2024
A betegek világnapján
Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére a Lourdes-i jelenések kezdetének napja a betegek világnapja.
Ferenc pápa az erre a napra írt üzenetében arra figyelmeztet, hogy a Szentháromság mintájára emberi életünk kapcsolatokban, barátságban, kölcsönös szeretetben valósulhat meg igazán. Társadalmunk legnagyobb betegsége a háború, amely következményeit annyian megszenvedik. Ugyanakkor az individualizmus kultúrájában a beteg, a gyenge embernek nincs helye. Keresztényként feladatunk Jézus irgalmas tekintetét látnunk és sugároznunk.
A püspöki kar körlevelet fogalmazott meg erre a napra.
„Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy jelen világunkban megváltozott az élet tisztelete: sokak szemében nem a földi élet maga, hanem csak a fizikai minősége számít. Az ember legyen és ha lehet, maradjon is mindig egészséges, fiatal, sikeres, ha pedig az élet nem ilyen, akkor úgy gondolják, hogy már nem is értékes és le lehet mondani róla.(…) „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil 1, 21) – Szent Pál apostolnak ez a mondata a Filippieknek írt levelében nem más, mint keresztény hitünk foglalta az emberi életről és annak befejezéséről. Mint emberek, természetes módon félünk az ismeretlentől, félünk a szenvedéstől, ám ahogy a szent pápa életpéldája is mutatja: a keresztény ember nem keresi sem a szenvedést, sem a halált, viszont elfogadja, azzal a tudattal, hogy a földi élet Isten kezében van, és a földi vándorút nem más, mint felkészülés a Teremtővel való találkozásra. Ha valaki nem ezzel a tudattal éli az életét, akkor számára a küzdelmek és a szenvedések hiábavalónak és értelmetlennek tűnnek. Élete vége felé vagy súlyos betegen pedig talán csábító lehet a könnyű és gyors búcsút kínáló megoldás. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy a közvélemény csak ezt az utat tekinti egyedül járhatónak: pártolja az aktív eutanáziát és minden mást értelmetlennek, méltatlannak lát. Az talán mindenki számára belátható, hogy az nem segítségnyújtás, ha valakitől elvesszük az életet. A betegségben és a haldoklásban a hiteles segítségnyújtás a tünetek enyhítését biztosító ellátás és az emberi közelség a legfontosabb. Embertársunkat úgy segíthetjük leginkább a jó halál kegyelméhez, ha kísérőül szegődünk mellé betegségében, földi élete utolsó szakaszában, fogjuk a kezét, felkészítjük a végső útra, mellette vagyunk, enyhítjük fájdalmait, gondoskodunk róla.”
A körlevélben Bíró László püspök atya gondolatait is olvashatjuk arról, hogyan élte meg súlyos betegségét. A püspöki kar körlevelét mindannyian elolvashatjuk, a kis asztalon megtaláljuk.
A betegségével küszködő ember tehát ugyanúgy értékes ember, aki támogatásra, együttérzésre szorul. Keresztényként kötelességünk elkísérni őt addig, amíg természetes módon lezárul élete!
2021
Ha akarod, meggyógyíthatsz engem!
A vírus helyzet különösen is a betegségekre, a betegekre irányítja figyelmünket.
Ferenc pápa így fogalmaz: „A betegség tapasztalata ráébreszt saját sérülékenységünkre, és a másoktól való velünk született függésünkre. Teremtményi mivoltunk ezáltal lesz még nyilvánvalóbb, mert megtapasztaljuk Istentől való egyértelmű függőségünket. A félelem, a zavar, a bizonytalanság, néha pedig a megdöbbenés is birtokba veheti elménket és szívünket, ha betegek vagyunk; tehetetlennek érezzük magunkat, mivel egészségünk nem a képességeinktől vagy az aggodalmaskodásunktól függ.”
A mai evangélium egy konkrét beteget állít elénk. Megrendítő a kérése: „…ha akarod, meggyógyíthatsz engem!” Mekkora bizalmat, elfogadást érzünk szavából! Fülünkbe csenghet a Mi Atyánk kérése: legyen meg a te akaratod.
Minden betegség felveti a bizalom és a hit kérdését. Megbízom-e az orvosban? Rá merem-e bízni magamat az engem ápolókra?
A mai helyzet a félelmet és a bizalmatlanságot erősíti bennünk. Egyre jobban sérülnek kapcsolataink. Sodródunk a magány felé. Ugyanakkor fontos lenne túllépni, felülemelkedni mindezen. Egyrészt szükség van egy óvatosságra, másrészt megerősítenek bennünket a személyes találkozások, beszélgetések.
A héten kezdődik a nagyböjti szent idő. Imádságunk, böjtölésünk, egymásra való odafigyelésünk segíthet bennünket a húsvétra való felkészülésben, hogy napról napra megtapasztaljuk a Feltámadott jelenlétét, és megerősödjünk hitünkben.
2018
Ha akarod, megtisztíthatsz engem!
Ahogy az elmúlt vasárnapokon, úgy ma is a gyógyító Jézus áll előttünk. A leprás szava megérinthet bennünket. Kész elfogadni Jézus döntését, rábízza magát. Mi ezt ma imáinkban legjobban a Mi Atyánk szavával fejezhetjük ki: „Legyen meg a Te akaratod!”
Betegségeink kezelési módja: felismerés, szakemberhez fordulás, együttműködés. Szükségünk van az égi és a földi segítségre egyaránt. De nem csak a fizikai betegségeknél kell ezt megtennünk. Lelkünk is megbetegedhet, amely a bűn következménye. Ekkor is fel kell ismernem, és tennem kell a gyógyulásért.
A mai napon tartjuk a betegek világnapját, a lourdes-i jelenések kezdetének évfordulóján. Betegeink mellett a velük foglalkozókért is imádkozunk. Szentatyánk az erre a napra írt üzenetében a kereszt misztériumából indul ki, „amely nem reménytelen tragédia, hanem az a hely, ahol Jézus megmutatja dicsőségét és ránk hagyományozza szerető végakaratát, amely a keresztény közösség és minden tanítvány életének alapszabályává válik.”
A betegséggel kapcsolatban sokszor emlegetjük a megelőzést. Hogy lelkünk is egészséges maradhasson, az Egyház felkínál egy időszakot, amelyben arra hív, hogy törődjünk bensőnkkel, igyekezzünk elcsendesedni, befelé és felfelé figyelni. A kezdődő nagyböjt tehát az az időszak, amikor a magunk lelki egészségével foglalkozunk, Istenre figyelünk. Készüljünk tudatosan, tervezzük meg, mit és hogyan fogunk tenni!
2015
Ha akarod, megtisztíthatsz engem!
A leprás tudja, hogy beteg, hiszi, hogy Jézus tud rajta segíteni, és kész elfogadni Jézus döntését.
Mi szükséges a gyógyuláshoz?
Tudom, hogy bajom van, és a magam erejéből nem tudok szabadulni tőle.
Szeretnék megszabadulni.
Vállalom a gyógyulás útját. – orvos – gyógyszer – gyógyulás ideje
A lélek betegsége a bűn. Szeretnénk ettől megtisztulni.
Alkalmas szent idő a nagyböjt. Tudatosan vállalom. Ki-ki a maga szintjén.
Imádságban
Tetteimben
A másik felé fordulásomban
Böjttel és imádsággal
Úgy érzem, ma mindennél nagyobb szükség van az imádságra. Éppen ezért szeretnék meghívni nagyböjt idejére (február 18 – április 4.) mindenkit, hogy tudatosan és komolyan éljük meg a böjtöt! Ahogy a nagyböjti 1-es prefációban imádkozzuk: „most többet imádkozzanak, buzgóbban gyakorolják az irgalmasság tetteit, és az újjászületés szentségei által az Istengyermekség teljességére jussanak.”
Egyrészt: Nagyböjtben tartsunk szigorú böjtöt, ne csak a két kötelező napon, hanem akár a teljes nagyböjtben, vagy a péntekeken, esetleg hetente két vagy három napot kiválasztva!
A vasárnap persze ősi hagyomány szerint kivétel.
Másrészt: Vállaljunk több imát!
– Egyéni imámban legalább napi 15 percet,
– közösségi imában hétköznapokon egy közösségi Istentiszteletet. Ez lehet hétköznapi Szentmise, keresztút, rózsafüzér.
Harmadrészt: Találjuk meg az irgalmasság tetteiben a magunkhoz alkalmas módot! (magányosok meglátogatása; betegek felkeresése; rászorulók segítése; komolyabb, mély beszélgetés valakivel …)
Természetesen húsvéti készületünknek legyen része a szentgyónás is!
Az önmegtagadás számos módját tehetjük meg ebben az időszakban.
Leleményesen és tudatosan éljük meg a nagyböjt idejét!
2012
Betegek világnapja – a gyógyulás szentségei
Szűz Mária lourdes-i megjelenésének kezdő napja immár 20 éve a betegek világnapja. A lourdes-i jelenést kezdettől fogva csodás gyógyulások kísérik. Ma is nagyszámú zarándok keresi fel a kegyhelyet, hogy elsősorban lelki, de sokszor testi gyógyulást kérve Istentől.
XVI. Benedek pápa az idei évben erre a napra szóló üzenetében a gyógyulás szentségeire irányítja figyelmünket, vagyis a bűnbocsánat szentségére és a betegek kenetére.
„A bűnbánat szentségének minden ereje abban áll, hogy visszaállít minket Isten kegyelmébe, és bensőséges barátságban összekapcsol vele (Katolikus Egyház Katekizmusa, 1468). Jézus meghirdette a megbocsátást és a kiengesztelődést, amelyet az Egyház folytat. Az egész emberiséget szüntelenül meghívja a megtérésre és arra, hogy higgyen az evangéliumban.” [XVI. Benedek pápa üzenetéből] Milyen sokszor tapasztaljuk, hogy ha csak apró dolgokban is, nem sikerül egészen jól tennünk, szólnunk. Ilyenkor, ha fontos a kapcsolat, bocsánatot kérünk, és megbocsátunk egymásnak. Az Istennel való kiengesztelődés helye szentségi találkozásként a szentgyónás. Az is fontos tapasztalat, hogy a kimondott bánat, fájdalom könnyebbé válik. A pap pedig, Krisztus képviselőjeként, bíztató szavaival erősíti meg és feloldozza a bűnbánó embert.
„A betegek kenetéről így ír a Szentatya: Jakab levele tanúsítja, hogy ez a szentségi cselekmény már az első keresztény közösségben jelen volt (vö. Jak 5,14-16): a betegek kenetével, melyet a papok imádsága kísér, az egész egyház a szenvedő és megdicsőült Úrra bízza a betegeket, hogy enyhítse fájdalmukat és üdvözítse őket, sőt buzdítja őket, hogy lelkileg egyesüljenek Krisztus szenvedésével és halálával, hogy ezáltal Isten népének javát szolgálják. (…)Figyelembe véve a liturgikus imádság szövegeit, amelyeket a betegséghez kötődő különböző élethelyzetekben és nem csak a földi élet végén alkalmazunk (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1514.), a betegek kenetét nem tarthatjuk „kisebb szentségnek”, mint a többit. A lelkipásztori törődés és figyelem a betegek iránt, míg egyrészről Isten gyöngédségének jele a szenvedő ember iránt, másrészről lelki hasznot hoz a papok, és az egész keresztény közösség számára is, annak tudatában, hogy amit a legkisebbnek teszünk, azt magának Jézusnak tesszük (vö. Mt 25,40).”
Éljünk bátran a gyógyulás szentségeivel, és segítsük betegeinket is e két szentség kegyelmet adó forrásához!
2009
Ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!
Az ószövetség embere a betegséget Isten büntetésének tulajdonította. Ez magával vonta a társadalomból való kivetettséget, a megvetettséget. És bár már Jób könyvében felmerül, hogy Istennek lehet szándéka a betegséggel, és nem jelent büntetést, mégis, a ma embere számára sem könnyű elfogadni a betegséget. Hány olyan helyzetet látni, hogy a tartósan betegtől igyekszik szabadulni a család. Ebből a betegség tudattól való menekülési kényszerből következik a kegyes halál gondolata is, hogy szabadítsuk meg a beteget a szenvedésétől, minek is él, terhünkre van.
Jézus Krisztus megmutatta számunkra, hogy lehet értelmet adni a szenvedésnek, a betegségnek. Nem úgy, hogy önmagában a betegséget próbáljuk jónak beállítani, nem úgy, hogy csupán a szenvedés elviselésére biztatjuk a beteget, hanem jézusi módon, a másikért felajánlva a szenvedést találhatjuk meg a szenvedés értelmét, értékét.
Éppen ebből fakad a Jakab levélben gyökerező szándékunk: a beteghez hívjuk el a papot, aki lelkileg megerősíti a szenvedő embert. A beteg embernél is az egész emberrel kell törődni, aki testből és lélekből áll, így nem hagyhatjuk figyelmen kívül lelki szükségleteit sem. Szentatyánk arra biztat, hogy fejezzük ki, mutassuk meg szolidaritásunkat a beteget gondozó családdal. Erősítsük meg a betegeket, hogy a béketűréssel fogadott szenvedés érdemszerző és Isten jóakaratát közvetíti az egész emberiség számára. Segítsük betegeinket, hogy Krisztussal együtt ajánlják fel szenvedéseiket az Atyának. Tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen szükséget szenvednie senkinek az emberi méltóságot tiszteletben tartó orvosi, szociális, valamint lelkipásztori ellátásban!
Jézus meggyógyítja a leprást, meggyógyít sok beteget, és ma is tevékenykedik Egyháza által, hogy lélekben megerősödve hordozzák a betegek szenvedéseiket, hogy a családtagok erős lélekkel tudjanak szolgálni a betegek körül, hogy az egészségügyi intézményekben dolgozók átérezzék munkájuk értékét, fontosságát.
