2024
Magvetőként dolgozva a végleges eredményt majd Isten Országában látjuk.
Vidéken járva megfigyelhetjük, hogyan növekszenek a termények. Egyiknek rövidebb idő kell a beéréshez, a másiknak hosszabb. Látjuk a kockázati tényezőket is, amelyek nem a magvetőn múlnak. Fagy, aszály, túl sok csapadék stb. De látunk más foglalkozásokat is, ahol az eredmény sok mástól is függ, nem csupán az elvégzett munkától. (pedagógus, orvos)
Ugyanakkor a nagyvárosi létben, sokféle munkában ott van az azonnali eredmény, a kész munkadarab. Mai gondolkodásunkban egyre erősebb az azonnali eredményesség gondolata.
Mitől is függ az ember értékessége? Isten azt üzeni nekünk, hogy attól vagy értékes, hogy ember vagy. Isten képét hordozod magadban, ez adja méltóságodat. Isten nem az eredményeidet kéri számon, hanem: Elvégezted-e a rád bízott munkát?
Imádságunk eredménye nem a lemérhető „szöveg”, hanem az Istennek adott idő. Emberi kapcsolataink minősége attól függ, mennyi időt adunk a másik embernek.
Egy nemrég megjelent vatikáni dokumentum arról szól, hogy van az embernek „ontológiai méltósága”, aminek alapja, hogy az embert Isten akarja, teremti és szereti. Ez senkitől el nem vehető. Van „erkölcsi méltóság”, amely az emberi szabadság gyakorlására utal. Ugyanis a lelkiismertünk jelzése ellen is tehetünk. Így lehet, hogy „méltatlanul” viselkedik az ember. Van „társadalmi méltóság”, amely az ember életének körülményeire vonatkozik. van „egzisztenciális méltóság” is. Itt a különböző méltatlan élethelyzeteket vehetjük számba. (Dignitas infinita 7-8)
Az emberi méltóság alapja tehát az Istentől alkotott létünk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és ami ezen túl van, azt bízzuk bátran Istenre!
2021
Szárba szökken és termést hoz
A magvető képe többször felbukkan a Szentírásban. Ma nem csupán a magvetés munkáját láthatjuk, hanem az egész folyamatot. Az elvetett mag kikel, szárba szökken. Az elvégzett munka, és a gyümölcs kifejlődése között hosszú idő telik el. Ebben a várakozást, a reményt és a tehetetlenséget is megtapasztalja a magvetést elvégző ember.
Mai világunk az azonnali eredményt várja. Szeretné folyamatosan látni munkája alakulását. Arra figyel, hogy minél hamarabb jelentkezzen az eredmény. Amikor munkadarabról, elkészítendő dologról van szó, még látható is.
Csakhogy az élet nem így működik. Minden, ami él, az fejlődik, változik, de gondozást, táplálást igényel. A minket körülvevő természet is, de emberi kapcsolataink is ilyenek. Erősíteni kell tehát önmagunkban a reményt, a türelmet, a várakozást.
A hitünk is életjelenség. Ennek fejlődéséhez is erőfeszítésre van szükség.
Kapcsolatainkban folyamatosan jelen van a magvetés, a növekvő szár gondozása, és a termés learatása is. Persze, nem mindegy, milyen magot vetek. (aki szelet vet, vihart arat)
A mai napon kicsit az elmúlt időszak termését is számba vehetjük. Mit sikerült az eltelt munkaévben megvalósítani? Miben fejlődtem, változtam, alakultam? Mindezekért hálát adhatunk Istenünknek!
2018
A növekedést Isten adja
Gyerekek kapják feladatként, hogy ültessenek egy babszemet vagy valamilyen más növényt, és figyeljék meg, mi történik vele. A gyermek pedig rácsodálkozik a kibújni kezdő növényre, majd annak fejlődésére.
A templomkert füve a száraz nyári hónapokban sokszor szinte elsárgul. Majd amikor kap egy kiadós esőt, szinte pillanatok alatt újra zöldellni kezd. A természet szépségében észrevehetjük a csodát. Ez pedig felfelé emelheti tekintetünket.
A magvető alakja a mai evangéliumban nem a munkálkodó, a veszteségeken el nem keseredő, hanem a türelmesen várakozó embernek a képe. Én megtettem, amit kellett. A többi már nem az én feladatom, felelősségem.
Persze jó kérdés, mi az a mag, amit elvetek? Mert szavaimmal, életemmel vethetem a szeretet, az odafigyelés, a melléállás magvait, de szórhatom a gyűlölet, az önzés, a megvetés ocsúját is. És milyen nehéz az elvetett gyomot eltávolítani!
Magvető feladatunk végzéséhez szükséges a rácsodálkozás, az Istenre való ráhagyatkozás. Ehhez kapunk a mai szentmisében kegyelmet, erőt, lendületet, kitartást!
2015
A növekedést Isten adja.
A nyár kezdetén, ha körülnézünk a természetben termőre forduló fákat, földeket látunk. Persze a nagyvárosban zajló életünk eltávolodik a természet világától, ha hagyjuk, ha nem törődünk vele. Ekkor viszont nehezen értjük meg a jézusi képeket. Manapság majdnem minden gépesítve van. Szinte hozzá sem kell nyúlnunk, szinte magától készül el. De így nem látjuk meg magát a folyamatot, és kevéssé érezzük meg az erőfeszítés szükségességét. Lassan belénk ivódik, hogy mindent meg tudunk oldani, szervezni, mindent el tudunk készíteni, nincs szükség külső erőre, nincs szükség az Istenre. Figyelmeztetés lehet az a hír, amikor a túlzott esőzés, a jég kárt okoz a termésben. Csakhogy a sajtó inkább a siránkozó, keserves hangokat közvetíti, és mi könnyen átsiklunk felette.
A magvető képe egyrészt megmutatja az emberi munka szükségességét, másrészt láttatja a külső erők befolyásoló létét is. A magvető megteszi a dolgát, e nélkül nincs termés, de vannak olyan tényezők, amelyeket nem tud befolyásolni. Türelemmel vár a termésre. Mennyi olyan feladatunk van, ahol nem azonnali és egyértelmű a siker, az eredmény! Mit teszek ilyenkor? Számomra fontos, hogy lássam az eredményt. Elkeserít, ha úgy tűnik, hiába szólok, teszek, kínálok fel valamit. Persze a szívem mélyén tudom, Istenhez sokféle módon el lehet jutni, nem csak azon az úton, amelyet én jónak tapasztaltam meg.
Azt a reményt szeretnénk ma erősíteni magunkban, hogy az a kevés, amit meg tudunk tenni Isten Országáért, gyümölcsöző lesz, még ha nem is láthatom az eredményét.
Amikor ma hálát adunk a tanév kegyelmeiért, elsősorban a befektetett munkáért adjunk hálát! Mindennek eredményét majd később, lehet, csak az Isten Országában, fogjuk meglátni.
2012
Példabeszédekben Isten Országáról
Jézus gyakran és szívesen beszél példabeszédekben. Kora tanítói szokása volt ez. Képei olyan képek, amelyeket a hallgatóság könnyen megértett. A földművelő ember számára ezek a példák sokat jelentettek. Szinte látták a magától növekvő veteményt, a fává terebélyesedő picinyke magot. Mindennapi életüket emelte fel az Istenről szóló igehirdetés szintjére.
Mai, sokszor rohanó életünkben alig van időnk kivárni a lassan növekvő fát, lassan fejlődő gyermekünket, unokánkat. A boltban azonnal megkapjuk, amire vágyunk, sok dolog készen az ölünkbe hull. Pedig a természet pillanatai évszázadok.
Isten országa is lassan növekszik bennünk, közöttünk. Idő kell ahhoz, hogy a másik megértse, miért jó, ha épen erre haladunk. Sokszor egy távolból történő visszatekintés adja meg a választ arra, miért így volt akkor jó.
Ma, amikor visszatekintünk az éppen befejeződő munkaévre, talán ez a távolság még nincs meg. Mégis, már most szeretnénk megköszönni Istennek a kegyelmet, hogy megtartott, hogy vezetett, hogy gyarapított.
Ugyanakkor minden befejezés egyben kezdet is. Kezdődik a nyár, a pihenés, a kikapcsolódás ideje. Figyeljünk arra, hogy ne csak múljon, hanem teljen is az idő. A tartalmas pihenés feltölt, megújít, új energiákat ad. Használjuk fel jól az Istentől kapott időt!
