2023
A hétköznapok világa
Szeptember eleje az iskolaév, a munkaév kezdete. Jó visszagondolni a nyár örömeire, szép élményeire. Milyen jó elmesélni ezeket az osztályban, a munkahelyen! Persze jó meghallgatni a másik élményeit is. Lehet, mai világunk egyik nehézsége, hogy nem látjuk meg az élményeket, a szépet, a jót egy-egy helyzetben.
Persze nincsenek steril körülmények. Minden helyen vannak számomra nehezebben elviselhető emberek. A hétköznapokban tudnom kell ezeket kezelni.
Jézus és tanítványai az ünnepi pillanatok után – Péter hitvallása – visszatérnek a hétköznapokba. Jézus körül érződik a növekvő feszültség. Ezt még könnyű kizárni, nem törődőm vele. De Jézus is arról kezd beszélni, hogy mi vár rá. Ezt már nem könnyű elfogadni. Péter ki is mondja, amit gondol. Ezt nem szeretném. Jó lenne, ha még sokáig közöttünk lennél! Mi lesz velem, velünk nélküled? (Milyen nehezen engedjük el a haldokló, élete végéhez érő embereket…)
Isten ügyében járunk. Persze nem könnyű rátalálni pontosan Isten akaratára. Mégis, ha egyre mélyül kapcsolatunk, felfedezhetjük.
Varga László püspök atya beszél arról nyári lelkigyakorlatában, hogy nem mi vagyunk a kezdet, a valóságot készen kapjuk. Ezt el kell fogadnunk.
A valóság része a kereszt, az erőfeszítés, a szenvedés. Elfogadva ezeket tudok növekedni. Ugyanakkor – ezeken keresztül is – megtapasztalom Isten szeretetét. Azért tudok jót tenni, azért tudom elfogadni az élet nehézségeit, mert szeretve vagyok.
Ha napról napra Istennel élünk, rá figyelünk, elkerülhetjük azt a sóhajt, amelyet Kosztolányi Dezső fogalmaz meg:
„Itthon vagyok itt e világban
s már nem vagyok otthon az égben.”
2020
Mindennapi kereszthordozásunk.
Jó esetben – ha nem csak a pillanatnak élünk – van egy elképzelésünk egy munkahelyről, egy kapcsolatról. Merre, hogyan haladunk. Kialakulnak ragaszkodások, megszokott formulák, amelyek megtartó erővel is bírnak. Ugyanakkor egy idő után változnak a dolgok. Magam is alakulok. Emberek távolodnak el életemből. Mindez az elkényelmesedést, a beleszürkülést tudja megakadályozni. A gyerekek felnőnek, és önálló életet kezdenek, a mellettünk élők, segítők új helyre vagy helyzetbe kerülnek.
Péter valódi, erősödő hittel és ragaszkodással van Jézus mellett. Nem akarja Őt elveszíteni. Ezért retten meg, amikor Jézus a szenvedéséről, haláláról beszél. Ő viszont kemény szavakkal megfedi, hogy arra az útra induljon, amely az igazi célhoz vezet.
Az egyik Moha mesében szerepel, hogy az elengedéshez nagyobb erő kell, mint a megfogáshoz. Mi az, amit nehezen engedek el?
Ha egészen Jézusra bízom magam, akkor mindaz, ami megrettent, végső soron az örök üdvösség felé vezet. Akkor nem fogok megállni az ostoba van-nál, akkor majd többre fogok vágyni kis mái magamnál.
2017
Vegye fel keresztjét!
Péter hitvallásának ünnepélyes pillanatai után Jézus szenvedéséről kezd beszélni. Arról, hogy mi vár rá Jeruzsálemben. Az apostol nem érti, mit is akar Jézus. Bár tapasztalják, hogy Jézus más messiási utat jár, mint a zsidó nép várakozása, de a szenvedő Messiás gondolata nagyon távol áll tőlük. Érthető tehát Péter reakciója. Nem könnyű isteni módon gondolkodni, cselekedni. Sokszor mi sem értjük. Vannak helyzetek, amikor nagy hit kell Isten akaratának elfogadásához.
Ma különösen nehéz a szenvedésről beszélni. Kényelmes életre vágyunk, a lehető legkevesebb erőfeszítéssel. Szeretnénk bebiztosítani magunkat. Azt várjuk, hogy a másik kiszolgáljon, hogy nekem jó legyen. De ezzel csak távolabbra kerülünk a másiktól, elmagányosodunk, a várt kényelmes szép élet semmivé foszlik. Jézus arra biztat, hogy vállaljuk a másikért az erőfeszítéseket. Az apró nehézségek leküzdése megerősít, így fogom tudni a szenvedést is vállalni. Nem önmagáért, hanem a másik emberért, az Istenért.
Megtagadni önmagamat. Ehhez önismeretre van szükség. Mi az, amitől nehezen válok meg? Ami gúzsba köt? Ez nem csak kellemetlen vagy rossz felé vivő dolog lehet. Van, hogy olyanról kell lemondanom, ami egyébként jó, de mégis most éppen nem az én feladatom. Meg kell tagadnom félelmeimet, a csak így jó állapotát, gondolatát.
Ha Jézussal, Jézusért vállalom a kereszteket, az erőfeszítéseket akkor megtapasztalom az örömet, megsejtek valamit az örök élet országából.
2014
Jézussal járni a hétköznapokban
Mindennapi életünkben hétköznapok és ünnepek követik egymást. Az ünnepnapok békéje, öröme megerősít. A jó nekünk itt lennünk érzése erősödik meg. Nem könnyű visszalépni a hétköznapokba. A nyár is olyan időszak, amely szép élményeivel kiemel a mindennapok szürkeségéből. Ezek az ünnepi pillanatok ugyanakkor elfeledtethetik, hova tart az életünk. Ezért is nehéz sokszor visszazökkennünk a mindennapokba.
Péter hitvallását olvastuk az elmúlt héten. Ünnepi, emelkedett pillanatnak voltunk tanúi. Ma azt látjuk, Jézus tovább indul, folytatódnak a hétköznapok. A Mester útja vége felé közeledik, és próbálja erre felkészíteni a tanítványokat. Péterben feltámad a természetes tiltakozás. Ő nem akarja elveszteni Mesterét, nem akar kikerülni a biztosból, a szépből, a számára sokat jelentő helyzetből. Jézus sátánnak nevezi, mert saját magával törődik, nem arra figyel, amerre Jézus vezetni akarja őt. Hányszor merül fel bennem is, csak nehogy változzon valami, csak nehogy kikerüljek kényelmes helyzetemből!
Emberi életünkben mennyire benne van, hogy a kényelmesebbet keressük, választjuk, hogy a könnyebb úton indulnánk tovább.
Valahogy olyan ez, mint egy kirándulás. El kell indulni, vállalni kell az erőfeszítéseket. Majd a csúcsra érve elénk tárul a látvány. Az élményt, az erőt nemcsak a kilátás adja, hanem az út vállalása, végigjárása is. De a kirándulás nem ér véget a csúcson, az út tovább vezet, vissza a városba, ahonnan elindultunk.
Krisztus kegyelme, ereje segít, hogy utunkon bátran járjunk, megélve az erőfeszítéseket, megtapasztalva az élményeket, és majdan elérjünk végső célunkhoz, az örök élet Országba.
2011
Jézussal járni a hétköznapokban
Ünnepek kísérték a közelmúltat. A múlt vasárnapi evangélium ünnepi hangulatot adhatott számunkra Péter hitvallásával. A mai evangélium visszavezet a hétköznapokba. Jézus folytatja útját Jeruzsálem felé, közben a szenvedéséről beszél tanítványainak. Péter reakcióját akkor értjük meg, ha beleéljük magunkat helyzetébe. Jézus körül megtapasztal egyfajta biztonságot. Jó nekünk itt lenni, veled élni. Fél elveszteni ezt a helyzetet. Ebből fakad tiltakozása.
Bizonyára találkoztunk már olyan emberrel, aki számára kiderült, betegsége halálos. Ismerjük a reakció sorozatot is. Először a lázadás, majd a beletörődés, végül az elfogadás. Ha nem is ilyen élesen, sok más helyzetben is találkozhatunk ezzel a cselekvési sorral. Nem könnyű nagyobb változást elfogadni. Jézus megerősít ezekben a helyzetekben is. Ő nem hagy magunkra, hiszen mindig velünk van. Ha vállaljuk az élet küzdelmeit, keresztjeit, kegyelme vezet bennünket.
Jézus követése nem könnyű sétaút, de megéri vállalni az erőfeszítéseket. Ahogyan az élet minden területén akkor értékeljük a sikereket, ha azért megküzdöttünk, ha a jó harcot megharcoltuk. Jézus megerősít bennünket a másokért való életben!
2008
Építhetünk-e szenvedés mentes világot?
A mai világ nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a fájdalmat, a szenvedést csillapítsa, megszüntesse. Vezethet-e sikerre ez a törekvés?
Gondoljuk csak végig, mi a szenvedés, a fájdalom?
Leginkább azt mondhatjuk, hogy egy jelzés. Fáj a fogam, a kezem, a torkom – valami baj van. Fáj a lelkem, valami összetört, egy kapcsolat nem sikerült.
Ha testi szenvedés ér, azt sokszor egyszerű megoldani. Akár egy pirulával, akár a jelzett betegség orvoslásával. Persze, van olyan betegség, amely fájdalmát alig lehet csillapítani. És tudjuk azt is, hogy a túlzott fájdalomcsillapítás (bizonyos betegségeknél nincs más mód) az életet megrövidíti.
Ha a lelkem fáj, sokkal nehezebb gyógyítani. Erre nincs gyógyszer, amit bevehetek. Az idő ugyan valamennyire gyógyít, de nem igazán. Lelkem fájdalmát úgy gyógyíthatom, hogy odateszem Isten elé. Imádkozom azért, aki okozta. És persze keresem az alkalmat, hogy megbeszéljem az illetővel. A lélek túlzó, elhanyagolt fájdalma szintén megrövidíti életemet. Van, aki azzal próbálkozik, hogy eltemeti magába fájdalmát. Aztán persze váratlan helyzetben, mint a vulkán tör elő. Van, aki egyből kiönti, néha olyanra, aki nem is tehet róla, nincs is felkészülve erre. Ez újabb sebeket okoz. De van orvosa a lélek fájdalmának. Végső soron Jézus, aki egyeseket (a papokat) meghív arra, hogy ezeket a fájdalmakat orvosolják.
Nem könnyű hordozni a keresztet. De Jézus erejével képes vagyok rá. Kérjem hát bátran erejét, segítségét!
2005
Aki követni akar, vegye fel mindennap keresztjét!
Szenvedés, kereszthordozás, erőfeszítés. A mai világban rosszul csengő fogalmak. Milyen érthető Péter reakciója. Nem akarja, hogy szenvedjen Jézus, nem akarja őt elveszíteni, hiszen érzi, szüksége van rá.
A mai világa szenvedéstől való megszabadulás hamis illúzióit hirdeti. Akár a különféle pótszerekkel, akár az élet végén jelentkező szenvedésektől való „kegyes” megszabadítással.
Jézus szenvedésével megmutatta, hogy van értelme a szenvedésnek. A keresztény ember tud mit kezdeni a szenvedéssel. És bár lázad a szenvedés ellen, mégis tudja, hogy felajánlva azt másokért hasznos lehet a családja, a környezete a társadalom számára. A szenvedés értelmét, értékét csak akkor láthatjuk, ha látjuk, életünk végső célja nem csupán e világ, hanem túlmutat a földi léten. Ezért feddi meg Jézus Péter, emberi módon gondolkozol, emberek ügyére van gondod, és nem Isten ügyeire.
Ha figyelmesen járjuk életünk útját, ha rendszeresen visszatekintünk életünk eseményeire, felfedezhetjük, hol és hogyan segített meg Isten egy-egy nehéz helyzetben. Bizalommal akarom tehát járni életem útját. Hiszem és tapasztalom, hogy Isten a tenyerén hordoz, megerősít minden élethelyzetben.
