Kategóriák
C évben Heti hírlevél elmélkedései

Húsvét 2. vasárnapja C év

2022

Nyolc nap múlva újra együtt voltak a tanítványok
Húsvét ünneplése a szent Háromnap után a nyolc napon át folytatódik. Ma húsvét nyolcadán újra együtt vagyunk. A feltámadás napja – úgy tűnik – a kezdettől fogva fontos volt a Jézusban hívőknek.
Két találkozásról hallunk a mai evangéliumban. A hét első napján, miután hírek érkeznek az üres sírról, és egy-egy személyes találkozásról, Jézus megjelenik a tanítványoknak. A találkozás egyrészt örömre gyújtja a tanítványok szívét, másrészt a Szentlélek ajándékát is megkapják. Ez az öröm túlcsordul, és elsőként a távol levő Tamásnak mondják el. Ismerjük Tamás reakcióját. Kétkedését és megmaradását a közösségben.
8 nap múlva Jézus újra eljön. Milyen megdöbbentő lehet, hogy Ő pontosan tudja Tamás vágyát, szándékát. Jézus, bár fizikailag nincs jelen, mégis mindent tud apostolairól.
Számomra az is fontos, hogy nem azonnal, nem akármikor megy el Tamáshoz. Nyolc nap múlva, a közösségben.
Mai rohanó világunkban nem könnyű várni. Mennyi mindent szeretnénk azonnal elérni, megtenni. Milyen sok azonnali kimondott reakciónk van. Pedig ez a várakozás jelentős lehet. Kicsit átgondolom a dolgot. Kiderül, hogyan lehetne jól megfogalmazni. Felkészülők a találkozásra.
A mai vasárnap ősi elnevezése a fehér vasárnap. A húsvét éjszakáján megkereszteltek eddig hordták a fehér ruhájukat. Mi is örömmel és hálával emlékezhetünk megkeresztelt voltunkra.
Szent II. János Pál pápa az irgalmasság vasárnapjává tette a mai napot. A megváltásban, amely Krisztus halálával és feltámadásával valósul meg, Isten irgalmasságát fedezhetjük fel.
Adjunk ma hálát mindazért, amit kaptunk idén az ünnepen! Induljunk bátran hétköznapi feladatainkra, kérve Isten erejét, hogy tanúságot tehessünk a feltámadás öröméről, Isten irgalmas szeretetéről!

2019

Isten irgalmasságát felmutatni egy irgalmatlan világban!
Nyolc napon át ünnepeljük húsvét ünnepét, Krisztus feltámadását. Jézus a hét első napján támad fel a halálból, majd sorra megjelenik az asszonyoknak, Péternek, az emmausziaknak és a tanítványoknak. Ők mindannyian felfedezik az élőt, aki meghalt és mégis él. (Vö. Jel 1,19)
Tamás nincs jelen a többiekkel, de benne is él a vágy, hogy találkozzon Mesterével. Megmarad a közösségben, ahol 8 nap múlva Jézus újra megjelenik.
Szeretnék találkozni Jézussal, a feltámadottal. Szeretném felfedezni újra lángoló szívemet, felismerni őt a kenyértörésben. Ehhez hallgatnom kell a Szentírás szavát, jelen kell lennem a közösségben, a szentmisén. Ki kell fejeznem a vágyamat a vele való együttlétre. Szeretném megérteni, mit is jelent a keresztségben való megtisztulás, a Szentlélekben való újjászületés, a megváltás, amelyet Krisztus vére árán nyertem el.
Mindebben természetes módon megmutatkozik Isten irgalmassága. Ahogy a feltámadásról nehéz beszélni a mai világban, ugyanúgy az irgalmasságról sem könnyű. Irgalmatlan világban élünk. Ennek oka, hogy Istennel, az Irgalommal nincs kapcsolata ma sok embernek. Márpedig csak az tud irgalmas lenni, aki ezt maga is megtapasztalta. Amikor a feltámadás örömhírét hirdetjük, elsősorban életünkkel, akkor az irgalmat is megmutatjuk.

2016

Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek!
Próbáljunk meg belehelyezkedni a tanítványok helyzetébe! Alapvető érzésük a reménytelenség lehetett. Mégis, ennek ellenére együtt maradtak ezekben a napokban. Majd az első hírek hallatára elkezdett valamiféle remény ébredni bennük. János látta az üres sírt, és hitt. Péter találkozik Mesterével. A tanítványok együtt maradnak, bár még bezárkóznak. A Jézussal való találkozás örömre lobbantja őket. Olyan öröm ez, amelyet már igyekeznek elmondani. Először még csak társaiknak. Ez az öröm válik tejessé majd Pünkösd napján.
Tamást látjuk még a mai evangéliumban. Ő másképp akar csalódásán túl lépni. Nincs ott a többiekkel. Nem tudjuk meg, merre járt, hogyan próbálta feldolgozni az eseményeket. A többiek híradására rádöbben, hogy egyedül ez nem megy. A bezárkózás, a kapcsolatok megszakítása nem oldhatja fel a csalódás érzéseit. Visszatér a többiek közé, és megfogalmazza kételkedő, mégis bizakodó vágyát, ha én is láthatnám a Mestert!
Találkoztunk a Mesterrel. Hallgattuk a szavát. Igyekeztünk nyomába szegődni. De nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Hogyan reagálok? Keresem a csalódást elhalványító tevékenységeket, beleásom magam a munkába, körülveszem magam mindenféle eszközzel, csoporttal, amelyek a közösségen kívül vannak. Ezek vajon segítenek? Vagy még jobban eltávolítanak a közösségtől, az Egyháztól?
El merem-e mondani Jézusnak a csalódottságomat? Van-e türelmem kivárni válaszát?
El tudom-e mondani a csalódottnak, hogy én találkoztam Mesteremmel? Megtapasztalom-e újra és újra jelenlétét, feltámadásának erejét?
Nyolc nap múlva újra együtt voltak a tanítványok. Jézus ekkor jött el ismét. Húsvét nyolcadán újra együtt vagyunk. Jézus ma is eljön Igéjében, jelen van az Oltáriszentségben. Nem látjuk élő valóságában, hitünk ezért boldoggá tehet minket. Tamással együtt boruljunk ma elé: Én Uram, én Istenem!

2013

Ne légy hitetlen, hanem hívő!
Együtt vannak a tanítványok. Péter és János egy helyről indul a sírhoz. Az emmauszi tanítványok szava is arra utal, hogy a kicsiny közösség, bár nagypéntek hajnalán szétugrott, mégis együtt maradt. Jézus a közösségben jelenik meg, kevés kivételtől eltekintve (Péter). A Feltámadott, Tamásnak sem megy utána, hozzá akkor lép oda, amikor együtt van a többiekkel.
Mit jelent nekem a közösség? Milyen közösségben vagyok jelen? Egy közösséget a mélyebb kapcsolatok, a közös cél, a közös alap kapcsol össze. Közös alapunk a hitünk, közös célunk Isten országa. Ezt a közös nagy célt lehet lebontani imádkozó, vagy valamiben közösen tevékenykedő közösségre.
Mit teszek ezért a közösségért? Mit adok bele a közösség életébe? A közös asztalról akkor tudunk kapni, ha mindig van, aki beleteszi a magáét.
Ha valaki nincs jelen a közösségben egy-egy alkalommal, hogyan reagálok rá? Elmondom neki, ami történt, ahogy az apostolok elmondták Tamásnak az örömhírt, jelzem felé, hogy hiányzott, hogy számítunk rá?
Tamás alakja több tanulságot hordoz. Kitart a közösség mellett, akkor is, ha hihetetlen dologról számolnak be. Ott él benne, hogy bárcsak igaz lenne, de nem tudom elhinni. Kitartása „jutalma”, hogy Jézus újra eljön, amikor ő is ott van.
Jézus újra eljön. Nem akármikor, hanem a nyolcadik napon. Mintegy kiemelve ennek a napnak a fontosságát. A nyolcadik nap a hét első napja. Ezen a napon jönnek össze a Krisztust követők ősidők óta, megünnepelni a feltámadást. Jézus ebben az ünneplő közösségben jelen van, hogy megerősítse az ott levőket. Legyen ez a nap egyre fontosabb számunkra! Éljük át Jézus jelenlétének örömét, és mondjuk el azoknak, akik nem voltak itt, hogy láttuk az Urat!

2010

Ne légy hitetlen, hanem hívő!
Húsvét nyolcadában a feltámadás eseménye áll előttünk. Visszaemlékezünk saját megkeresztelt voltunkra, örvendezünk a bűnbocsánat lehetőségének, örvendezünk a feltámadottal való találkozásnak.
Hogyan találkozhatunk Jézussal?
Ahogy az asszonyok, különösen Mária Magdolna, ott állva a sírnál, keresve őt ott, ahol megsejthető a találkozás lehetősége. Nyitott szívvel várakozva a találkozásra, a megszólításra, hogy felismerhessék, ha néven szólítja őket.
Vagy az emmauszi úton, ahol bár csüggedten, reménytelenül, de mégis az eseményekről beszélgetett a két tanítvány. Nyitott szívvel mesélték el bánatukat, és hallgatták az idegen szavát, írás magyarázatát, hogy lángra lobbanhasson a szívük, és felismerhessék a kenyértörésben.
Vagy együtt a többiekkel, megmaradva azok közösségében, akikkel összeköt Jézus ismerete, akkor is, ha félnek a környezetüktől, bizonytalan a továbblépés lehetősége.
Vagy Tamásként, elszalasztva bár a találkozás lehetőségét, hihetetlennek tartva a többiek beszámolóját, mégis megmaradva közöttük, ’a bár csak találkozhatnék vele’ lelkületével.
Isten gyermekeként, átélve húsvét ünnepét, megtapasztalhatjuk az Isten irgalmas szeretetét. A mai világnak legnagyobb szüksége az irgalmas Isten megmutatására van.
Legyünk a feltámadott hírvivői, mutassuk meg lángoló szívünket, mondjuk el a találkozás élményét, és hirdessük: Isten irgalmas az emberhez, fel akar emelni minden embert, segíteni akar, hogy megtaláljuk a helyes utat, a testvéri szeretet útját.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük