások velem tudnak örülni. Kölcsönösen erősíthetjük ezáltal egymást az Isten országába vezető úton.
