2023
Isten adományait felhasználva az üdvösség útján
Az üdvösség útján járunk. Igyekszünk készen lenni a Vőlegénnyel való találkozásra. Ezen az úton segít bennünket mindaz a talentum, amit Istentől kaptunk.
Fő ellenségünk, a gonosz lélek félelmet kelt bennünk. Mi lesz, ha … Azután a kényelmességünkre apellál. Minek mozdulni, jól el vagy magaddal. De képes felnagyítani a nehézségeket is. A másik majd nem úgy fogadja, nincs is rá szüksége. Vagy azt sugdossa, hogy minek, hiszen nem értékeli a másik, a környezet azt, amit teszek. Néha kifejezetten lekicsinyel, vagy támad, megpróbál elhallgattatni.
Mi viszont a bátorság lelkét kaptuk Istentől. Merünk kilépni önmagunkból, kicsiny világunkból, és elindulni a másik ember felé, az Isten felé.
Az első két szolga, bár nem azonos mennyiségű talentumot kapott, mégis ugyanazt a jutalmat kapja. Igaz, ennél többet nem is kaphatna. (Menj be Urad örömébe!) Azért ott bujkálhat bennünk, hogy mi van, ha nem sikerül. Ha kevesebb talentumot tudok összeszedni. Azt gondolom, nem a megszerzett talentumok mennyisége számít. Sokkal inkább az, mit igyekeztem megtenni Isten ügyében. Még az sem fontos, hogy a másikhoz képest milyen eredményem van. Az a fontos, hogy a magam képességeit, lehetőségét, lehetőségeit jól használjam fel.
2020
Emberi értékeink
Máté evangéliumának nagy példabeszédeit olvassuk sorra az egyházi év vége felé közeledve. Valamiképpen mindegyik Isten Országáról, és az oda való eljutásról szól. Ma arra figyelünk, mit kaptunk Istentől, és ezt hogyan használjuk fel.
A talentum jelentős érték, ha pénzbe számoljuk át. Kinek mennyi van, mi mennyibe kerül. Mindez valamiképpen az értékességet határozza meg, ha csak földi szempontokat látunk.
Az Istentől kapott talentum nem ilyen földi érték. Kinek-kinek rátermettsége szerint adja, és a számonkérés alapja is ez lesz. Amit kaptál, azzal mit kezdtél. Nem kell tehát a másikhoz hasonlítani magamat. A lényeges, hogy jól, a másik javára használjam mindazt, amit kaptam. Tevékeny életre hív bennünket Istenünk.
Fontos tudatosítanom magamban: értékességem abból fakad, hogy Isten a saját képére teremtett. Független tehát képességeimtől, lehetőségeimtől. Ez a hit feloldja félelmeimet, megszünteti irigységemet, és lelkesít arra, hogy tegyem, amire lehetőségem, képességem van.
2017
Felhasználni mindazt, amit kaptam.
Jól ismerjük a talentumokról szóló példabeszédet. Jézus arra tanít, hogy használjuk azt, amit kaptunk. Mindebben szentjeink adnak példát nekünk.
Szent Erzsébet királylányként érkezik Wartburg várába. A legegyszerűbb az lenne, ha mindenben beleáll a környezete által támasztott életformába. Ő mégis vállalja, hogy a szegényeknek segítője lesz.
Brenner János, akinek vértanúságát nemrég ismerte el a Szentatya, megtehette volna, hogy jobban alkalmazkodik a körülményekhez. Püspöke el is helyezhette volna. Ő mégis vállalta a papi szolgálatot, minden veszély ellenére. Nem mérlegelte, hogy a beteghez elinduljon, bár voltak már jelei az ellene törő erőknek.
Számos más szentet, szentéletű embert is sorolhatnánk. Miért voltak ők képesek erre? Mert a legfontosabbnak hitüket, Isten iránti elkötelezett szeretetüket tartották. A hit legyőzi a félelmet, segít felismerni, mit kell tennem az adott helyzetben.
Nehézsége emberi életünknek, hogy rendre a másik emberhez mérjük magunkat. Neki mennyi mindene van, nekem meg alig. Neki minden sikerül, nekem semmi. A példabeszéd kiemel ebből a méricskélésből. Isten ad képességeket, tehetséget, lehetőséget. Ezt kell felhasználnom.
A másik, ami sokszor meggátol, hogy a jobb lehetőségre, alkalomra várok. Nem kezdem el, mert majd lesz rá jobb lehetőség, ami persze sosem jön el.
Kezdjük el tehát már ma komolyan venni keresztény életünket, tudatosan alakítani mindennapjainkat! A visszatérő Gazda, ha elszámolásra hív, legyen mit átadni neki.
2014
Értékeimmel szolgálni a másik embert
Számos esetben tapasztaljuk magunkban, hogy ha valami új, szokatlan feladat, lehetőség áll elénk, megijedünk tőle. Hogyan fog sikerülni, meg tudom-e tenni, képes vagyok-e rá? Félelmeink lehetnek egészségesek, amelyek önvizsgálatra, odafigyelésre késztetnek. Ugyanakkor nem kötnek gúzsba, nem bénítanak le. Ezekben az esetekben reálisan tudok dönteni arról, hogy megtegyem, vállaljam-e az adott feladatot.
Más esetekben a félelem megrémiszt, elbizonytalanít, gúzsba köt. Nem merek lépni, a félelem erősebbnek bizonyul, visszavonulok a már ismert keretek közé, önmagamba. Ez a félelem magányossá tesz, ráadásul az elszalasztott lehetőség bántani fog.
Az első két szolga elkezdte használni azt, amit kapott. A harmadikban a félelem erősebbnek bizonyult.
Én hogyan tudom használni képességeimet, adományaimat? Mennyire tudok, merek kapcsolataimban nyitottá válni? Mennyit merek megmutatni magamból? Nyilván ez attól is függ, milyen mélységű az adott kapcsolat. Mindehhez a bizalmat szükséges erősíteni önmagamban.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem lesz sérülés, kudarc kapcsolataimban, mégis, ennek ellenére teljesebbé válik életem, erősebbé válnak kapcsolataim, ha van bizalmam belevágni az újba, ha élni tudok a kínálkozó lehetőségekkel.
2011
Keresztény életstílus
A jól ismert, számtalanszor átelmélkedett példabeszéd áll ma ismét előttünk. Tudjuk, hallottuk több alkalommal, hogy a talentumok Istentől kapott adományaink. Mindezeket használva – otthon, a munkahelyen, emberi kapcsolatainkban, az Egyház közösségében – keresztény életstílusunk alakul ki.
– Hogyan használom a világ dolgait? Van, aki megijed az új technikai eszközöktől, mert ismeretlen, mert nem tudja használni, mert rossz tapasztalatai vannak. Ha tudom, mire való, és hogyan kell használnom, félelmem elmúlhat. Ha tudom, hogy én mire, hogyan alkalmazzam, nem fog zavarni, hogy más mennyivel jobban él vele.
– Hogyan alakítom kapcsolataimat? Tudom-e ki az, akivel mélyebb dolgokat is megoszthatok? Merem-e – persze a megfelelő helyen és embernek – „kiadni” magamat? Mély kapcsolatok nélkül felületes maradok az élet egyéb területein is.
– Nem az a fontos, hogy a többiekhez mérten mennyim van, milyen „eredményt” tudok felmutatni, hanem az, hogy használjam azt, amim van.
– Ha életünket hajóhoz hasonlítjuk, akkor lehetnek olyan hajók, amelyek nem mernek vízre szállni, nehogy az ár elsodorja őket. Ott rozsdásodnak a kikötőben. Vannak olyan hajók, amelyek vízre szállnak ugyan, de sodródnak az árral, így nem teljesítik küldetésüket. És vannak olyan hajók, amelyek bár megkarcolódnak, esetleg sérülnek is a tengeren, de úgy térnek vissza, hogy a szárnyuk nem tört meg, mert szívük olyan hatalmas volt, mint az óceán hullámai.
Merjük tehát felvállalni értékeinket, merjük megosztani azokat még akkor is, ha ez időnként kockázatos. Hajóutunkhoz az Isten hatalmas szervízhálózatot is telepített, ahol mindig készen állnak a szerelők, hogy folytatni tudjuk utunkat, egészen a célig, az örök élet kikötőjéig.
2008
Használni és gyarapítani talentumainkat.
Ki az értékes ember? A világ értékelése szerint a hatalommal rendelkező, a vagyonos, a híres, legyen bármi okból híres.
Isten szemében viszont mindannyian értékesek vagyunk. Függetlenül attól, mennyi talentumot kaptunk. Függetlenül attól, mennyi tehetségünk van, milyen ranggal, kapcsolatokkal rendelkezünk. Isten nem teremt selejtet. Az egyetlen szempont, hogy amit kaptunk, hogyan használtuk fel. Kamatoztattuk, igyekeztünk vele mások javára lenni, vagy elrejtettük, őrizgettük magunkban?
Ha belegondolok abba, hogy Isten szemében értékes vagyok, ez örömmel és békével tölt el. Mivel pedig értékes vagyok, amim van, ha a világ szemében kevés is, Isten oldaláról nézve sok. A példabeszéd egy talentuma is hatalmas összeg. Ha ezt használom, ha ezt mások javára fordítom, akkor kamatostul kaphatom vissza. Ám, ha mégse sikerül, ha nem látom a kamatot, sőt talán azt is elveszítem, amim volt, Gazdánk a számadáskor bizonyára értékelni fogja a törekvésemet. Szemében akkor is értékes leszek, mert nem képességeim és tehetségem tesznek értékessé, hanem Isten képére formált emberségem.
Persze kapott adományaim felelősséget is adnak. Nem dughatom homokba fejem, nem rejthetem el képességeimet. Mindezek olyan értékeim, amelyek akkor növekednek, ha szétosztom őket. A mosolyom, a kedvességem, a gesztusaim olyan értékek, amelyek biztosan meg- vannak. Ne essünk abba a hibába, hogy amíg a nagy dolgokat keressük, addig a kicsik mellett elmegyünk. Bátran használjuk legapróbb képességeinket is! Így válunk egyre jobban Isten gyermekeivé, így gazdagodunk és tudunk gazdagítani másokat is.
