Kategóriák
A évben Heti hírlevél elmélkedései

Évközi 11. vasárnap A év

2023

Kimerültek és levertek voltak
Számos alkalommal éltem át egy jó program végén, legyen az a Nagymarosi Találkozó vagy egy Házas Hétvégés program vagy más találkozó, hogy fizikailag elfáradtam, mégis jókedvűen, feltöltődve érkeztem haza. De olyan is volt, hogy alig volt mit tennem, de estére teljesen elfáradtam. Különbség van a fizikai fáradtság és a szellemi-lelki fáradtság között. Az előbbitől gyorsan meg lehet szabadulni, az utóbbiból nehezebben.
Mi okozhatja a lelki-szellemi fáradtságot? A céltalan vagy értelmetlen feladat. ha nem látom, merre kellene haladnom, ha eltévedtem utamon. Dante így fogalmaz: „Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.”
Amikor ma Jézustól azt halljuk, hogy megesett a szíve az embereken, és elküldi apostolait, hogy mondják el, amit tőle hallottak, akkor sajátos feladatunkat mi is megkapjuk Jézustól. A mai korban, a mellettem élők felé el kell vinnem az örömhírt. Van célja életünknek, van kifutása emberlétünknek.
Persze ehhez először magunknak kell megerősíteni Krisztushoz fűződő kapcsolatunkat. Majd fel kell fedeznünk a megfáradt embert. Végül meg kell neki mutatni a remény útját.
Mindehhez szükség van a közösségre. Jézus nem magányos harcosnak küld. (Kettesével küldi az apostolokat) Együtt kell tanúságot tennünk Krisztusról!

2008

Menjetek és hirdessétek, közel van az Isten országa!
Jézus kiválaszt 12 embert, és elküldi őket, hogy hirdessék: közel van az Isten országa. Majd más 72 tanítványt küld el kettesével, hirdetni az örömhírt.
Az apostolok tanítása nyomán névtelen igehirdetők szélednek el az egész világon, hogy néhány évtized alatt az egész római birodalomban meghallják Isten szavát, éljék a krisztusi életet.
Ma úgy tűnik, kényelmessé vált a keresztény közösség. Úgy tűnik, erejét veszti a krisztusi örömhír. Mintha mindenki a másikra várna, majd ő beszél, szól, majd a másik megteszi, amit kell azért, hogy hallható legyen az evangélium.
Mitől leszünk élő keresztény közösséggé? Egyrészt egyéni keresztény életünk komolyan vétele szükséges ehhez. Szentségekhez járulás, a keresztény életmód követése, a vasárnap megünneplése, amellyel ma igazi jelekké lehetünk, és természetesen a szeretet gyakorlása.
Mindennek alapja és segítője a közösség megélése. A közös Istentisztelet, a közösségi alkalmak szervezése, abba való bekapcsolódás. A szentségekkel való élés gyakorlata. Nem csupán a szentgyónás és szentáldozás, hanem a keresztény házasságkötés vállalása, és az erre való keresztény felkészülés. Egy közösség életének termékeny volta megmutatkozik abban, hogy hogyan áll a hit továbbadása, hány gyerek jár hittanra, a felnőtteknek szóló programokon mennyien veszünk részt. A közösség élő keresztény életének csodaszép gyümölcse lehet a hivatás megszületése. Vajon az elmúlt évtizedekben hány hivatás született plébániánkon? És mit tehetünk, mit tehetek én konkrétan azért, hogy legyenek fiatalok, akik meghallják Isten hívó szavát?
Jézus ma minket is hív: kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük