2024
Ami belülről, a szívből származik, az tesz tisztátalanná.
Életünknek vannak keretei. Hogyan tesszük a dolgunkat. Működik a napi rutin. Ennek van megtartó ereje. Ugyanakkor megmerevedhet, amely már inkább akadályt képez.
Viselkedésünkben is megvannak az állandó reakciók. Kerüljük a bántásokat, könnyen visszavágunk, gyakran hirtelenek vagyunk. Vagy éppen igyekszünk visszafogni magunkat, majd hirtelen kiborul a bili. Ilyenkor azután megkapjuk a jelzőt, hogy te ilyen vagy.
A szív bőségéből szól a száj, emlegetjük a bibliai mondást. Valóban, ha szívünk sok jóval van tele, akkor könnyebben reagálunk valami jóval, poénnal. Hamarabb meglátjuk a jót a másikban. Bár Jézus arról beszél, hogy belülről fakad sok rossz, de fordítva is igaz. Belülről indul el sok jó is. Nagy kérdés, hogy mit táplálunk lelkünkben. A rosszat, a negatívat, vagy a jót, a felemelőt.
2021
A tanítást váltsátok tettekre!
A vírus veszélyes helyzetben hányszor elmondtuk a kézmosás fontosságát. Pedig milyen egyszerű, csak megnyitom a csapot, és folyik a víz. Jézus korában ez nem volt ennyire egyszerű. Mégis fontosnak tartották. Amire Jézus felhívja a figyelmet, hogy mindez már szinte vallássá merevedett.
Megtartani a hagyományokat. Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged! A hagyomány a hogyant jelenti. Ahogyan élem az életemet, teszem a napi rutint. Persze időnként változnak a körülmények, amelyek alakítják életemet. Sőt néha érdemes megnézni, mit, hogyan és miért teszek. Most a tanév, munkaév elején megtehetjük, hogy átgondoljuk, miben kellene változni.
Mi az, amiben mi szinte farizeusok vagyunk? Hogyan válthatjuk tettekre a tanítást? Látom-e, miben formált engem, éppen csak az elmúlt héten vagy hónapban a hallott evangélium?
Évek óta imádkozunk az Eucharisztikus Kongresszusért. Elérkezett az ideje. Azzal, hogy számos programba bekapcsolódhatunk, kicsit kizökkenünk a megszokottból. Ha meghallgatjuk az előadásokat, akár csak internetes formában, új benyomásokat, szempontokat kaphatunk. Vegyünk részt nyitott szívvel, keressük, miben szólít meg bennünket az Úr!
Az esemény után pedig keressük, mit tudunk saját és közösségünk életébe átültetni! Hiszem, hogy kegyelmek forrása válhat a kongresszus eseményéből. Isten hív bennünket, Szentlelkével vezetni akar bennünket, hogy tudatosabban éljük keresztény életünket!
2018
Hogyan és miért?
Sokféle hagyomány vesz körül minket. Egyéni életünkben, családban, egyházközségben, városunkban, hazánkban. Attól indulva, hogy felkelés után mit hogyan szoktam tenni, azon keresztül, hogy milyen a családi munkamegosztás, egészen az egyházi és állami ünnepekig. Ezeknek van egy megtartó ereje. Mi így szoktuk. Megtanultuk, álmunkból felkelve is működik. Persze ezek idővel kicsit alakulnak, segítenek, ha nem merev határok.
Jézus azt kritizálja a farizeusok magatartásában, hogy ezek merev határokká váltak. Kevésbé jelentős formáknak adnak túlzott hangsúlyt.
Egy-egy hagyomány kapcsán érdemes újra ás újra feltenni a kérdést, hogy miért tesszük ezt így? Hogyan alakult így ez a dolog? De azt is fontos vizsgálnunk, mi a lényeges mozzanata ennek a módnak. Veszély lehet, hogy kiüresedik a hagyomány, csupán a forma marad meg.
Jakab levelében olvassuk, hogy a tanítást váltsátok tettekre. Ehhez pedig tudatosság szükséges. Hasonlóan a hagyományok élőként való megőrzéséhez. Jézus, aki a legfőbb jó, ma növelni akarja bennük a vallásos lelkületet. Megőrzi bennünk kegyelmi ajándékait, hogy szeretetének tanúi lehessünk a világban.
2015
Megtartó kereteink
Minden közösségnek vannak hagyományai, szokásai. Mi ezt így szoktuk tenni, végezni, megélni. Ezek a keretek sok mindenben segítenek bennünket. Mint a gát a folyó vizét megtartják, mint a földúton a keréknyom vezeti a szekeret. Igyekszünk a felnövekvő nemzedéknek átadni ezeket a kereteket. Persze újra és újra vannak apró változások, alakítások. Ezek jó estben észrevétlenül mennek át, és ezzel élővé teszik szokásainkat. Vannak viszont olyan helyzetek, amelyekben megmerevednek a hagyományok, ezzel együtt pedig kiüresednek. Már nem jelentenek többet puszta gyakorlatoknál. Ilyenkor már inkább akadály, mint előre vivő eszköz. Mereven ragaszkodunk dolgokhoz, de már nem tudjuk, miért, mi a jelentősége.
Jézus korában ilyenek lehettek bizonyos előírások. Alkalmat adtak arra, hogy kitűnjek a többiek közül, ez viszont önteltséghez, gőghöz vezetett.
Jézus új tartalommal igyekezett megtölteni a megcsontosodott hagyományokat. Új módon beszélt Istenről. Persze nekünk nem az a feladatunk, hogy másképp beszéljünk Istenről, hogy megváltoztassuk a Jézustól kapott hitet, hanem hogy élő maradjon a Tőle kapott keret, szokás, életforma.
Ma is vannak megmerevedett szokások, kiüresedett formák. Ha ez megtörténik, akkor az a feladatunk, hogy újra Jézus tanításán alapuló tartalommal töltsük meg azokat. Ha eldobni, és nem megtölteni akarjuk a kereteket, akkor szétesnek a dolgok.
A kezdődő új munkaévben fordítsunk figyelmet arra, hogy hogyan tesszük élővé meglévő életformánkat! Töltsük meg élettel mindazt, amit Jézustól kaptunk!
2012
Megtartani hagyományainkat
A farizeusok kérdőre vonják Jézust. Nem tartják meg a szinte vallásivá vált tisztasági előírásokat. Más hasonló eseteket is láthatunk Jézustól. Hiszen nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért.
Ezeknek a hagyományoknak megtartó erejük van. Mintegy vezetnek bennünket, ahogy a szekérúton kialakult keréknyomok. De akadályt is jelenthetnek. Nehéz kiemelkedni belőlük.
Saját életemnek mik ezek a „hagyományai”? Mik azok a beidegződések, családból hozott szokások, amelyeket szinte automatikusan teszek, amelyek olyan természetesek? Vajon ezek mennyire akadályoznak egy-egy újdonság felfedezésében, megtételében? Milyen sokszor reagálok elsőre elutasítóan egy újdonság láttán, hallatán? Túl tudok-e nézni „hagyományaimon”, keresve az ismeretlen építő erejét?
Új tanév, új munkaév indul. Ennek az időszaknak is megvan a megszokott ritmusa, programja. Ugyanakkor vannak újdonságok is. Ilyen a kezdődő hit éve. Ez a tematikus év arra hív, hogy erősödjünk meg hitünkben, hogy merjünk hitvalló életet élni. Ehhez szükség lesz arra is, hogy közösségi kapcsolatainkat megerősítsük. Ebben segítenek majd a felkínált programok. De segítség lehet az is, hogy olyanokkal próbálok kapcsolatot keresni a közösségben, akikkel még keveset beszéltem.
Kezdjük a Szentlélek segítségével, erejével az új munkaévet!
2009
Hiteles keresztény életre hív Krisztus!
Sok olyan történetet ismerünk, amikor valaki életével elkezdte vonzani a fiatalokat, az embereket. Olyan példaképek ők, akiket érdemes követni, akik a jó úton haladnak, és minket is biztatnak, jó ezen az úton járni.
A héten ünnepelt Kalazanci szent Józsefről szóló ének, amely a piarista diákok egyik himnusza is, így fogalmaz: „hitre, tudásra, szép életre, jóra, példaadója.”
Az élet kenyere, az örök élet igéje, amelyről az elmúlt hetekben elmélkedtünk, abban erősít meg mindannyiunkat, hogy Jézus minket is ilyen példaadó életre hív. Ez a példaadó élet nem könnyű. De Jézus segítségünkre siet, amikor a törvényekkel utat mutat, amikor felfedezhetjük adományait életünkben. Éppen ezért nyitott szívvel, tanulékony lélekkel akarunk Jézusra figyelni, és megtenni, amire indít minket Lelke által.
Nem könnyű ez az út, mert hordozzuk magunkban a bűn következményeit, rosszra hajló természetünket, kényelmességünket, a mai világ hatásait, amelyek el akarnak vonni az Isten útjáról. De ha összefogunk, ha egymást támogatjuk, akkor sikerül ezen az úton előrehaladni. Akkor sikerül másoknak is megmutatni ennek az útnak a szépségét. Ha egyre jobban hiteles keresztény életet tudunk élni, akkor a mi életünk is vonzó lesz mások számára.
