2021
Menjetek el az egész világra!
Urunk mennybemenetelét ünnepeljük. Jézus, miután bebizonyította, hogy él, tanítványai szeme láttára a mennybe emelkedett. Elfoglalta helyét az atya jobbján.
A mai ünnep egyrészt felfelé emeli tekintetünket. Kísérjük a felemelkedő Urat, szemléljük az égi birodalmat, az Isten Országát. Felfelé emeljük tekintetünket, túl látunk a földi élet bajain, és tudatosítjuk a végső célt.
Ugyanakkor a másik emberre is tekintünk. Egyrészt azokra, akikkel együtt járunk a krisztusi úton. Közösségben vagyunk. Egymást segítjük, közösen éljük át Isten közelségét, szeretetét. Másrészt azokra, akik még nem tartoznak a közösségbe. Feléjük szól a küldetés: menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot.
Hogyan történhet meg ez? Először is azzal, hogy átsugárzik rajtam Isten szeretetének fénye. Péter apostol szavai figyelmeztetnek: „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek.” (1Pét 3, 15-16). Vagyis, hogy életem megmutatja, hova tartozom. Ugyanakkor, ha lehetőség van, beszélek Krisztusról, akár egy-egy ünnep kapcsán.
Honnan lesz mindehhez erőm? A napi imádság és a szentmise erőforrás számunkra. Ahogy Varga László püspök atya mondogatja: ami a két szentmise között történik. Ezért is szól így a szentmise elbocsátása minden alkalommal: „Menjetek, küldetésetek van!
2018
Az örök élet reménye
A mai ünnep lényegét szépen megfogalmazza a mise könyörgése. Jézus mennybemenetele nem szomorúság, hanem öröm. Hiszen Jézus hazavár minket, azt akarja, hogy ott legyünk vele együtt Országában.
A mai ünnep a remény ünnepe. Mit is jelent számunkra a remény?
„A remény erény, mely készségessé teszi akaratunkat arra, hogy megtéve mindent, ami üdvösségünkhöz szükséges, bizalommal várjuk Isten segítségét, mellyel eljuttat természetfölötti végső célunkhoz, Önmagához”. Az isteni erények közé tartozik.
Hétköznapi életünk is telve van reménnyel. Mennyi mindent megfogalmazunk, apróságokat és nagy dolgokat is. Mindez persze nem „csalfa vak remény”, hiszen tettekre indít. Igyekszem a magam részét elvégezni, hogy reményem teljesülhessen. Segít, hogy tekintetemet a cél felé irányítsam, hogy az odafönt valókat keressem.
Ugyanakkor a mai ünnepben benne van a küldetés is. Másokat is szeretnénk segíteni, hogy felfelé nézzenek, merjenek elindulni az úton, meglássák életük végső célját, és az odavezető utat.
2015
Égre emelt tekintettel
Emberi kapcsolatainkban jelen van, hogy kikísérjük a távozót, kicsit utána nézünk. Faluhelyen talán még mindig él az a szokás, hogy ha otthon meghal valaki, az otthon levő rokonokat összehívják, hogy elbúcsúzzanak a távozótól.
Jézus, miután negyven napon át újra és újra megjelent, végleg eltávozik a földről, elfoglalja helyét az Atya jobbján. A tanítványok utána néznek, égre emelik tekintetüket. De ahogy a távozó vendég után a házigazda visszamegy a házába, úgy a tanítványok is, miután Jézus eltávozott visszatérnek feladatukhoz. A feladat pedig az, hogy tegyenek tanúságot a feltámadásról.
Égre emelt tekintet. Azt is jelenti, hogy látom a célt, az égi országot. Hogy nemcsak a pillanatnak élek, hanem felfedezem az utat, meglátom a folytatás lehetőségét is. Éppen ezért a mennybemenetel ünnepe a remény ünnepe. Van utunk, amelyen járni tudunk. amely biztosan a cél felé vezet.
Káint megkérdezi az Úr, amikor haraggal szívében gondol testvérére: Miért szegezed a földre tekintetedet? Ha csak a pillanatnyi gondokat látom, ha csak az adott helyzetet értékelem, és nem látok tovább azoknál, akkor az ajtóban leselkedik a bűn, akkor nem fogok tudni jó döntést hozni. Ahogy József töpreng, mit tegyen, amikor látja Mária áldott állapotát, úgy kell nekem is Isten elé tárnom ügyemet.
Valahol a megfelelő arányt kell megtalálnom. Égre emelnem tekintetemet, de figyelnem a lábam elé, hogy el ne botoljak. Látni a célt, az Isten Országát, ismerni a jelen helyzetet, amelyben élek, de megtalálni a tovább vezető utat.
Jézus, bár távozik a földi életből, nem hagy magunkra minket. Lelkével, kegyelme erejével, testével jelen van, vezet, segít, erősít bennünket.
2012
Ahova a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház reménységben.
Jézus mennybemenetele felfelé irányítja tekintetünket. Bizonyára tapasztaltuk már, hogy a távozóra révedünk, rajta felejtjük tekintetünket. Milyen jó lenne vele tartani, vele maradni, ott lenni, ahol ő van. A mennybemenetellel is lehetünk így! Bárcsak ott lehetnénk Jézus közelében! Vágyam, reményem mennyire irányul a menny felé? Milyennek képzelem el a jézusi országot?
Lehet, valaki a földi élet végtelenné nyújtott meghosszabbítását látja benne. E képben megborzaszthat földi életünk nehézsége, erőfeszítése, küzdelme. Ha csupán ennyit látok az örök életben, lehet, nem lesz elég erős a vágyam, hogy oda jussak.
Mások olyan helynek képzelik, ahol nincs mit tenni, ahol nem történik semmi. Mai felgyorsult világunkban talán azért nem hisznek sokan az örök életben, mert nem tudják elképzelni életüket a rohanás, az állandó tevékenység nélkül.
A mennyek országa élet. Jézus azt ígéri, hogy vele leszünk, és ő az Élet. Eltelünk a szeretettel, a boldogsággal, az örömmel. Semmiféle hiányunk nem lesz. A teljességet élhetjük meg Isten jelenlétében. Erre a teljességre vágyunk mindannyian, erre készülünk, ez élteti reményünket.
Mennybemenetel ünnepe pünkösd felé is irányítja figyelmünket. A Lélek kiárad az apostolokra, akik erőt kapnak a tanúságtétel feladatához. Hol tapasztalom életemben a Lélek működését? Sokszor csendes jelek ezek, amelyeket nehéz felfedeznem. Máskor láthatóbbak, de legtöbbször utólag látom meg, hogy a Lélek munkálkodott.
Reményünket a Szentlélek élteti és teszi majd teljessé Isten Országában.
2009
Ahova a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház reménységben.
A mai világ sok embert letargiába zár. Egyre több a kilátástalanság, egyre távolabbinak tűnik a szebb jövő. Egyre inkább a reménytelenség korát éljük. Amiben bíztunk, vagyon, munkahely, előmenetel, összeomlani látszik.
A mai ünnep ebben a nehéz helyzetben is azt üzeni számunkra, hogy van remény! Van remény, mert Krisztus mennybemenetele a remény üzenete. Ahogy az apostolok felfelé tekintenek, míg a felhő el nem takarja szemük elől Jézust, úgy szeretnénk mi is felfelé tekinteni.
Ez a felfelé tekintés nem azt jelenti, hogy nem akarjuk tudomásul venni a világ helyzetét. Nem azt jelenti, hogy minket Isten automatikusan megóv minden nehézségtől. A felfelé tekintésünk azt jelenti, tudjuk, kiben bízhatunk, kinek az erejével harcolhatjuk meg a jó harcot.
Minden ünnep – és minden vasárnap ünnep lehet a számunkra – azt jelenti, hogy megállunk, feltekintünk, élvezzük kicsit Isten szeretetének fényét, erejét.
Mindannyian megtapasztalhatjuk végtelenre nyíló vágyainkat. Éppen ezért nem tud semmilyen földi dolog maradéktalanul betölteni. Csak Isten tudja végtelenre nyíló vágyainkat teljességgel betölteni.
A mai helyzet, amely körülvesz bennünket, lehetőség is mindannyiunk számára. Sokan elvesztik a világ által adott biztonságérzetüket. Az elbizonytalanodó ember kapaszkodót keres. Mi pedig ismerjük azt, aki biztonságot képes adni, Jézust, a megváltót. Ha van előzetesen olyan kapcsolatom a körülöttem élőkkel, akkor lesz az elbizonytalanodónak bátorsága hozzám fordulni. Ha meg tudom élni a reményt, ha a remény üzenetét hordozom és élem, akkor ez sugárzóvá válik, és sugárzó életem sokakat fog Krisztushoz vonzani.
