2016
Bocsánatot nyertek bűneid!
Jézust több alkalommal látjuk vendégségben. Legtöbbször a vendéglátó örömét, megtérését tapasztaljuk, (Máté, Zakeus) vagy éppen a szolgálatot, a szavaira való odafigyelést láthatjuk.
A mai vendéglátó kilóg a sorból. Bár meghívja Jézust, de inkább a hírének szól a meghívás, és nem a tanítónak. Nem érinti meg a vendég személye.
Az asszony, aki kihasználja az alkalmat, hogy Jézushoz mehet, egészen más oldalról közelít. Kifejezi szeretetét, bűnbánatát. Bár szavát nem halljuk, tettei mégis magukért beszélnek. Jézus érti a ki sem mondott szavakat, felemeli az asszonyt, teljesíti a csupán tettekben elhangzó kérést.
Hogyan vagyok Jézus közelében? Mennyire él bennem a szeretet? Bűnbánatom, tettim, a Neki adott időm nem csupán „kötelező” gyakorlat, hanem valódi kifejezése lehetne a szeretetemnek. Ha így közeledek Jézushoz, akkor a vele való kapcsolat nem teher, nem megszokásból fakad, hanem szívből jövő cselekedet.
Amikor ma hálát adunk az elmúló munkaévért, talán ez lehetne a legfőbb szempontunk. Mennyire jött szívből mindaz, amit tettünk? Munkánk, feladatunk végzésében, kapcsolatainkban.
2013
Vendégségben Jézusnál
Simon farizeus vendégségbe hívja Jézust. Ha vendéget hívok, megadom neki a tiszteletet. Simon a kor szokásai szerinti megbecsülést nem tartja fontosnak. Ugyanakkor árgus szemekkel figyeli, mit tesz vendége, mibe köthet bele. Talán nem is a tiszteletadás volt a szándéka, hanem – ahogy annyiszor a farizeusoknak Jézussal szemben – hogy vádolhassa? Kapóra jön az asszony, akit eleve elítél, akivel ő szóba se állna.
Milyen bennem a külső és a belső összhangja? Fontos, hogy nem elég jónak lenni, annak is kell látszani. Mennyire tudom megmutatni a valómat? Az se jó, ha jobbnak mutatom magam, de az se, ha rosszabbnak.
Az asszony kifejezi szeretetét, bűnbánatát. Szeretetemet meg kell tudnom mutatni, szavakkal és tettekkel. Mindkettő fontos. Időnként ki kell mondanom mások felé a szeretet üzenetét. Meg kell ismernem, a másik hogyan érti, érzi meg, hogy én szeretem őt. Lehetnek helyzetek, amikor a szó elnémul, de mégis jelezni tudom, ki tudom fejezni szeretetemet.
Jézus vendégségbe hív minket. Minden Szentmise ilyen vendégség lehet. Hogyan készülök rá? Megtisztelem-e a meghívót, Jézust? Szívesen, örömmel jövök-e, vagy csak kényszerből? Nyitott-e a szívem, lelkem a meghívóval való találkozásra?
Jézus megmutatta irántam való szeretetét. Most rajtam a sor! Mutassam meg, fejezzem ki felé szeretetemet!
2010
Téged, Isten dicsérlek, és hálát adok mindenért!
Hamarosan vége az iskolaévnek, és mert mindannyiunk életét az iskolaév ritmusa alakítja, érdemes végiggondolni, mit kaptunk, miért adhatunk hálát Istennek ebben a munkaévben. Tegyük ezt azzal a gondolattal, hogy hibáinkat Isten segítségével javíthatjuk ki, a helyes és reális értékelés segít, hogy javítsunk életünkön, bűnbánatot tartsunk, bocsánatot kérjünk és hálát adjunk.
Évről évre igyekszünk lendületet venni a munkaév elején. Sajnos ez a lendület nem tart addig, amíg szeretném, több dologban már év közben elfogy a lendület, a szándék, a ráfordítható idő. A mai, rohanó élettempóban valóban nehéz megállni, nehéz a közösségbe bekapcsolódni, nehéz még az egyház közösségére is időt szorítani. Pedig sokak tapasztalata, hogy az együttlétre, a töltekezésre adott idő sokszorosan megtérül.
Szánjunk időt ezen a hétvégén arra, hogy értékeljük azt, amiben az eltelt munkaévben részünk volt.
A nyár sem veszélytelen időszak. Figyeljünk arra, hogy a nyár ne elmúljon, hanem elteljen. Vagyis megteljen sok értékes dologgal, találkozással, szép élményekkel, pihenéssel.
Ha Pál apostol szavait – élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem – igyekszünk életünkben megvalósítani, ha a nyár eseményeit is Krisztussal, Krisztus szerint szervezem és élem, akkor a nyaram telni fog, akkor megtalálom az együttlétek örömét, akkor szép élményekben lehet részem.
2007
Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.
A Szentatya arra bíztat, hogy éljük mélyen át, a liturgiát, vegyünk benne tevékenyen részt. Hogy ezt tehessük, jó egy-egy részt jobban átgondolni, hogy ne csak megszokásból imádkozzuk a különféle szavakat, hanem el is tudjunk mélyedni benne!
Az olvasmány és az evangélium a bűnbánatot állítja ma elénk. Éppen ezért vegyük ma jobban szemügyre a szentmise bűnbánati részét! Ha Pál apostol szava megérint, hogy élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem, ha komolyan veszem a Krisztust követő életet, akkor szembesülök gyengeségeimmel, bűneimmel. Hogy Krisztussal találkozhassak a szentmisében, tiszta szívvel kell odaállnom elé. Erre hív a bűnbánati ima a szentmise elején.
A három liturgikus formából leggyakrabban a közös bűnbánati imát használjuk. (A második forma egy rövid, bűnbánatot kifejező és Isten irgalmát kérő párvers, a harmadik az ’Uram irgalmazz’ bővített formája) A bűnbánati ima két részből áll. Egy bűnvallomásból és egy ima kérésből. A szentek közbenjárása mellett a jelenlevők imáját is kérjük.
A bűnös emberrel találkozva a legelső reakció: kikerülni, messzire elkerülni, mert ha közösséget vállalok vele, akkor én is piszkos leszek, együtt fognak emlegetni vele, csorba esik szépségemen. Ez a bűnbánati ima megmutatja, hogy a gyenge esendő emberhez hogyan viszonyuljak. Imádkozzam érte, segítsem a megtérés útján. Jézus újra és újra szóba áll a bűnösökkel, együtt étkezik a vámosokkal, azért, hogy Isten irgalmát megmutassa. Tegyem ezt bátran én is! Mutassam meg szavaimmal és tetteimmel Isten irgalmasságát!
Ha én imádkozom a másik emberért, a gyenge, esendő emberért, akkor bízhatok abban, hogy értem is lesz, aki imádkozik. Különösen azért, mert magam is gyenge, esendő ember vagyok. Rászorulok Isten irgalmára és testvéreim imájára.
Erősítse közösségünket az egymásért való imádság! Erősítse közösségünket az, hogy számíthatok a másik emberre, hogy van, aki segít, aki mellém áll, aki megerősít gyengeségemben. Együtt könnyebb Isten útján járni.
