2023
Egy Istenarc van eltemetve bennem
A mai vasárnap missziós vasárnap. Ferenc pápa üzenetében az emmauszi tanítványokat állítja elénk, akik lángoló szívvel és gyors léptekkel sietnek vissza Jeruzsálembe, miután felismerték Jézust a kenyértörésben. A Jézussal való találkozás újra és újra lángra lobbantja szívünket.
Ma gyermekeink, akik szépen készültek a találkozásra, először veszik magukhoz Krisztus testét. Imádkozzunk értük, és kísérjük életüket továbbra is, mutassunk jó példát számukra keresztény életünkkel!
Jézust, mint oly sokszor, tőrbe akarják csalni. Ő pedig, ahogy mindig is, rámutat valami lényegesre a kérdés kapcsán.
A pénzen levő kép a császárhoz kapcsolja a fizetőeszközt, de valamiképpen azt is, aki használja azt. Milyen sokszor halljuk, hogy a magam képére formálom a dolgokat! Nyomot hagyok az adott dologban, kapcsolatban, munkában. De vajon én kinek a képét viselem? Hogy is olvassuk a teremtéstörténetben? Isten a saját képére alkotta meg az embert. Vagyis – ahogy Reményik Sándor kifejezi versében, egy Istenarc van eltemetve bennem. Ha sikerül felfedeznem, világossá válik, kihez tartozom. Ez biztonságot, megnyugvást, megerősödést ad.
Adjátok meg, a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Életünkben nem választható szét a világi és az isteni rész. Mindkettőben benne élünk, mindkettő része mindennapjainknak. Ugyanakkor a rajtam átsugárzó Istenarc segíthet másokat, hogy felfedezzék életükben az isteni részt, és kapcsolódjanak hozzá.
2020
Adjátok meg …
Jézust számos alkalommal próbálják tőrbe csalni. Természetesen a próbálkozás sikertelen, Ugyanakkor minden alkalommal kapunk valamilyen tanítást is.
„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené!” – halljuk ma a jézusi tanítást. Megadni a császárnak, azt jelenti, hogy benne élünk a világban. Hitünk nem elszigetel bennünket, sokkal inkább sóvá és kovásszá akar tenni. Tesszük a dolgunkat a hétköznapok hűségében. Ezáltal válhatunk jellé környezetünkben. Megadni Istennek, ami Istené, azt jelenti, hogy elvisszük az örömhírt a környezetünkbe. Tanúságot teszünk hitünkről, szólunk az igazság mellett. Keresztényként élünk akkor is, amikor a világ mást sugall. „Vétkesek közt cinkos, aki néma…”
Missziós vasárnapot ünneplünk ma. Azokért imádkozunk, azokat támogatjuk anyagiakkal, akik Krisztus ügyében távoli földrészeken munkálkodnak. De ha a misszió csak ennyit jelentene, akkor megrekednénk félúton. A mai vasárnap abban akar megerősíteni minket, hogy egész életünk missziós jellegű kell, hogy legyen. Mit jelent ez? Hogy életünk alapja a Jézussal való kapcsolat, hogy a hétköznapokban is vállaljuk keresztény voltunkat, hogy tetteink és szavaink hitünket tükrözik. Nem könnyű feladat! Mégis – a Lélek erejével – ezen az úton kell haladnunk!
2017
Isten képmása vagyunk
A kérdezők tőrbe akarják csalni Jézust. Olyan helyzetet szeretnének teremteni, hogy ne kelljen hallgatni rá. Nem tanításának igazsága érdekli őket. Maguk helyzetét védik, hogy ne kellejen változtatni életmódjukon.
Az adópénzen a császár képmása van. A pénzt a császár verette, az ő tulajdona. Használata kifejezi, hogy szüksége van arra, amit az állam nyújt az adó fejében, szívesen fogadja a különféle szolgáltatásokat, lehetőségeket.
Isten saját képére teremtette az embert. Az Ő képmását hordozzuk lelkünkben. Vagyis Hozzá tartozunk.
Mit jelent, hogy Isten képmása vagyunk? Az ember képes a szeretetre. Van öntudata. Szellemi-lelki tulajdonságokkal rendelkezik.
Arra hív bennünket Isten, hogy egyre jobban hasonlítsunk hozzá!
Ki az Isten, akivel kapcsolatban vagyok? Milyennek ismerem őt? Mit tudok róla mondani másoknak? Akarok-e folyamatosan kapcsolatban lenni vele?
2014
Adjátok meg…
Jézus korában a pénzre az adott ország uralkodójának képét nyomták rá. Ez kifejezte, hogy a pénz az övé, az ország, ahol használják, szintén az övé. Manapság is, az egyes országok pénzén valami kifejezi, hogy melyik országból való. (Kivételt képez az euró, hiszen az nem egyetlen ország pénzneme.)
Sokféle eszközt használunk. Ezeknél is megtaláljuk a gyártó országot, sokféle jelzés van rajta, amely a hova tartozást fejezi ki. Ezeket az eszközöket használatra kapjuk. Önmagában nincs erkölcsi értéke. Hogy jó vagy rossz, attól függ, mire használom. Veszélye lehet némelyiknek, hogy függő viszonyba kerülök tőle. Fontosabbá válik, mint a másik emberrel való személyes kapcsolatom. Bár sok dolgot könnyíthetnek, mégis sokszor látjuk, hogy közénk áll. Már-már uralkodik rajtam. Ezt azon mérhetjük le, hogy ha nincs velem, ha elromlik, ha valamiért nem tudom használni, akkor erre hogyan reagálok.
A szentségek – különösen a keresztelés és a bérmálás, amely karaktert, eltörölhetetlen pecsétet adó szentség – a lelkemre pecsétet tesznek. Jelzik, kihez tartozom. Mit jelent számomra a Krisztushoz való tartozás? Hogyan élem meg? Mennyire látható rajtam?
Van egy játék az interneten, ahol egy állatkát lehet látogatni, vele lehet játszani, etetni. Ha egy ideig nem nézek felé, akkor a kedve a 100 %-ról elkezd csökkenni. Ha kiürül az etetője, akkor a súlya teszi ugyanezt. Valami ilyesmi történik a bennünk élő kegyelemmel is. Ha nem táplálom, ha nem törődöm vele, csökkenni kezd, végül lelki halálhoz vezethet.
Éljek bátran a kegyelmi eszközökkel! Tudatosítsam magamban, hogy kihez is tartozom! Váljak jellé, Isten szeretetének jelévé a világban!
2011
Keresztényként élni a világban.
Isten alkotta a világot, benne az embert, személy szerint engem. Látta Isten, hogy mindaz jó, amit alkotott. Elküldte fiát a világba, hogy megszentelje, felemelje az embert, aki saját bűne miatt eltávolodott tőle. Jézus főpapi imájában így imádkozik, nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól. Nekünk, keresztényeknek a világban élve kell Isten szeretetét megmutatni, Jézus ügyét szolgálni.
Az Egyház benne él a világban, ennek pozitív és negatív oldalával együtt. A világ hatással van ránk, de mi is hatással vagyunk a világra. Isten kegyelme erősít, hogy ne veszítsük kedvünket, hogy a jó harcot megharcoljuk, a pályát végigfussuk.
Ebben a világban kell tanúságot tennünk. Kinek-kinek a maga helyén, lehetőségei között kell jellé válnia. Ez jelentheti a munkám komoly végzését, de jelenti az ünnepek méltó megülését.
Megadni a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené, azt jelenti, hogy jelen vagyok a világban, Istenre figyelve teszem a dolgomat, hagyom, hogy Isten szeretete rajtam keresztül áradjon a környezetemre.
2008
Keresztényként a társadalomban
Szabad-e adót fizetni a császárnak? – teszik fel a kérdést a farizeusok. Jézus kikerüli a csapdát, mint már annyiszor, és természetesen mélyebb dolgokra is akar tanítani.
Benne élünk a társadalomban. Viseljük a közterheket, amelyek egyre nagyobbaknak tűnnek, és valami emberi igénnyel igyekszünk kibújni alóla. Elbizonytalanít, hogy azok, akik kiemelt helyzetben vannak, hasonlóképpen tesznek. Ahogy a farizeusok, a vezetők csoportja, nem jó példát adott Jézus korában a népnek.
Hogyan lehetünk keresztényként jelen a társadalomban? Mi az, amit el kell fogadnunk, meg kell tennünk, és mi az, amire nem vagyunk kötelezhetők? Nyilván, ami Isteni parancsba ütközik, azt nem tehetjük meg. Sőt, Isten parancsát, Istentől kapott értékeinket védeni és tanítani kell. Ezért szólal fel az Egyház bizonyos kérdésekben. Ezért igyekszik az élet értékét tanítani, élni, hirdetni.
Vannak olyan értékek, amelyek számunkra – remélhetőleg – egyértelműek, de a világ számára nem azok. Ilyen esetekben nem könnyű kiállni az értékek mellett. Istentől kegyelmi erőt kapunk tanúságtételünkhöz. Éljünk bátran Isten erejével! Legyünk jellé, kovásszá a világban, hogy sokak számára legyen látható jel Isten szeretete, legyenek sokak számára elérhetőek és érthetőek az Isten által adott értékek.
2005
Keresztényként a társadalomban
A Szentírási történet csapdája: a zsidóság radikálisabb szárnya elutasítandó a római uralmat, nem akar adót fizetni, sőt még a római pénzt sem használja. Ha Jézus igent mond, akkor szembe kerül népének ezzel a szárnyával, ha nemet mond, a római hatalommal. De ha nem szabad még a pénzt sem használni, akkor honnan van a kérdezőnek a császár feliratát tartalmazó pénz. Jézus, mint annyiszor, kikerüli a csapdát.
A keresztény ember benne él a társadalomban. Elfogadjuk annak alap struktúráját, ugyanakkor szeretnénk saját értékeinket átadni a körülöttünk élőknek. A keresztény embernek kell legyen véleménye a világról, keresztény véleménye kell legyen a világról, és ezt a bátran el is mondhatja.
Megadni az Istennek, ami az Istené: Válaszolnom kell Istennek mindarra, amit kaptam tőle. Válaszom, hogy az időmből adok neki. Imádságommal, Szentmiséimmel, az irgalmasság gyakorlásával.
Jézus szavaiból azt is tudatosítanom kell magamban, hogy nincs külön keresztény életem és világi életem. Keresztény életemnek át kell hatnia egész gondolkodásom, szavaimat, tetteimet. Akkor válok hiteles emberré, ha egységben van gondolkodásmódom szavaimmal és tetteimmel. Persze ez nem könnyű, de Isten erejével meg tudom tenni.
