2020
Az életszentség útján
Mindenszentek ünnepéhez érkeztünk. Ellátogatunk a temetőkbe, felidézzük az előttünk jártakat. Sajnálatos tény, hogy a halottainkra való odafigyelés beárnyékozza a mai ünnepet. Persze a kettő szorosan kapcsolódik, hiszen ma azokat ünnepeljük – függetlenül attól, hogy az egyház nyilatkozott róla vagy sem – akik már eljutottak Isten Országába. Szentként azokat tiszteljük, akiket az egyház példaképül állított elénk.
Fedezzük fel a mai ünnepen a szentté válás útját! Mi volt a közös pont szentjeinkben, akik különböző korokban, életformában éltek? Minden bizonnyal az, hogy tekintetüket Krisztusra szegezték. Életük alapjává vált az Istennel való kapcsolat. Mertek időt szánni az Istenre, amikor részt vettek a liturgiában, amikor odatérdeltek az Oltáriszentség elé.
Mindenszentek ünnepén ebben kell megerősödnünk! Ismerjük a Péter apostollal történteket. Amikor a viharzó tengeren Jézus felé indult, addig tudott fennmaradni a vízen, amíg Rá szegezte tekintetét.
Ha azt látjuk a magunk helyén, hogy süllyednek a dolgok, egyre kevesebben vagyunk, elfogynak a hétköznapi miséről a hívek, hogy a templomi programok már nem fontosak, akkor bizonnyal már nem Jézus a központja életünknek.
Arra szeretném biztatni a testvéreket, amikor lezárul a 15 éves nagytétényi szolgálatom, hogy egyre biztosabban emeljük tekintetünket Krisztusra. Legyen egyre inkább életünk alapja az Istennel való kapcsolat! Ez az életszentség útja, erre az útra hív ma bennünket mindenszentek ünnepe!
2019
Mindenszentek ünnepén a nyolc boldogság evangéliumi szakaszát olvassuk. Mindannyian boldogságra vágyunk, de keresésünk könnyen tévútra visz. Ha csak a magam boldogságát keresem, csak pillanatnyi, könnyen szertefoszló alkalmakat találok.
A szentek példája – akár az egyház oltárra emelte, akár nem – abban mutat példát, hogy az igazi, tartós boldogság a másik felé fordulás.
A boldogság útja nem könnyű sétaút sok-sok jó érzéssel. Szent Pál írja: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam a hitemet megtartottam.
Mindenszentek ünnepe ebben a boldogságban akar megerősíteni minket.
2018
Barsi Balázs atya gondolatai:
Ha egyik vagy másik szent sugárzó életpéldája világítótoronyként mutatja az utat, amerre haladnunk kell, akkor a mai napon az egész túlpartot fényárban úszva láthatjuk: óriás fároszok és csöppnyi mécsesek ragyogó világossága jelzi a biztos révpartot, amely felé a zarándok Egyház hajója tart. Ha egyik vagy másik szent példája felkelti bennünk a vágyat az életszentség után, akkor ma a szentek közösségének kegyelmi tömegvonzásának hatására szinte elszakadunk a földtől, és néhány pillanatra a patmoszi látnokkal együtt az örök mennyei hazában találjuk magunkat, a fehér ruhások megszámlálhatatlan seregétől körülvéve. Közéjük tartozunk mi is, hiszen Isten gyermekeként meg vagyunk jelölve a keresztség és a bérmálás eltörölhetetlen jelével, s ruhánkat fehérre mosta a Bárány vére.
A kérdés csak az, hogy meg akarjuk-e őrizni ezt a hófehér ruhát. Az úti cél adva van, a nyolc boldogságban térképet is kaptunk, s ha a világítótornyok fényét követjük, viharba kerülhetünk ugyan, de az irányt nem vétjük el: biztosan nem futunk zátonyra, s nem szenvedünk örök hajótörést. S ami a túlparton, az örök kikötőben vár ránk, az felülmúlja minden várakozásunkat és képzeletünket, hiszen “most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk.”
Mindenszentek Dicsősége, Urunk, Jézus Krisztus! A kövek és a fák, a csigák és a madarak mind szentek, mert mindenestül Istenhez tartoznak, és tökéletesen betöltik hivatásukat. Mégsem ünnepeljük őket, mert a szentséghez nincs szükségük sem elhatározásra, sem erőfeszítésre, sem állhatatosságra, ezért aztán győzelmet sem akarhatnak. Nekünk azonban azt a szédítően fönséges és félelmetes hivatást adta mennyei Atyád, hogy minden körülmények között szabadon válasszuk őt. A mai ünnepen add, kérünk, kegyelmedet, hogy szentjeid példájára és közbenjárására ne akarjunk mást, csak Téged magadat, aki számunkra az Út, az Igazság és az Élet vagy, s kitartsunk Melletted mindvégig, ahogy Te kitartasz mellettünk a világ végezetéig, s még azon is túl, örökkön örökké.
P. James Swanson, LC gondolatai:
1. Hogyan lehet megérteni a nyolc boldogságot? Mindenszentek ünnepekor az Egyház arra hív minket, hogy elmélkedjünk Jézus követőinek tett ígéretein. Elsőre nem tűnnek valami vonzónak. Jézus felsorol egy egész sor olyan dolgot, amit a legtöbb ember leginkább elkerülne, mondván, hogy akadályozza saját akaratát és vágyait. Jézus ennek ellenére azt mondja, hogy boldogok leszünk, ha ezek megvannak az életünkben. Valójában a szó az eredeti görög szövegben a “makarios”, ami azt jelenti, hogy áldott. Ennek így nincs értelme. Áldott vagyok, amikor szegény, szomorú, szelíd, igazságot szomjazó, irgalmas, tisztaszívű, békességszerző, üldözött és meggyalázott vagyok? Ez nem az, amit a TV-ben, a mozikban vagy az interneten látok. Ez nem az, amit az ismerőseim többsége ajánlana nekem. Akkor mi Jézus nagy gondolata, amit ezzel a beszéddel mondani akar nekem? Boldogtalanná akar tenni engem?
2. Áldozathozatal a földi dicsőségért. Láthatjuk, hogy az összkép nem annyira elszomorító. Jézus azt mondja, hogyha elfogadjuk ezeket a nehéz dolgokat, meglesz értük a jutalmunk. Ez nagyon kifejezően hangzik így, hogy bérünk. Tulajdonképpen mind remekül hangzik: mennyek országa, kényelem, a föld öröklése, elégedettség az igazság győzelme láttán, irgalom elnyerése, Isten-látás, Isten gyermekének lenni, ezek mind remek jutalmak a mennyben. Ki ne akarná ezeket elnyerni? Nem azt látjuk, hogy vannak emberek, akik sokkal keményebben dolgoznak sokkal kevesebbért? Az atléták nem azért edzenek évekig, feladva mindenféle örömöt és élvezetet, olykor alárendelve magukat az intenzív szenvedésnek is, hogy a dicsőség rövid pillanatát megszerezzék maguknak egy versenyen? Az üzletemberek nem azért dolgoznak sokszor hosszú órákon keresztül, feladva élvezeteket és belső áldozatokat hozva, hogy néhány dollárral többet szerezzenek? Amit Jézus ajánl nekünk nem sokkal jobb, mint bármi az említettek közül? Jobb, mint egy aranyérem vagy egy millió dollár, nem igaz?
3. Érdekelnek egyáltalán minket a mennyei dolgok? Bármi, ami értéket képvisel, azért érdemes áldozatot hozni, és minél értékesebb, annál nagyobb áldozatot vagyunk képesek érte hozni. Talán az aranyérem megéri azokat az áldozatokat, amiket az atléta meghoz, hogy megnyerje azt. Talán egy millió dollár megéri az üzletembernek azokat az áldozatokat, amiket meghoz, hogy megszerezze. Ha a mennyország az, aminek Jézus mondja, nem éri-e meg mindazon áldozatokat meghozni, amiket Jézus itt megemlít – és még annál is többet? Ha az emberek hajlandók oly nagy áldozatokat hozni a múlandó dolgokért, nem kéne nekem is törekednem arra, hogy még nagyobb áldozatokat is meghozzak a mennyei örök boldogságért? Természetesen, sok ember van, aki nagy dolgokra volna képes a világban, de nem kezd ezzel a képességével semmit, mert vagy nem érdekelt benne, vagy nincs meg benne a késztetés, hogy tegyen bármi nagyot is. Ez az oka, hogy nem teszek többet a mennyország elnyeréséért? Egyszerűen nem érdekel? Mi az, ami motiválni fog engem, hogy valóban vágyjak mindazokra, amiket Jézus kínál nekem?
2015
Szentjeink ragyognak Isten országában
Szent Bernát apát írja: „Ami engem illet, meg kell vallanom, hogy a róluk való megemlékezés hő vágyat gyullaszt bennem.
Az első ilyen vágy, amelyet ez a szentekről való megemlékezés bennünk felkelt, vagy még jobban megerősít, az, hogy élvezzük boldogító közösségüket, és méltók legyünk az üdvözült lelkek társaságára égi otthonukban. (…) A másik ilyen vágy, amelyet a szentekről való megemlékezés gyújt bennünk, arra irányuljon, hogy miként ezeknek a szenteknek megjelent maga Krisztus, a mi életünk; ugyanúgy jelenjék meg nekünk is, és így mi magunk is jelen lehessünk Krisztussal az ő dicsőségében.”
Mindenszentek ünnepe felfelé emeli tekintetünket. Az odafönt valókat keressük. Megerősödünk abban, hogy szabad utunk van az Atyához. A szentek nagyszerű példája sarkall minket, tudatosítja bennünk, hogy az örök élet országa nem valami elérhetetlen, nem csupán vágyálom, hanem élő valóság, ahová mi is eljuthatunk, ahol nekünk is helyet készít Mennyei Atyánk.
Ha ez a vágy él bennünk, akkor könnyebb lesz keresztényként élnünk. Jobban fogunk tudni tanúságot tenni. Láthatóbbá válik bennünk, rajtunk Isten szeretete.
A mai ünnep legyen alkalom arra, hogy felszítsuk lelkünk tüzét, újra lángolóvá váljon hitünk, erősödjék reményünk, tökéletesedjék szeretetünk.
Ha ez megtörténik, akkor a holnapi halottak napja nem egy gyásznap lesz, hanem a hálaadás napja azokért, akik előttünk jártak, akik jó példájukkal erősítettek minket.
A mai ünnep fénye bevilágítja a holnapi napot, ragyogóvá teszi hétköznapjainkat is, beragyogja egész életünket
2009
Szentjeink ragyognak Isten országában
Isten minden embert üdvözíteni akar. Ezért nem engedi elfelejteni az idő múlását. A zsoltáros ihlette fohász fakadjon szívünkben, hogy az odaérkezéskor meglássuk Isten dicsőséges arcát, és hálát adjunk neki rajtunk végbevitt csodáiért.
Mindenszentek ünnepe azokra irányítja tekintetünket, akik már ezt teszik. Megszámlálhatatlanul sokan vannak, nem csak a boldoggá és szentté avatottak, hanem elődeink mind, akik kegyelmet találtak Istennél, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. Mindannyian, ők a mi bátorító példaképeink és hathatós közbenjáróink. (v.ö. Adoremus)
Mindenszentek ünnepében az égi aratást ünnepeljük. Tekintetünket az égre emeljük, hogy meglássuk Isten erejét, kegyelmét, szeretetét. A szentek nagyszerű példája sarkall minket, hogy a magunk életét egyre jobban Isten akarata szerint alakítsuk. Merítsünk az ő életükből bátorságot, kitartást, hogy érdemes vállalni a küzdelmeket, erőfeszítéseket!
