2021
Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen!
Amikor e sorokat papírra vetem, még javában tart az Eucharisztikus Kongresszus. Ünnepi pillanatok, felemelő találkozások, értékes gondolatok részesei lehetünk. Olyan ez, mint az a helyzet, amikor Jézus kérdezi, kinek tartotok engem, és elhangzik Péter szájából az apostolok nevében a hitvallás. Te vagy a Messiás!
Jézus azonban tovább indul Jeruzsálem, a kereszthalál felé. Mi is folytatjuk utunkat. Bennünk él a lelkesedés, de tudjuk, tapasztaljuk, hogy a hétköznapok világában számos erőfeszítés vár ránk.
Tudatosítsuk hát magunkban, hogy minden forrásunk Krisztusból fakad, aki közöttünk van az Oltáriszentségben, vezet bennünket lelke által. Erőt ad a mindennapok küzdelméhez, támogat utunkon, segít hordozni keresztünket.
2018
Az Eucharisztia az Egyház életének forrása
Péterrel együtt mi is megvalljuk hitünket, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, a mi Megváltónk. Ő viszont nem magányos tanúságtevőként küldd bennünket, hanem közösségbe gyűjtött. A szentmise a közösség Istentisztelete, együtt állunk oda Jézus elé, hogy hallgassuk szavát, táplálkozzunk testével, megerősödjünk kegyelmével.
Mit jelent számomra a szentmise? Találkozás, összeszedettség, odafigyelés. Megérint és elbűvöl. Nehézségem, hogy odafigyelve, pontosan kell végeznem, ugyanakkor a megszokott, jól ismert szöveg mellett könnyen szétszaladnak gondolataim. Szeretném, ha napom csúcspontja lenne, innen merítenék erőt a megoldandó feladatokhoz. Mindez persze nem könnyű. Fontos, hogy mennyire tudok felkészülni. Ezért igyekszem korán átjutni a templomba.
Feltehetjük valamennyien a kérdést: Mit jelent nekem személy szerint a szentmise? Melyik a legkedvesebb részem, amit minden alkalommal kicsit várok? Hogyan érkezem? Mennyire vagyok felkészülve? Megfogalmazok-e valamilyen kérést, szándékot, vágyat? Mit viszek haza? Remélem, mindannyian szeretnénk találkozni Vele, aki hív, táplál és küld.
Ebben az évben tudatosítsuk a szentmise fontosságát, fedezzük fel erejét, megerősítő voltát!
2015
Ki nekem Jézus?
Jézus nyilvános működése megmozgatta az embereket. Sokan sokféle véleményt alakítottak ki róla. Ki lehet Ő? Csupa jót tett, a süketeket halókká tette, a némákat meg beszélőkké, hallottuk a múlt vasárnapi evangéliumban. Nem csak akkor foglalkoztatta az embereket ez a kérdés, ma is sokan felteszik maguknak. Ahogy az apostolokat megkérdezte Jézus, úgy ma engem is megkérdez: Kinek tartasz engem?
Azt gondolom, mindannyian tudjuk a hivatalos – a Péter által megfogalmazott – választ. Te vagy a Messiás, az Isten Fia. Csakhogy, látjuk ezt az evangéliumokban, a gonosz lelkek is tudják. Kevés az, hogy ismerem a választ. Fontos mozzanat, hogy mi következik ebből! Hogyan látszik meg rajtam?
Péter, e fennkölt pillanat után, féltve a Jézussal való kapcsolatát, próbálja lebeszélni a kereszthalál vállalásáról. Tudja ő, ki Jézus, de nem érti, még csak a saját pillanatnyi kényelmét látja. Most, ebben a pillanatban jó nekem, ezt nem akarom elveszíteni. Nem látja még igazán a célt, nem fogja fel, hogy úton van egy szebb, egy tökéletes lét felé, ahol véglegesen együtt lehet Mesterével.
Milyen sokszor ragadunk bele mi is a jelen kényelmesnek tűnő helyzetébe! Nem látunk tovább, nem merünk elindulni, mert félünk a bizonytalantól, az erőfeszítéstől. Ha komolyan venném, hogy Jézus az Isten Fia, ha tudatosítanám, hogy Ő vezet, kegyelmével erősít, akkor félelmeimet könnyebben tudnám legyőzni. Akkor ki mernék lépni a pillanatnyi biztonságot adó helyzetből, hogy útra keljek a végleges és teljes boldogság felé.
2012
Hitből fakadó tetteink
Ki nekem Jézus? Az apostoloknak feltett kérdés – „ti kinek tartotok engem” – nekem, neked, mindannyiunknak szól. Jézus csupán egy nagy ember, aki csupa jót tett, érdemes rá emlékezni? Vagy Isten Fia, Megváltó, aki életem ura, vezetője, meghatározója? Keresztény hitünkből fakadóan ez utóbbit akarjuk vallani és megélni.
Péterrel és az apostolokkal együtt mi is megvalljuk hitünket. Nemcsak a Szentmise hitvallásában, hanem egész életünkkel is. Jakab levelének figyelmeztetése nekünk szól: „a hit tettek nélkül holt dolog.”
Engem mindig megérint, amikor az apostolok emberi vonásairól, hitük megingásáról olvasok. A Biblia nem olyan alakokat mutat be, akik az elérhetetlen dicsőségben lakoznak, hanem embereket, akik küzdenek, elbuknak és újra felállnak, néha nem értik, Jézus mit akar mondani, de megmaradnak mellette. (Uram, kihez menjünk, az örök élet igéi nálad vannak.) Saját emberi reakcióim, bukdácsolásaim, gyengeségeim nem ejtenek kétségbe, nem rántanak a ’minden mindegy’ letargiájába, hanem még inkább Jézusba kapaszkodva igyekszem felállni, tovább indulni, megújuló erőfeszítéssel, Isten kegyelmi erejével igyekszem tovább menni az úton.
Aki meg akarja menteni életét … Hétköznapjainkban legtöbbször egyszerű vállalnunk keresztény voltunkat, Egyházhoz tartozásunkat. Bár időnként jelentkezhet a félelem, mit fognak hozzá szólni, egyedül maradok hitemmel. Vannak olyan helyek a világban, ahol a hit vállalása, az Egyházhoz tartozás nyílt vállalása sokkal fenyegetőbb. Erről olvashattunk augusztus végén a kínai egyházzal kapcsolatban. A távoli földrészeken élő hívek hősiessége erősítsen meg minket is hitvallásunkban, keresztény életünkben!
2009
Vegye fel mindennap keresztjét!
– A kereszt megijeszt, megrettent. Nehéz, fájdalmas, erőfeszítést igényel.
– A kereszt összeköt: embert emberrel, eget a földdel
– A kereszt megerősít: Isten az úr, aki megsegít, Ő ad erőt a kereszt hordozásához.
– A kereszt jelez: templomot, út szélét, falu közelét, sírt, terhe alatt roskadozó embert.
Mit kezdek én a saját keresztemmel?
– Próbálok szabadulni tőle? Elmenekülni előle? És vajon biztos megoldást jelent?
– Próbálok Isten erejébe kapaszkodni, meglátni értékét és értelmét, felajánlani valakiért?
Miért pont ez a szakasz következik?
Csupán, mert így jön sorban az evangéliumban?
Vagy talán éppen azért, mert minden lelkes indulás után észrevesszük, hogy szükséges az erőfeszítés! Mert megláthatom, a magam erejével nem jutok messzire.
Isten az Úr megsegít, az Ő erejével akarom tettekre váltani hitemet, megmutatni másoknak az Isten szeretetét.
