2023
A szőlőskert
Ki vagyok én ebben a példabeszédben?
Leginkább a munkás, aki már dolgozik a kertben. De mi is a feladatom? Együtt, közösen kell végeznünk a munkát. Ugyanakkor vannak, akik később érkeztek. Hogyan fogadom őket? Vajon nincs-e bennem irigység, hogy ő csak most érkezett? De fontos, hogy nem feladatunk megítélni, miért is jött később! Talán furcsa a kép, hogy lehetek a szőlőskertben is tétlenül ácsorgó. Amikor csak éppen hogy itt vagyok.
Érdemes belegondolni a piactéren ácsorgó helyzetébe. Mennyi bizonytalanság lehet benne! Vajon ki jön-e a gazda a térre? Lesz-e munkám?
De gondoljuk bele magunkat a gazda helyzetébe! Nekem kell meghívni a munkára, a közösségbe a piactéren ácsorgót. Mi a mi piacterünk? A szomszéd, a játszó téren játszó gyerek vagy szülei. Az osztálytársam, a munkatársam. Küldetésem van feléjük! Meg kell őket hívni a közösségbe. Persze jó kérdés, van-e hova bekapcsolódnia?
A mai evangélium kapcsán ki kell lépnünk a kényelmességünkből! Kevés az, hogy már megérkeztem a szőlőskertbe. Feladatunk a közös munka, és a még távol lévők megszólítása! Életünk szőlőskertje nem egy zárt hely, része a világnak, ahol sokan vágyakoznak egy közösség után. Lehet, csak meg kellene őket szólítani. Kérjük a bátorság Szentlelkét missziós feladatunkhoz!
2020
Menjetek ti is a szőlőmbe!
A Szentírás világában a szőlőskert vagy a lakoma az örök élet képét tárja elénk.
Mindannyian meghívót kaptunk a szőlőbe. Nekünk már nem kell tétlenül ácsorogni a piactéren. Tudom-e mi a munkám? Mennyi lelkesedés van bennem, hogy a hétköznapi munkámat végezzem, Isten felé forduljak, a közösségért dolgozzak?
Rendre érkeznek, akik újonnan kapcsolódnak be a munkába. Velük kapcsolatban felmerülhet az irigység érzése. Persze, csak most jön, vajon hol csatangolt eddig? Le kell győznöm magamban ezt a gondolatot!
Vannak, akik megkapták a meghívást, mégsem érkeztek el még a szőlőig. Esetleg csak időnként, nagy ünnepeken jelennek meg. vagy csupán fogyasztóként vannak jelen. Feléjük is küldetésünk van lelkesíteni, közelebb hozni, bevonni őket a munkába.
Hogyan talál valaki oda a piactérre, ahonnan a Gazda elküldheti a szőlőbe? Úgy, hogy valakitől hall a lehetőségről. Szent Pál figyelmeztetése nekünk is szól: A hit hallásból fakad. Jaj, nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!
Azzal az elhatározással induljunk a hétköznapokba, hogy felszítjuk lelkesedésünket, megtaláljuk konkrét feladatunkat abban a közösségben, amelyben szőlőmunkások lettünk!
2017
Vedd a könyvek könyvét, a Szentírást!
A mai vasárnap a Szentírás vasárnapja. Nézzük meg kicsit, hogyan van kapcsolatom e fontos könyvvel!
A Szentírás az Isten szava. Így vesszük kézbe, így olvassuk. Fontosságát ma egyre jobban látjuk.
Ezek a könyvek az élő közösségben születtek. Összegyűjtötték Jézus mondásait, példabeszédeit, csodáit, és ezekből a gyűjteményekből, az apostolok visszaemlékezéseiből, tanításaiból állt össze a mű, az evangélium. A 4 szerző négy közösségnek ír, ezeknek jellemzői, a szerző ismeretei képezik az alapját a Szentlélek munkálkodásának. Éppen ezért értelmezni is csak a közösségben lehet a maga teljességében. Nem szakíthatom el az Egyháztól, amely kezembe adja.
Hogyan olvassuk a Szentírást? Naponta jó lenne időt szánni rá. Egy-egy rövid szakaszt elolvasva gondoljuk végig, mit jelent nekem, melyik szereplővel tudom azonosítani magam? Melyik az az egy mondat, amelyik megérintett?
A mai példázat nyomán kérdezzem meg magamtól: hogyan vagyok jelen a szőlőben? Hogyan fogadom a később érkezőket? Nem könnyű különbséget tenni a tett és az ember között. A tettet igazsággal, a személyt irgalommal szeretném tekinteni.
Hamis biztonságot ad, ha arra építek, a Gazda úgyis kijön az utolsó órában is.
Olvassuk bátran, nyitott szívvel, napról napra a Szentírást! Benne az Isten képe leírva vagyon.
2014
Dolgozni Isten szőlőjében egészen naplementéig
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe kapcsán tudatosodhatott bennünk megkeresztelt voltunk. A mai evangélium arra hív minket, hogy keresztény életünkre tekintsünk. A keresztény ókorban, amikor nagyrészt felnőtteket kereszteltek, a szentségek kiszolgáltatása után, tovább vezették az újonnan megkeresztelteket a keresztény élet útján. Ezt az időszakot nevezték misztagógiának.
Hogyan élem keresztény életemet a mindennapokban? Egyénileg és közösségben? Tudok-e, merek-e jellé válni a környezetemben? Tudják-e rólam a körülöttem élők, hogy hozzám fordulhatnak, ha az élet nehézségeivel találkoznak?
A szőlősgazda napjában többször kiment a piactérre, és az ott lévőket elküldte a szőlőbe dolgozni. De ahhoz, hogy munkát kapjon, a napszámosnak oda kellett mennie. Jellé váló életem segítheti a mellettem élőt, a még távol járót, hogy eltaláljon a piactérre.
Dolgozni a szőlőben, nem könnyű feladat. De a közös munka mindig erősít, mindig lelkesít. Nem vagyok egyedül a szőlőben!
Megdöbbentő a példabeszéd utolsó mondata: „Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” A szőlősgazda az Isten. Isten a teljes, a végtelen jóság. Milyen sokszor szükségem van az Ő jóságára! És milyen jó megtapasztalni jóságát, amikor a másikkal történik ez!
Mindannyiunknak feladata van a szőlőben. Végezzük bátran, kitartással, szeretettel, hűséggel feladatunkat!
2011
Dolgozni Isten szőlőjében egészen naplementéig
A gazda kiment a piacra, és megszólította a munkásokat. Engem is megszólított, amikor megkereszteltek. Meghívott, hogy dolgozzam a szőlőjében. Ez a szőlő az egyház. Mindannyian ebben a szőlőben vagyunk munkások. Persze a feladata kinek-kinek más. Tudatosítsam a feladatomat!
A világi munkahelyeken elvárás, hogy a területemen friss, rendszeresen továbbképzett legyek. Az egyház ügyeiben mennyire igyekszem képben lenni, friss ismeretekkel rendelkezni? Igaz, olyan jellegű fejlődés, mint a tudományok területén, nincs, de mégis fontos, hogy rendszeresen ápoljam hitemet, foglalkozzam vele. Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy valamire rákérdeznek, vagy egy felmerülő témában jó lenne az Egyház álláspontját elmondani, értékeit képviselni. Készen vagyok-e erre? Ez is a szőlőben való munka. Hiszen életünk egyetlen élet, nincs külön hitélet és köznapi élet.
Érdemes végiggondolni, mi jellemzi egyházukat. A közös hit a pápa vezetésével, közös szentségek és közös liturgia a fő összekötő kapocs. Ennek az egyháznak vagyunk tagjai, ezt a közösséget szeretnénk képviselni életünkkel, tanúságtételünkkel.
2008
Dolgozni Isten szőlőjében egészen naplementéig
A keleti ember, a Jézus korabeli ember életmódjában bent volt a napszámos lét. A gazdának érdeke volt, hogy minél többen dolgozzanak, hogy kész legyen a munka. Az egy dénár a napszámos egy napi bére.
Jézus tanítani akar a példázattal:
– Vannak, akik később jönnek. Nem vizsgálja gazdánk, hogy miért jönnek később. Sok minden lehet az ok, talán ők maguk sem tehetnek róla. A munkásoknak nem feladatuk, hogy vizsgálják, ki mikor és miért érkezett.
– Végig kell dolgozni a munkaidőt, egészen a naplementéig. A naplemente életünk vége. De mit „dolgozik” az idős, a mozogni alig tudó ember? Imájával ugyanolyan értékes munkát végez, mint a kétkezi munkás. Mai világunkban fontos erről beszélni, erről tanúságot tenni, fontos tudatosítani, hogy az idős, a beteg, a szenvedő ember is értékes.
– Jutalmunk az egy dénár, az örök élet. Az örök élet nem fizetség, nem kiérdemelt valami, mindaz, amit megteszünk érte, kevés, de Isten örök szeretetében meg akar minket ajándékozni az örök élettel.
Fontos tudatosítanom magamban és másokban, hogy nincs arra biztosíték, hogy a gazda ki fog menni a piactérre újra és újra. Menni kell, ha hív, ott kell lennem a piactéren, hogy rám találjon.
Martini bíboros, egykori milánói érsek fogalmazza meg, hogy az egyházi személyek leggyakoribb bűne az irigység. Keresztény közösségeinkben is gyakran felüti a fejét. A mai példabeszéd ettől is óv minket. Ha Isten adományaként használom, amim van, (Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?[1Kor 4,7]) és a másik képességeit is Isten adományának tekintem, megtalálom a helyem, tudom végezni a rám bízott munkát, ezzel megteszek mindent, hogy megkaphassam az örök élet ajándékát.
2005
Dolgozni Isten szőlőjében egészen naplementéig
A keleti ember, a Jézus korabeli ember életmódjában benn volt a napszámos lét. A gazdának érdeke volt, hogy minél többen dolgozzanak, hogy kész legyen a munka. Az egy dénár a napszámos egy napi bére.
Jézus tanítani akar a példázattal:
– Vannak, akik később jönnek. Nem vizsgálja gazdánk, hogy miért jönnek később. Sok minden lehet az ok, talán ők maguk sem tehetnek róla. A munkásoknak nem feladatuk, hogy vizsgálják, ki mikor és miért érkezett.
– Végig kell dolgozni a munkaidőt, egészen a naplementéig. A naplemente életünk vége. De mit „dolgozik” az idős, a mozogni alig tudó ember? Imájával ugyanolyan értékes munkát végez, mint a kétkezi munkát végző. Mai világunkban fontos erről beszélni, erről tanúságot tenni, fontos tudatosítani, hogy az idős, a beteg, a szenvedő ember is értékes.
– Jutalmunk az egy dénár, az örök élet. Az örök élet nem fizetség, nem kiérdemelt valami, mindaz, mait megteszünk, kevés, de Isten örök szeretetében meg akar minket ajándékozni az örök élettel.
Egy ember elérkezik a menny kapujához. Szent Péter fogadja. Mit tettél fiam, életedben. 100 pont kell a bejutáshoz. Mit tudsz felmutatni?
Minden vasárnap ott voltam a Szentmisén, válaszol emberünk. Szent Péter: nagyon szép, 1 pont.
Ööö … sok adományt adtam az egyháznak. Szent Péter: nagyon szép, 1 pont.
Ööö …. Elzarándokoltam Rómába a Szentatyához Szuent Péter: nagyon szép 1 pont.
Mire emberünk kifakad: Istenem, sohase fogom tudni összeszedni a 100 pontotm, segít! Szent Péter: 97 pont, mehetsz be a mennybe.
Fontos tudatosítanom magamban és másokban, hogy nincs arra biztosíték, hogy a gazda ki fog menni a piactérre újra és újra. Menni kell, ha hív, ott kell lennem a piactéren, hogy rám találjon.
