2016
Ki nekem Jézus?
Keresztény köreinkben egyértelmű a válasz. Jézus a Messiás, a Megváltó, az Isten Fia. A magunk oldaláról azt tapasztalhatjuk, hogy könnyű ezt kimondani mindaddig, amíg életem sínen van, amíg jól mennek a dolgaim, amíg mindenki egészséges körülöttem. Ám amikor megjelenik életemben a kereszt, a szenvedés, egy tragikus esemény, akkor nem könnyű megvallanom Jézusba vetett hitemet.
A hitről való beszédnek van egy másik nehézsége is. A magunk köreiben érthető mindaz, amit mondok, mert az egyes kifejezéseken ugyanazt, vagy hasonlót értünk. De az, aki távol áll a hittől, aki nem ismerkedett a hittel, annak sokszor egyes szavak mást jelentenek. Lehet, ezért ütközünk meg nem értésbe, ellenállásba.
Mit tehetek azért, hogy Jézus Krisztust többen, jobban ismerjék? Alap, hogy csak azt tudom átadni, ami az enyém. Arról tudok tanúságot tenni, amit magam is hiszek és megélek. Ezért fontos, hogy a hétköznapokban is jelen legyen életemben az imádság, a Szentírás olvasása.
Leggyakrabban akkor tudjuk az örömhírrel megszólítani, megérinteni embertársunkat, amikor elillan magabiztossága, ha rádöbben esendőségére, saját gyengeségére. Ilyenkor jó, ha azt sejti, érzi, hogy van válaszunk helyzetére. Mivel állapota miatt nyitottabb, könnyebben fogunk tudni neki Krisztusról szólni. De ehhez arra van szükség, hogy a mindennapok során is legyen kapcsolatunk, álljunk mellette, bátorítsuk, biztassuk őt.
2013
Jézus követése a mindennapok hűségében.
Ki nekem Jézus? Az apostoloknak szóló kérdésre nekem is választ kell adnom. Feleletem személyes állásfoglalás.
Egyrészt készen kell állnom, ha megkérdezik, mi a reményem, válaszolni tudjak. Ahhoz pedig, hogy meg merjék kérdezni, életemnek tükröznie kell hitemet, reményemet.
Ezt a helyzetet írja le a jézusi felszólítás: „Vedd fel mindennap a keresztedet!” A kereszthordozáson elsősorban a szenvedéseket értjük. Pedig inkább a mindennapok hűségében végzett tevékenységünket kell látnunk, amelynek része az erőfeszítés, időnként a szenvedés, a meg nem értés, az üldözés. A mindennapi kereszthordozás tehát Isten Országával szembeni elkötelezettségemet jelenti a mindennapok hűségében. Ezzel együtt elfogadnom a megpróbáltatásokat is, nem a pillanatnak élve, hanem az ügyre, az Országra, egész életemre figyelve.
Az elkötelezett életnek persze következményei vannak. Elkezd sugározni, láthatóvá válni.
2010
Vedd fel mindennap keresztedet!
Talán márt találkoztunk a környezetünkben felbukkanó kérdéssel: Kicsoda Jézus? Ha tudok, ha merek rá válaszolni, ha meg tudom fogalmazni, ki számomra Jézus, és életemet is igyekszem eszerint alakítani, ezzel jellé válok a világ számára. Nem könnyű a jel szerep, mert ma a tömegben meglapuló, a nem kilógó, feltűnő ember az ideális. Azt értékeli a világ, aki az uralkodó divatba belesimul, nincs egyéni véleménye, csak arra törekszik, hogy a többiek elvárásainak megfeleljen.
Jézus követése azt jelenti, hogy másképp élek, mint az átlag, másképp gondolkodom, más értékrendet valósítok meg. Ez a „sorból való kilógás” ma sok ellenérzést szül. Jézus ma arra biztat, hogy vállaljuk ezeket az eltéréseket. Érdemes vállalni, mert ez visz a jó útra. Érdemes vállalni, mert így lehet célba érni.
De jó azt is tudni, hogy nem kell egyedül küzdenem. A keresztény közösség, az Istennel való találkozás megerősít, acélossá tesz. Ha jókedvűen, türelemmel, szelíden tudom tenni a dolgomat, igyekszem élni keresztény életemet, az hatással lesz a másik, a mellettem élő emberre is.
2016
Ki nekem Jézus?
Keresztény köreinkben egyértelmű a válasz. Jézus a Messiás, a Megváltó, az Isten Fia. A magunk oldaláról azt tapasztalhatjuk, hogy könnyű ezt kimondani mindaddig, amíg életem sínen van, amíg jól mennek a dolgaim, amíg mindenki egészséges körülöttem. Ám amikor megjelenik életemben a kereszt, a szenvedés, egy tragikus esemény, akkor nem könnyű megvallanom Jézusba vetett hitemet.
A hitről való beszédnek van egy másik nehézsége is. A magunk köreiben érthető mindaz, amit mondok, mert az egyes kifejezéseken ugyanazt, vagy hasonlót értünk. De az, aki távol áll a hittől, aki nem ismerkedett a hittel, annak sokszor egyes szavak mást jelentenek. Lehet, ezért ütközünk meg nem értésbe, ellenállásba.
Mit tehetek azért, hogy Jézus Krisztust többen, jobban ismerjék? Alap, hogy csak azt tudom átadni, ami az enyém. Arról tudok tanúságot tenni, amit magam is hiszek és megélek. Ezért fontos, hogy a hétköznapokban is jelen legyen életemben az imádság, a Szentírás olvasása.
Leggyakrabban akkor tudjuk az örömhírrel megszólítani, megérinteni embertársunkat, amikor elillan magabiztossága, ha rádöbben esendőségére, saját gyengeségére. Ilyenkor jó, ha azt sejti, érzi, hogy van válaszunk helyzetére. Mivel állapota miatt nyitottabb, könnyebben fogunk tudni neki Krisztusról szólni. De ehhez arra van szükség, hogy a mindennapok során is legyen kapcsolatunk, álljunk mellette, bátorítsuk, biztassuk őt.
2013
Jézus követése a mindennapok hűségében.
Ki nekem Jézus? Az apostoloknak szóló kérdésre nekem is választ kell adnom. Feleletem személyes állásfoglalás.
Egyrészt készen kell állnom, ha megkérdezik, mi a reményem, válaszolni tudjak. Ahhoz pedig, hogy meg merjék kérdezni, életemnek tükröznie kell hitemet, reményemet.
Ezt a helyzetet írja le a jézusi felszólítás: „Vedd fel mindennap a keresztedet!” A kereszthordozáson elsősorban a szenvedéseket értjük. Pedig inkább a mindennapok hűségében végzett tevékenységünket kell látnunk, amelynek része az erőfeszítés, időnként a szenvedés, a meg nem értés, az üldözés. A mindennapi kereszthordozás tehát Isten Országával szembeni elkötelezettségemet jelenti a mindennapok hűségében. Ezzel együtt elfogadnom a megpróbáltatásokat is, nem a pillanatnak élve, hanem az ügyre, az Országra, egész életemre figyelve.
Az elkötelezett életnek persze következményei vannak. Elkezd sugározni, láthatóvá válni.
2010
Vedd fel mindennap keresztedet!
Talán márt találkoztunk a környezetünkben felbukkanó kérdéssel: Kicsoda Jézus? Ha tudok, ha merek rá válaszolni, ha meg tudom fogalmazni, ki számomra Jézus, és életemet is igyekszem eszerint alakítani, ezzel jellé válok a világ számára. Nem könnyű a jel szerep, mert ma a tömegben meglapuló, a nem kilógó, feltűnő ember az ideális. Azt értékeli a világ, aki az uralkodó divatba belesimul, nincs egyéni véleménye, csak arra törekszik, hogy a többiek elvárásainak megfeleljen.
Jézus követése azt jelenti, hogy másképp élek, mint az átlag, másképp gondolkodom, más értékrendet valósítok meg. Ez a „sorból való kilógás” ma sok ellenérzést szül. Jézus ma arra biztat, hogy vállaljuk ezeket az eltéréseket. Érdemes vállalni, mert ez visz a jó útra. Érdemes vállalni, mert így lehet célba érni.
De jó azt is tudni, hogy nem kell egyedül küzdenem. A keresztény közösség, az Istennel való találkozás megerősít, acélossá tesz. Ha jókedvűen, türelemmel, szelíden tudom tenni a dolgomat, igyekszem élni keresztény életemet, az hatással lesz a másik, a mellettem élő emberre is.
