2024
Jézust születés után 40 nappal bemutatják az Úrnak, mint elsőszülött fiúgyermeket. A két öreg, akik bekapcsolódnak a jelenetbe, és Izrael megváltását várják, nem csak Izrael népét képviselik, hanem mindannyiunkat. Ők felismerik a gyermekben a Megváltót. Vajon én felismerem-e Jézusban a megváltót? Ők találkoznak a gyermekben az Isten Fiával. Vajon nekem van személyes kapcsolatom Jézussal? Anna beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Én igyekszem beszélni a Megváltóról másoknak? Tudom a másik, a mellettem élő emberről, hogy vágyódik Isten után?
2021
Új fény támadt, pogányoknak üdvösség. Kiválasztott nemzetednek dicsőség.
40 nappal Jézus születése után az az esemény áll előttünk, amelyet Lukács evangélista ír le. (Lk 2, 22-40) Jézust, mint elsőszülöttet bemutatják a templomban Istennek. Ahogyan a törvén előírja.
Jézus a világ világossága. Ezért kapcsolódik a mai ünneplésünkhöz a gyertya. Bár ma már ritkán használjuk, de valahol érezzük fontosságát. Ezért gyújtunk gyertyát gyakran az ünnepi asztalon, vagy az elhunytak mellett, illetve szeretteink sírján. A gyertya mindig Jézust, a feltámadottat, a valódi, a ki nem alvó fényt jelzi számunkra.
Az agg Simeon hálaéneke bekerült az egyház napi imájába, a zsolozsma napot lezáró imájába.
A mai nap elsősorban Jézus ünnep. Urunk bemutatása a hivatalos elnevezés. Ugyanakkor Máriára, Jézus édesanyjára is tekintünk. Innen az elnevezés, Gyertyaszentelő Boldogasszony.
Barsi Balázs atya gondolatai: „A mai ünnep a karácsonyi ünnepkör lezárása, de Simeon jövendölésével egyben a Passió kezdete is. A húsvéti misztérium titokzatosan kezdettől fogva jelen van Szűz Mária életében, aki szívében előre átéli Fia szenvedését és halálát. Maga a sugalmazó Szentlélek akarja, hogy ne idillként szemléljük Jézus gyermekségének történetét, hanem Máriához hasonlóan vegyük észre az árnyékot, és merjük vállalni az emberi lét fájdalmas valóságát, ahogy vállalta Jézus is, a mi irgalmas és hűséges Főpapunk, akiben Isten felkarolt és örök üdvösségre hívott meg minket.”
2020
Új fény támadt, pogányoknak üdvösség, kiválasztott nemzetednek dicsőség!
40 napja ünnepeltük Urunk születését. A mai napon azt állítjuk szemünk elé, hogy szülei, teljesítve a törvényt, Jézust bemutatják a templomban.
Karácsony öröme ége-e még a szívemben? Illetve az akkor átéltek hogyan alakultak tartós fénnyé bennem?
Új fény támadt, Aki a világ üdvösségét mutatja számunkra. Ez a fény nem vakító, taszító, hanem szelíd, mégis ragyogó. Vonzó, segítő, erősítő.
Két idős ember van jelen a bemutatásnál. Mindketten várták a messiás eljövetelét. Felismerik a gyermekben az Isten Fiát. Miért tudtak találkozni a szent családdal? Mert jelen voltak a templomban. Mert nyitottak voltak Istenre, figyelték a Lélek indításait. Én hogy vagyok jelen az isteni világban, az Isten házában?
Az Eucharisztia Jézus jelenlétének megmutatkozása. Ő jelen van közöttünk, bennünk. Ugyanakkor a találkozáshoz én is kellek. Nyitott szívvel kell közelednem felé.
Amikor ma gyertyát szentelünk, és hazavisszük otthonainkba, hogy ott Krisztusra figyelmeztessen, kérjük az Urat, lobbantsa lángra bennünk az üdvösség fényét!
Amikor ma új betegségekről hallunk, járványoktól tartunk, Jézus szava figyelmeztet: Ne féljetek! Ez nem hamis biztonságot jelent, hogy Ő megóv bennünket minden bajtól, hanem arra mutat rá, hogy az Ő erejével el tudjuk viselni a nehézségeket, és hogy végső célunk az örök üdvösség, oda akar elvinni minket. Fényünkkel ezt kell felmutatnunk a világban.
2014
Új fény támadt, pogányoknak üdvösség, kiválasztott nemzetednek dicsőség!
A gyertya ősi eszköz. Sok jelzést hordoz, bár ezek lassan feledésbe merülnek. A gyertya világít, ehhez önmagát adja oda, emészti el. Ma, amikor egy kapcsolásra világosság támad a lakásban, nehezebb meglátnunk a gyertya értelmét. Hogy a fény áldozatot kíván, ma legfeljebb a villanyszámla érkezésekor látjuk meg. Ezért is fontos a mai ünnep. Amikor gyertyát szentelünk, arra figyelünk, aki a valódi fény, akitől minden fény származik. Eszünkbe juthat húsvét éjszakájának liturgikus kezdete, amikor a húsvéti gyertyáról árad szét a fény a templomban. A gyertya fénye Jézust jelzi számunkra. Ezért gyújtjuk meg az ünnepi asztal mellett, ezért világít az elhunyt mellett. Keresztelésünkkor mindannyian kaptunk egy égő gyertyát. Vajon ez a gyertya hogyan világít? A bennem élő fény hitemet jelzi. Ezzel a lánggal meggyújthatom a másik hitének lángját. De ehhez személyes találkozás kell.
A mai ünnep a találkozás ünnepe is. Jézus először találkozik népével a két idős személyében. Simeon énekét a nap lezárásaként ma is sokan szívesen imádkozzák.
Én hogyan találkozom Jézussal? Felismerem-e benne a Messiást, életem megerősítőjét, aki megváltott, aki vezet, aki hazavár? Van-e bennem kitartó várakozás? Minden találkozást megelőzi a várakozás, a készülődés, a nyitottság a másik felé. A vasárnap alkalmat ad a találkozásokra, ha nyitott vagyok, ha engedem, hogy megérintsen, megszólítson a másik, a mellettem élő.
