2023
A Krisztusra mutató ember
János evangélista másképp mutatja be a Keresztelőt. Már a prológusban utal rá, majd a tanúságtételét halljuk, végül két tanítványát elküldi Jézushoz. Tevékenységére, a keresztelésre utalás történik. Jézus is eljön Jánoshoz, de hogy megkeresztelkedett, arról nem olvashatunk. Természetesen mindez nem rontja a Szentírás hitelét, inkább tágítja a látásunkat. A másik három evangélium is, bár hasonlóan, de mégis különböző módon mutatja be a Keresztelő működését.
Keresztelő János tanúságot tesz Jézusról. Bár személyesen nem ismeri, mégis egyértelmű jelet kap Istentől. Ez azt is mutatja, hogy egészen Rá hagyatkozik. Vajon én honnan és mennyire ismerem Jézust? Milyen a kapcsolatom vele?
Minket is tanúságtételre hív az Isten. Bár sok aggodalom lehet bennünk, mégis, a Szentlélekben bízva vállaljuk a tanúságtételt.
Ma annyian, harsogó módon, akarják eladni – szellemi vagy fizikai – portékájukat. Nem tudjuk túlharsogni ezt a kavalkádot. Ugyanakkor ma is működik szent VI. Pál pápa tanítása: a ma emberének nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége. Akkor hisz a tanítónak, ha maga tanú is.
Ha életünk jellé válik, ha megsejtik rajtunk, hogy van reménységünk, ha látják szép életünket, akkor majd rá mernek kérdezni, mi a reménységünk. Akkor tudunk, szelíden, tiszteletet tanúsítva, Krisztusról, a reménységünkről beszélni.
Így szeretnénk a jó harcot megharcolni, a pályánkat végigfutni.
2020
Krisztusra mutató élet
Az évközi idő kezdetén – ahogy Jézus nyilvános működése elején – a keresztelő áll előttünk, hogy rámutasson Jézusra. Ő az Isten Báránya.
Számos lehetőségem volt már arra, hogy megismerjem Jézust. Olvasom a Szentírást. Találkozom Vele a liturgiában, a rendszeres imádságomban. Fontos újra és újra tudatosítanom, hogy keresztény életünk forrása a találkozás Jézus Krisztussal. Amely nemcsak keresztelésünkkor történt meg egyszer, hanem ma is, napról napra megvalósul. Ebből fakadóan lehetek Krisztusra mutató ember.
Az Izaiás próféta által bemutatott szolgában, akiben az ószövetség embere Izrael népét vélte felfedezni, mi Jézust Krisztus látjuk meg. Isten Őt, egyszülött Fiát, tette meg a világ világosságává. Mi, hívő emberek, részesedünk ebből a fényből. Ki kisebb, ki nagyobb lánggal világíthat. Csak el ne rejtsük kicsinyke fényünket! Akár szentjánosbogárként, akár világító fáklyaként élünk, tájékozódási pont lehetünk.
Szent Pál korinthusi levelének kezdő sorait hallottuk. Mennyire fontos, hogy mit hogyan kezdünk el! Már a bevezetéssel megnyerhetjük vagy elveszíthetjük hallgatóinkat. Az apostol a szent fogalmát még a földön élő hívekre értette. Próbáljuk meg magunkat behelyettesíteni a levél címzettjei közé! Mi ilyenek vagyunk? Jézusban megszentelt … meghívott … aki segítségül hívja Urunk nevét.
Jézus hív bennünket, hogy találkozzunk vele, és küld:
„Hogy sugarai eleven tüzét,
Amik Arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét.”
2017
Tanúságot tenni együtt Isten szeretetéről!
Megbékélés, kiengesztelődés – Krisztus szorongató szeretete (2Kor 5,14–20)
Az évközi idő kezdetén Keresztelő szent János lép elénk. Rámutat Jézusra, tanúságot tesz arról, hogy ő az Isten Báránya.
Mai környezetünkben mintha keresztény értékeinket hallgatás venné körül. Ritkán beszélünk róla, sokszor alig látható keresztény jelenlétünk a társadalomban. A 90-es évek előtt hallhattuk gyakran, hogy a hit a templomba való. A változások óta eltelt bő 25 év mintha nyomtalanul múlt volna el. Ma is sokan hitük megélését a templomra korlátozzák. Keresztelő János most hallott tanúságtétele erősítsen meg bennünket, hogy éljük meg hitünket, bátran beszéljünk róla, mondjuk el másoknak, miért élünk így! Kezdve a mindennapi kapcsolatainkon, beszélgetéseinkben, folytatva a vasárnap ünneppé emelésével, a házasságról vallott keresztény felfogás hirdetésével és megélésével.
A keresztények egységéért végzett imahetet kezdjük el a mai napon. Ismerjük az egyház történelméből azokat a sokszor mindkét oldalon meglévő emberi gyengeségeket, amelyek Krisztus varratlan köntösét szétszabdalták. Ha életünket egyre inkább krisztusivá tesszük, akkor egyre jobban közeledünk egymáshoz is. Istennek hála az évszázados csatározások elmúltak, egyre jobban tudjuk a szeretet kapcsolatot alakítani a különféle felekezetek között. A meglévő teológiai nehézségeket elsősorban a hozzáértő teológusok próbálják megoldani. A mi feladatunk, hogy Krisztusról, az Ő szeretetéről együtt tegyünk tanúságot. Azokon a területeken, ahol már most is egyek vagyunk. Ha mindannyian az idei imahéten is egy lépéssel közelebb lépünk Krisztushoz, akkor nem eredménytelen a közös imádság. És bár lehet, alig látható ez a lépés, mégis ha évről évre ezt tesszük, akkor egyszer majd Isten kegyelméből és a Szentlélek vezetésével, elérkezünk célunkhoz.
2014
Keresztény feladatunk a tanúságtétel
Keresztelő János rámutat Jézusra: „Ő az, aki nagyobb nálam…” Jézus arra küld minket, hogy éljünk tanúságtevő életet.
Tanúságot arról tudok tenni, akit megismertem. Ha Jézusról kell tanúságot tennem, akkor Őt kell egyre jobban ismernem.
Honnan van a Jézusról szóló ismeretem? Leginkább másoktól. Szent Pál is megfogalmazza: „A hit hallásból ered.” Ugyanakkor az is fontos, hogy a hallott igehirdetés igazságáról meg tudjak győződni. Ehhez alapvetően szükséges, hogy a hirdető felé bizalommal legyek. Ha azt szeretném, hogy az általam elmondottakat a másik elfogadja, először bizalmat kell ébresztenem benne. Fontos az is, hogy két alapra építsük mondanivalónkat: az Egyház és a Szentírás tanítása.
Az Egyház kezdettől fogva közösségként áll előttünk. Jézus közösségbe gyűjti apostolait. Ők, amikor egy-egy városban hirdetik Krisztust, közösséget hoznak létre, aminek élére elöljárót rendelnek. Vitás kérdésekben a legfőbb vezetőket kell megkérdezni. (pl. páli levelek, apostoli zsinat)
A Szentírás olvasásához és megértéséhez szükséges az Egyház tanításának ismerete, hiszen az Egyház, amely kezünkbe adja a szentírást, a legfőbb értelmezője a szent szövegeknek. A Szentírás könyvei közül elsőként a páli levelek születtek meg. Közben összegyűjtötték Jézus csodáit, példabeszédeit, tetteit. Ezekből a gyűjteményekből vették anyagukat az evangéliumok szerzői. A Biblia könyveinek a jegyzéke, amelyet kánonnak nevezünk, a II., század közepére, végére lett teljes.
Máté evangéliuma, amelyet ebben az évben javarészt olvasni fogunk, a 70-80-as években készült el. Máté a zsidóságból megtérteknek írja evangéliumát, bizonyítani szeretné számukra, hogy Jézus a megígért messiás, ezért sok benne az ószövetségi utalás.
Vasárnapról vasárnapra Jézus hív minket, hogy feltöltsön, megerősítsen. és újra küldjön környezetünkbe, ahol tetteinkkel, életünkkel és szavainkkal tanúságot szeretnénk tenni Róla!
2011
Krisztusra mutató ember
A mai evangéliumban a keresztelő rámutat Krisztusra: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit…” János és András, a későbbi apostolok a keresztelő szavára követik Jézust, és aznap nála maradnak, majd hívják testvéreiket Jézushoz.
Krisztusra mutató emberek a szentek, akiknek példája sarkall minket. Hétköznapi keresztény életünkben irányt mutatnak, hogy járni tudjunk a krisztusi úton.
Tekintsünk ma Szent Margitra, akit a héten ünneplünk. A tatárjárás napjaiban született, szülei Dalmáciába menekültek a tatárok elől, és felajánlották születendő gyermeküket, ha az ország megmenekül. Fogadalmukat be is tartották, Margit 4 évesen a domonkosok veszprémi kolostorába kerül, majd a közben felépült nyulak szigeti kolostor tagja lesz. 1254-ben teszi le fogadalmait, amelyhez mindvégig ragaszkodik, bár apja kétszer is házassági ajánlattal keresi fel, jelezve, hogy elintézi a fogadalmai alóli felmentést Rómánál. Vezeklő életet él, a keresztény szeretet és az önfegyelem példája. Amikor polgárháború fenyeget, apja és testvére közötti ellentét fajul el idáig, ő lép fel a béke érdekében, és békíti ki egymással az ellenfeleket.
Margit fő tanítása: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit nem utálni, senkit meg nem ítélni.
Példája abban segíthet, hogy szüleim álma legyen az én álmom is. Szülőként legyen álmom gyermekemről, amely persze legyen reális. Segítsem őt ezen az úton, persze nem erőszakosan, nem kötelezve rá. Gyermekként ismerjem meg, mi szüleim álma rólam, és keressem mellette, hogy mi Isten álma rólam.
Felajánlottam-e Istennek gyermekemet? Keresem-e mi Isten álma gyermekemről, és segítem-e őt, hogy felismerje?
Szent Margit alakja, élete segítsen bennünket az Istennek adott életben, a keresztény szeretetben, a fegyelmezett életben!
2008
Krisztusra mutató ember
Keresztelő János áll ma előttünk az evangéliumban. Az előfutár, az útkészítő. Tanúságtételt hallunk tőle. Felismeri Jézusban az Isten Bárányát, rámutat, és hozzá küldi tanítványait.
Az évközi idő arra hív bennünket, hogy ismerjük meg Jézust, aki a Szentírásban előttünk áll, és akit az Egyház bemutat nekünk. A Szentírás évében különösen is szeretnénk életté váltani azt, amit hallunk az evangéliumból.
A Keresztelő Krisztusra mutató ember. Nekem is Krisztusra mutatóvá kell válnom. Krisztusra pedig akkor tudok rámutatni, ha ismerem őt, ha magam is követője vagyok, ha vállalom keresztény életemet.
A Krisztusra mutató ember próféta. A próféta feladata az Isten üzenetének közvetítése. Meghallja Isten üzenetét, mert nyitott rá, mert felismeri szavát életében. És kész arra, hogy a meghallott üzenetet továbbadja.
Mindannyian próféták vagyunk, Isten küldöttei. Persze ezt a feladatot ki-ki másképp élheti meg. Otthon, a családban, a munkahelyen, az iskolában számtalan lehetőség adódik, hogy próféta legyek. Prófétaként élek, ha kiállok a keresztény értékek mellett. Ha életemet krisztusivá formálom. Nem nagy dolgokon múlhat. Ilyen lehet például a vasárnap ünneppé tétele, a nagyböjti idő komolyan vétele, a beszédem megfelelő alakítása. Próféta lehetek, ha valakit – szelíden és szeretettel – figyelmeztetek a hibájára, tévedésére. Próféta lehetek azáltal, hogy hívok másokat Isten útjára, ha a közösség életébe bekapcsolódok.
Nem könnyű a prófétaság. Nem könnyű például a hittől eltávolodott családtagot visszahívni. Nem könnyű nem hívő környezetben kiállni hitünk mellett, vállalni keresztény gondolkodásunkat.
Mégis, Jézus erejébe kapaszkodva, szeretnénk egyre jobban prófétává válni, Krisztusra mutató emberek lenni.
