2022
Felmenni a hegyre – kiemelkedni a világ zajából
Az egyik Moha mesében Moha elmegy a Tátrába, az öt tó vidékére, és ott megtapasztalja a csendet. Hazatérve már zavarja a többiek folyamatos beszéde, vitatkozása, zajongása. Majd megtanulja, hogy érdemes időnként kiemelkedni ebből a helyzetből, hogy utána újra a csendességével hatást gyakoroljon a többiekre.
Jézus a nagyböjtben – és különösen a mai evangéliumban – minket is hív a hegyre. Vagyis arra, hogy a zajongó világból lépjünk ki egy kis időre, hogy Vele legyünk, hogy jobban átlássuk a helyzetet, hogy megsejtsük az összefüggéseket.
Hogyan tudunk felmenni a hegyre? Egyrészt ha eljövünk ide, az Isten házába. Útra kell kelni. Le kell győznöm a kényelmességemet. Másrészt, ha tudunk otthon alkalmat teremteni a csendre. Harmadrészt, ha keresünk valahol egy csendes helyet vidéken, erődben, lelkigyakorlatos házban.
Ma nehezen tudunk mit kezdeni a csenddel. Tevékenységi lázban élünk, gyakran még az imádságban is „dolgozunk”. Vagyis a feladatainkat gondoljuk végig. Meg kell küzdenünk azért, hogy a bennünk zajló dolgok le tudjanak nyugodni. Időt kell szánni rá.
Ebben az erőfeszítésben erőt ad, hogy a mi hazánk a mennyben van. Ha ebből a nézőpontból tekintjük a dolgokat, a történéseket, akkor azért tisztulhat a kép. Nagyböjti kérdésünk lehet tehát, hogy mi segít bennünket az üdvösség útján? Egyrészt a magunk éltében, másrészt a szűkebb és tágabb környezetünk életében.
Induljunk el bátran a hegyre Jézussal, aki ma is hív minket, hogy menjünk fel vele a hegyre!
2019
Az imádkozó Jézus
Amikor összehasonlítjuk a szinoptikus evangéliumok (Mt, Mk, Lk) beszámolóit a színeváltozásról, azt vehetjük észre, hogy Lukács kiemeli, Jézus imádság közben változott át. Főként Lukács emeli ki azt is, hogy a nagy eseményeket (apostolok kiválasztása, elfogatás stb.) megelőzi az imádság. Jézus az Atyával beszél. Amikor imádkozunk, belépünk az Atya és a Fiú közösségének terébe. Ebből fakad az az erő, amelyet megtapasztalunk imádságunkban.
A hegy az Istennel való kapcsolatot jelenti. Kilépek a mindennapokból, igyekszem a világ zaját kizárni, minőségi időt adok Istennek.
Minden vasárnap lehetőséget ad arra, hogy felmenjünk a hegyre, belépjünk az imádságnak ebbe a terébe. Ha a szentmisére igyekszem készülni, időben érkezni, engedni, hogy nap közben tovább éljen bennem az, amit itt átéltem, akkor valódi erőforrás lesz a feltámadás vasárnaponkénti ünneplése. Ha megtapasztalom a találkozást Jézussal, akkor hét közben is vágyakozni fogok rá. Ez segíti majd a mindennapi imámat, és mutatja meg annak lehetőségét, hogy többször eljussak hétköznap is a szentmisére.
A nagyböjt ideje különleges lehetőségeket kínál. Nagyobb erővel hív a találkozásra, segít felfedezni magamban az Isten utáni vágyat, és megmutatja az utat, amely a teljesebb Istennel való kapcsolatra vezet.
2016
Uram, jó nekünk itt lennünk!
Elkezdtük a nagyböjt szent idejét. Minden kezdetben benne van a lendület, hogy most aztán igazán. Azonban ez a lendület a hétköznapok viharaiban könnyen lelohadhat.
Amikor ma a színeváltozás evangéliumát olvassuk, látjuk, hogy Jézus meg akarja erősíteni kiválasztott tanítványait. Megmutat valamit abból a dicsőségből, amelybe el akarja vezetni a benne hívőket.
Vannak a mi életünkben is olyan helyzetek, amelyekben – Péterhez hasonlóan – szeretnénk megmaradni. Ezek az élmények, események megmaradnak emlékeinkben, jó visszagondolni rájuk, belőlük erőt meríteni. Minden vasárnapi szentmise ilyen erőforrás lehet számunkra. Találkozunk Jézussal, hallgatjuk szavát, táplál bennünket testével. Ennek erejében tudunk tovább haladni utunkon, megtenni azt, amire Isten hív minket.
Nagyböjti utunk célja, hogy megerősödjünk a feltámadás hitében. Megerősödjünk abban, hogy a mi hazánk a mennyben van, az utunk végső célja, ahol majd színről színre láthatjuk Üdvözítőnket. Addig is Krisztus erejével haladhatunk, és szeretnénk másoknak is megmutatni ennek az útnak szépségét!
2013
Jézussal a hegyre
Jézus magával viszi Pétert, Jakabot és Jánost. Úgy tűnik, nem ad nekik előzetes magyarázatot. Gyertek velem, hangzik a hívás.
Nekem is el kell indulnom Jézussal. Vajon van-e elég bizalmam az úthoz? Merek-e vele menni, akkor is, ha nem látom pontosan, mire is hív? Legtöbbször nem eget rengető nagy dolgokat vár tőlem, csupán azt, hogy beszéljek róla. Éljek úgy, hogy kérdezzenek! Ha vele tartok, megtapasztalhatom istenségét, kegyelmi erejét.
Az elmúlt napokban Szentatyánk lemondása kapcsán sokféle találgatás látott napvilágot. Ezek mélyén a bizalmatlanság húzódik meg. Nem hiszek a másiknak, valamit biztos el akar rejteni, nem akar elmondani. Mi hisszük, hogy az Egyházat a Szentlélek vezeti. Ő ad erőt a pápának, a püspököknek, a papoknak, és minden hívőnek, hogy megéljék és hirdessék a feltámadás örömét. Ő ad erőt gyengeségeinkben, és mutatja meg, az adott helyzetben mit kell tenni. Ha napi kapcsolatban vagyok Istennel, ha nyitott szívvel és bizalommal járom utamat, megtapasztalom Isten kegyelmét, Jézus jelenlétét, a Lélek erejét.
2010
Az ember titka
Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb.
Nagyböjt 2. vasárnapján gondoljuk végig, ki az ember, kivagyok én magam! Hogyan találkozom Jézussal, és ez mennyire befolyásolja életemet?
Ki az ember?
– Egyrészt magamat látom, örömeimet és szomorúságaimat, sikereimet és kudarcaimat, viselkedésemet, reagálásomat a dolgokra.
– Másrészt látom a másik embert, az ő viselkedését, örömeit, kudarcait.
– Látom, hogy az ember kapcsolatokban élő ember, nem független, egymaga nehezen boldogul.
– Látom az ember titkát. Van, aki sikeres, van, aki nem. Különféle képességekkel rendelkezünk, mégis minden ember értékes, megismételhetetlen.
Kicsoda Jézus?
– Ha emberi szemmel nézem, akkor nagy tanító, csodatevő, gyógyító. Egy a próféták közül. Olyan valaki, akire érdemes figyelni, akinek környezetében csodálatos erőt tapasztalok.
– Hogy ki Ő válójában azt a színeváltozásban sejtik meg az apostolok, és beszámolójuk által mi is. Megsejtjük, hogy valóban több, mint egyszerű ember, hogy Ő valóban Isten Fia. Általa ráébredünk, hogy az ember legfontosabb kapcsolata az ég felé mutat.
Ha Jézus – amint hisszük – az Isten Fia, akkor érdemes Őt követni, akkor csak úgy érdemes élni, ahogyan Ő elénk élte. Akkor az Ő istenségének fényében lesz értelme, értéke minden emberi erőfeszítésnek, lesz értékes minden ember.
2007
Jézussal a hegyre
Nagyböjti önmegtagadásainkban, erőfeszítéseinkben Jézus nem hagy magunkra minket. Velünk jön a hegyre. Megéri az erőfeszítés, mert nem várt élményekben lehet részünk. De el kell indulnom, vállalnom kell az erőfeszítéseket!
Megkísértett létünkkel szembesültünk a múlt vasárnap. A hét folyamán talán felfedeztük azt, amiben különösen is kísérthetők vagyunk. Megtapasztaltuk gyengeségünket. Ma Jézus nekünk is felvillant valamit abból, amit azoknak akar adni, akik nem menekülnek el az erőfeszítések elől, akik szeretnék legyőzni kísértéseiket.
Nagyböjti önmegtagadásaink erőfeszítése segít abban, hogy Jézussal találkozhassunk. Odaszánom az időmet az imádságra, a keresztútra, a szentmisére. Erőfeszítés, mert át kell alakítani a napomat, a jól megszokott életritmusomat. De a Jézussal való találkozás kárpótol mindenért, erőt ad a következő megpróbáltatásokhoz. Tekintsünk ma bátran Jézusra, akit átszúrtak, de aki feltámadt a halálból, és erőt ad minden küzdelmünkhöz. Menjünk bátran vele, mert jó nekünk itt lennünk, jó nekünk vele lennünk.
