2024
Aki első akar lenni…
Ahol a versenyzés előre visz, az a sport területe. Ha fejlődni szeretnék, szükség van vetélytársra. Ugyanakkor rengeteg erőfeszítés az van az eredményesség mögött. A győzelem titka a befektetett energia. Persze akkor is van eredmény, ha éppen második vagy sokadik lettem. Feltéve, ha javult az eredményem. Ha pedig a csapatsportot nézzük, ott az együttműködés mindennél fontosabb. Ott nincs egyénieskedés, együtt kell elérni a sikert.
A csapatsport már közelebb van mindennapi életünkhöz. Az ember eredendően közösségi lény. A közösség egyrészt célja katolikus hitéletünknek, másrészt gyökere is. Emberi létünk társas dimenziót hordoz. Ebben viszont a versengés már nem előre visz, hanem gátol. Akkor jutunk előre, ha egymásra figyelve haladunk életünk útján. Nyilván a közösségben vannak vezetők. De ebben is a szolgálatot kell felfedezni, megélni. A vezető irányt mutat, elől halad. Így élete, tevékenysége szolgálat lesz.
Néha én is látom, nyilván a családban gyakran érzékelhető, amikor egy gyermek felnéz az édesapjára. A Mennyei Atya gyermeki vagyunk. Gyermekként szeretnénk Istenre tekinteni, tanulni tőle, követni szavát.
2021
Ki a nagyobb közülünk?
A szentírás az apostolokat egyszerű, hétköznapi emberként mutatja be számunkra. Nem a tökéletesek, a főrangúak közül hívta meg őket. Láthatjuk útjukat, ahogy egyre jobban megismerik Jézust, egyre inkább felfedezik benne az Isten küldöttét.
Az első ember bűne úgy fogalmazható meg, hogy nagyobb akarok lenni, mint ahová Isten állított. A magam ura akarok lenni. Mindebben van valami természetesség, hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy értékeljenek. Csak az a nagy kérdés, hogyan valósulhat meg ez igazán. A magam erejéből akarok kitűnni, vagy megtalálom azt, ahová Isten állított, ahol megvalósíthatom az ő akaratát.
Az Eucharisztikus Kongresszus idején nagy lelkesedéssel felmutattuk a világnak a közöttünk lévő Jézust. Visszatérve a hétköznapokba csendes jellé szeretnénk válni. Sugározni újra és újra azt az örömet, amely a Jézussal való találkozásból fakad. Hiszen napról napra találkozhatunk vele imádságainkban, hétről hétre a szentmisében. Hitünk lángja, amely bennük ég, folyamatosan láthatóvá teszi Isten szeretetét. Akár kicsiny családunkban, munkahelyünk apró vagy nagyobb terében, lakóhelyünkön, plébániai közösségünkben.
Úgy lehetünk mindenki szolgája, ha ég bennünk hitünk fénye, és azt – akárcsak szentjánosbogárként – sugározzuk szerteszét a környezetünkben.
2018
Aki első akar lenni …
Jézus elkezdi felkészíteni az apostolokat kereszthalálára. Szavai elmennek a tanítványok füle mellett. Nem akarják meghallani a számukra kellemetlen eseményt előrevetítő figyelmeztetést. Mennyire emberi, mennyire mindennapos reakció. Ha nem hallom, ha nem tudok róla, akkor nem létezik. A halál tényével kapcsolatban viselkedünk gyakran így.
Milyen sokszor megkísért minket is, hogy valami nagyot szeretnék tenni. Olyat, amiben értékességem, képességem sokak előtt nyilvánvaló lesz. Csakhogy ha én vagyok a középpontban, akkor a lehetőségek mellett könnyen elsiklok. Ha első akarsz lenni, légy mindenkinek a szolgája. Vagyis fordulj a másik ember felé, szinte elfeledkezve önmagadról! Akkor neved lesz a mennyben, ugyanakkor itt a földön is megtapasztalhatod a boldogságot.
Elkezdve kicsiben, szolgálva másokat, van, hogy valóban beindul az ügy. Veszély lehet, hogy szép lassan én kerülök a középpontba. Elhalványul az, amiért elindult a feladat, a magam szerepe válik elsőrendűvé. Ezért fontos újra és újra Jézus mércéjével mérni dolgainkat, feladatainkat, helyzetünket.
Minden vasárnapi szentmise, a napi találkozás Jézussal megóv attól, hogy elvétsem helyemet, és Helyette én kerüljek a középpontba.
2015
Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája!
A csibészklub című történetben az egyik hálóban fellázadnak a nagyobb szobafelelős ellen. A prefektusuk jóváhagyja az új rendet azzal a feltétellel, hogy először a közlegényt válasszák ki. Mivel senki nem hajlandó ezt a szerepet elvállalni, a rend marad a régiben.
Minden közösségben – a társadalomban is – vannak tehetségesebbek, bizonyos területen ügyesebbek. De mindenkiben van valami jó, valami értékelhető. Ennek alapja, hogy Isten a saját képére alkotott minket.
A különféle képességekkel rendelkező emberek között természetes a versengés. Újra s újra felmerül a kérdés, ki az értékesebb. Mai társadalmunkban – sajnos – sokszor az értékesség, az eredményesség alapja csupán a teljesítmény, egyedül a környezettől származó elismertség. Itt a kisebb, a gyengébb elvész. Ebben a gondolkodásban az értékesség alapja nem az Istentől alkotott létünk. Ennek következménye sok erőszak, küzdelem, meg nem értés, a másik lebecsülése.
Jézus arra helyezi a hangsúlyt, hogy a másikért tegyünk valami jót, hogy a szolgálatban találjuk meg értékességünket. Ha az alap Istentől alkotott létünk, akkor már nem a tehetségen, a képességeken, a lehetőségeken lesz a hangsúly, akkor könnyebb lesz elfogadni a másik kiemelkedését, és kevésbé érzi magát kicsinynek a kevesebbel rendelkező ember. Akkor mindannyian megtalálhatjuk a magunk helyét a társadalomban, a közösségben.
2012
Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája!
A csibészklub című történetben az egyik hálóban fellázadnak a nagyobb szobafelelős ellen. A prefektusuk jóváhagyja az új rendet azzal a feltétellel, hogy először a közlegényt válasszák ki. Mivel senki nem hajlandó ezt a szerepet elvállalni, a rend marad a régiben.
Az apostolok között is megjelenik a versengés. Ki a nagyobb?- vitatkoznak. Jézus szavát a mai „ Legyél te a legmenőbb! „ világunkban talán nehezebb elfogadni, mint az apostoloknak. „Aki első akar lenni, legyen a szolgátok!” A szolgálat kifejezés elsőként a megalázást, a kisemmizettség állapotát juttatja eszünkbe. Pedig szolgálatára lenni a másiknak fontos dolog emberi kapcsolatainkban. Ezt a szolgálatot szeretnénk Jézustól eltanulni.
Ebben segíthet Weöres Sándor szép verse:
Én is világot hódítani jöttem, s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni; ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség.
Versengő világunk másik nehézsége, hogy az eredményt lehetőleg erőfeszítés nélkül szeretnénk elérni. Ráadásul a legnehezebb erőfeszítés, a legnehezebb győzelem, önmagam legyőzése nélkül. Pedig ha ez sikerül, megtapasztalhatom Isten és az embertárs szeretetét is. Ha ez sikerül, akkor elérhetem azt a célt, amelyre szívem mélyén vágyom, az örök életet.
2009
Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája!
A mai világ sokféle versenyre hív minket. Nem csak a sportban, hanem az élet majd minden területén. Aki lemarad, aki gyenge, az értéktelen.
Jézus más utat mutat nekünk. Az utolsó vacsorán az utolsó rabszolga munkáját végzi el, amikor megmossa tanítványai lábát. Azzal válhatunk jellé a mai világban, hogy tudunk szolgálni, a másikért tenni valamit.
Sokszor nehéz szembe menni a világ elvárásaival. Sokszor nehéz vállalni a jel szerepet, vállalni, hogy másképp teszek, mint a világ. Jézus mellettünk van, vezet és segít bennünket. Keressük bátran, hol és hogyan szolgálhatunk embertársainknak!
A szolgálatnak sokféle formája van. Sokféle módon tesszük is, hiszen igyekszünk odafigyelni a másikra, próbáljuk segíteni egymást. Ha igyekszünk emberi kapcsolatokat építeni, ápolni, a körülöttünk élőkkel, akkor megtaláljuk azokat az alkalmakat, ahol szolgálatára lehetünk egymásnak.
