2022
Találkozni Istennel, időt szánni rá!
Márta és Mária története a nyár közepén kerül elő. Itt az alkalom a pihenésre, a kikapcsolódásra. Vajon tudok valóban kikapcsolni? Letenni a hétköznapok feladatait, és a mellettem élőkre figyelni?
Mai, rohanó világunkban, főleg itt a nagyvárosban, ez egyre nehezebb. Tevékenységi lázban élünk, mindig tennünk kell valamit. Mindez rátelepszik emberi kapcsolatainkra is. Már egymásra sincs időnk.
Ugyanakkor Isten felé is ilyen rohanó módon közeledünk. Utolsó pillanatban érkezünk, és alig várjuk ki a mise végét. Hogy mások is vannak ott, azzal nem is törődünk. Eldaráljuk napi imáinkat, majd fáradtan dőlünk az ágyba, és reggel kezdődik minden elölről.
Ma nekünk szól Jézus szava: Márta, te sok mindennel törődöl, pedig egy a szükséges.
Azt gondolom, fontos lenne legalább a vasárnap méltóságát, pihenőnap szerepét visszaszerezni. Tudatos tervezéssel kell ezt megtennünk. Időt szánni egymásra és Istenre. Öröm látni a vasárnapi mise után, hogy beszélgető csoportok vannak az ajtók körül. Próbáljuk megszólítani egymást, ismerkedni egymással!
Fontos végiggondolni: Hol fér bele napjainkba az Istennel való találkozás? Sokak tapasztalata, hogy az Istenre szánt idő megtérül. Könnyebben fognak menni a feladataim. Érdemes vállalni az erőfeszítést ennek kialakítására.
2019
Tevékeny életünk a csendes Istenre figyelésen alapul
Ilyenkor nyáron, ha kimozdulunk a városból, remélhetőleg feltűnik, hogy a vidék mennyivel csendesebb, nyugodtabb. Már hozzászoktunk a rohanáshoz, az állandó zajhoz. Állandó időhiánnyal küszködünk. Folyamatosan tevékenykedni akarunk. Ebből fakadóan már nem halljuk meg a másik, a mellettünk élő szavát, sóhaját. Mindez egyre feszültebbé tesz bennünket. Ördögi körbe jutunk, tenni akarunk valamit azért, hogy jobb legyen, de nem tudunk lelassítani, elhallgatni, elcsendesedni. Úgy tűnik, Márta létünk végleg elnyomja bennünk Mária létünket.
Igaz, mindez jó szándékkal indul. Szolgálni szeretnénk, a másikért próbálunk tenni. Csak az alapot vétjük el, mert mindezt a magunk erejéből szeretnénk megvalósítani.
Mária a jobbik részt választotta. Odaült Jézus lábához, hallgatta Mesterét. Vajon mi oda tudunk ülni Megváltónk elé? Merünk időt szánni rá? El merjük engedni számtalan tennivalónkat egy rövid időre?
Szükségünk van a csendre, a nyugalomra, az Istenre figyelésre. Csak ebből fakad az igazán eredményes tevékenykedés.
Szánjunk naponta 10 percet a csendes imára! Megéri akár ennyivel korábban felkelni. Keressünk havonta olyan alkalmat, amikor egy-két órát nyugalomban, imával, olvasással töltünk!
Merjük letenni munkánkat, amikor házastársunk, gyermekünk kérdez, hogy teljes szívvel rá figyelhessünk!
Mindez persze tudatos odafigyelést igényel, de megéri az erőfeszítést. Lassan azután életünk, viselkedésünk része lesz.
2016
A jobbik rész
Márta és Mária története kapcsán felfedezhetjük magunkban. hogy egyszerre vagyunk Márták és Máriák.
A bennünk lévő Márta a szolgála szellemét éli meg. Meglátja, mit segíthet, mit kell megtennie. Úgy éli meg Isten szeretetét, hogy energiáit, képességeit, tehetségét igyekszik mások szolgálatába állítani. Nyilván sokszor apró dolgok ezek. Nem feltűnő, magamutogató tevékenység. Ugyanakkor veszély, hogy túlpörgünk, hogy csak a tevékenységben látjuk értékességünket, életünk értelmét. Mária pedig élvész bennünk, eltömődik, rosszabb esetben elszakad a mennyei köldökzsinór.
A bennünk élő Mária keresi a csendet, a békességet. Igyekszik időt adni az Istennek, meghallgatni a másik embert. Nehézség lehet benne, hogy a napi feladatokat el kell látni, az állapotbeli kötelességeket el kell végezni.
Meg kell tehát látnom, mikor melyikre van szükség. Meg kell találnom a helyes arányokat életemben. Ez persze változhat
A mai kor veszélye a nyughatatlan ember. Folyamatos tevékenységre sarkall minket a közszellem. Nem tudunk lassítani, elvcsendesedni. Emiatt viszont kapcsolataink kiüresednek, ellaposodnak.
Ki vagyok én a történetben? Tudok-e csendet teremteni magamban? Tudok-e időt szánni Istenre és a mellettem élő emberre?
A jobbik rész azt jelenti, hogy megtalálom a helyes arányokat életemben.
2013
Isten szavának hallgatásából fakadhat tevékenységünk
Márta és Mária alakja, akik János szerint Lázár testvérei, életünk két vonulatát jelenítik meg. Hiszen jól tudjuk, hogy szükség van a szolgálatra, szükség van a másokért való tevékenységre, irgalmas szeretetre. Erre tanított múlt vasárnap az irgalmas szamaritánus története.
Mária a jobbik részt választotta. Odaült Jézus lábaihoz, és hallgatta Őt. Ha valóban Jézus szándéka szerint akarom végezni szolgálatomat, először üljek oda lábaihoz, és hallgassam őt. Ahogy Kalkuttai boldog Teréz is tette, és teszik nővérei ma is napról napra. Mit jelent ez? Napom induljon imával, Szentírás olvasással. Lehet, nem könnyű beilleszteni, de megéri az erőfeszítés.
Életünkben rendre változik az imádságra és tevékenységre fordított idő aránya. Ha sikerül ebben a helyes arányokat megtalálni, a szolgálat és a szemlélődés, Istenre figyelés helyes arányát, akkor sokkal többre leszek képes. Az imára, csendre adott idő sokszorosan térül meg.
Megállva kicsit ezen a vasárnapon gondoljam végig, mennyi értékes időt adtam az elmúlt héten – hónapban annak, aki a legfontosabb számomra? Mi az, vagy ki az, aki a legtöbb időt kapja tőlem? Helyes-e életemben a csend, a másikra figyelés és a tevékeny munka aránya? Tudom-e tudatosítani a dolgozni már kevesebbet bíróban, hogy imádsága ugyanolyan értékes tevékenység, mint a folyamatos cselekvés ?
Márta és Mária alakja bennem egymás mellett él. Folytonosan küzd egymással. érdemes gyakran megállni, és hallgatni, mit akar ma tőlem Isten. Mária hallgatása Márta tevékenységét fogja erősíteni.
2010
Akik a jobbik részt választották.
Puskely Mária könyvének címe az evangéliumi történeten alapul, és olyanok életét mutatja be, akik Istennek szentelték életüket. A jobbik részt választották, vagyis figyeltek Isten szavára, és igyekeztek életüket Isten akarata szerint alakítani.
Márta és Mária alakja a bencés jelmondatot juttathatja eszünkbe: Imádkozzál és dolgozzál! A szerzetesek életében e két tevékenység minden napnak a része. Hogy milyen arányban, az az adott rend életmódjától, felvállalt feladatától függ.
Saját életünk ritmusát is e két tevékenység kell, hogy alakítsa. Minden napunk része az imádság és része a tevékenység; sok mindentől függ a kettő aránya. Mai rohanó, tevékenységi lázban égő világunkban a csendnek, a pihenésnek, az elidőzésnek igencsak megfogyatkozott az értéke. Ebből fakad, hogy alig érünk rá odafigyelni a másik emberre és életünk forrására, az Istenre.
A Távol-Kelet bennszülött segítő teherhordóiról mesélik, hogy egy rohanva megtett szakasz után leültek, hogy most megvárjuk, amíg a lelkünk utolér bennünket.
A nyár időszaka alkalmat kínál erre a megállásra, alkalmat kínál arra, hogy ráérjek a másikra, a családomra, hogy időt adjak Istennek.
Ha sikerül életemben a helyes arányokat megtalálni, a szolgálat és a szemlélődés, Istenre figyelés helyes arányát, akkor sokkal többre leszek képes. Az imára, csendre adott idő sokszorosan térül meg.
Megállva kicsit ezen a vasárnapon gondoljam végig, mennyi értékes időt adtam az elmúlt héten – hónapban annak, aki a legfontosabb számomra? Mi az vagy ki az, aki a legtöbb időt kapja tőlem? Helyes-e életemben a csend, a másikra figyelés és a tevékeny munka aránya? Tudom-e tudatosítani a dolgozni már kevesebbet bíróban, hogy imádsága ugyanolyan értékes tevékenység, mint a cselekvő tevékenység?
