Evangélium:
A évben:
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30
B évben
Abban az időben a zsidók, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse el a keresztrefeszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. És ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az írás: “Csontot ne törjetek benne!” És ami az írás más helyén áll: “Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”
Jn 19,31-37
C évben
Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: “Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.”
Lk 15,3-7
Elmélkedés:
Jézus szívét ünnepeljük, a húsvéti ünnepkör utolsó ünnepét, amely dátumát illetően a húsvét dátumától függ. A jelenet Jézus halálát bizonyítja, nem csak azért, mert egy római katona nem hibázik el egy ilyen szúrást, hanem a vér és víz azt jelzi, hogy a vér felbomlott, amely a halál beállta után történik meg. Persze ezt mai orvosi szemmel látjuk.
Mi hisszük és valljuk, hogy Jézus feltámadt a halálból. Ő a mi Megváltónk. Ezért fontos a személye. Ma rá tekintünk, és megerősítjük vele való kapcsolatunkat.
—–
Jézus szíve ünnepe az utolsó, ami a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik, és ezért változik a dátuma. Ebből adódóan a június végi ünnepekkel időnként ütközhet az időpontja. Így van ez ma is, Keresztelő szent János születése ünnepét tegnap ünnepeltük.
Az ünnep evangéliuma a vasárnapi három éves rend szerint változik. Olvassuk Mátétól az alázatos szívű Jézusról szóló rész, vagy Jánostól, amikor Jézus halála után átszúrják az oldalát. Ma a Lukács evangéliumából vett részben a megtalálás öröméről hallunk. Az öröm fontos része életünknek. Talán ritkán tudatosodik bennünk. Pedig mennyi örömteli esemény van életünkben, még ha gyakran ezek apró dolgok.
Amikor ma Jézusra tekintünk, hiszen a szív az egész embert jelenti, a megváltás örömét erősíthetjük magunkban. Mindaz az apró öröm, amit felfedezünk a hétköznapokban, az örök élet örömét jelezheti számunkra.
—
Szelíd vagyok, és alázatos szívű – halljuk Jézus szavát az evangéliumban. A szív az emberi élet központja. Nem csak biológiai értelemben. Mennyi mindent kapcsolunk a szívünkhöz. ’szomorú szívvel tudatjuk … örül a szívem … fáj a szívem…’ Saját életünkben is legtöbbször egész személyünket jelentik ezek a kifejezések. Amikor ma Jézus szívét ünnepeljük, a teljes Istenember áll előttünk. Az ünnep időpontja még a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik. Az átszúrt szívű feltámadott üdvözítőt ünnepeljük ma. Aki meg akarja ismertetni velünk az Atyát, aki azt akarja, hogy ott legyünk vele, ahol Ő van. Ha egyre jobban megismerjük, egyre nagyobb lelkesedéssel tudunk az üdvösség útján járni.
—
Magasztallak téged, Atyám, halljuk Jézus szavát. nekünk is magasztalnunk kell őt. Én miért magasztalom őt? Mi az az esemény, amit biztosan neki tulajdoníthatok? Mennyi energiára van szükségünk a mindennapok munkájához. Sokan különféle energia italokkal próbálják elűzni a fáradtságot. Én honnan merítek erőt? Milyen erőforrást használok? Jézus napról napra felkínálja kegyelmét. Használom-e, élek-e vele? Felfedeztem-e már, hogy az igazi nyugalmat, békességet Jézusnál találom meg? Éljek bátran ezzel a maradandó, igazi energiaforrással!
—
Jézus Szentséges szívének ünnepe az örömről szól. Milyen örömeim vannak? Hogyan fejezem ki az örömömet? Tudok-e együtt örülni a másikkal?
A megtalálás öröméről beszél az evangélium. Megtalálni az elveszett embert, tárgyat, örömet ad számunkra. A találkozás örömét újra és újra átélhetjük.
Bíztató, hogy Gazdánk keresésünkre indul. Meg akar találni minket.
A mai ünnep erősítsen meg bennünket Isten szeretetében!
—-
Jézus szíve ünnepe a mai nap. Ünnepnapon – úgy gondolnánk – valami szép, ünnepi szakaszt olvasnánk az evangéliumból. Ma pedig a kereszthalál eseményét tárja elénk egyházunk. Persze ennek is mély értelme van. Ahogy a szentmisében is megfogalmazódik: Jézus átszúrt szívéből jönnek létre a szentségek, a vér és a víz a kegyelem forrását jelentik számunkra.
Jézusra tekintünk a mai napon, aki odaadta életét értünk a kereszten, feltámadásával pedig legyőzte a halált. Köztünk maradt a kenyér és bor színe alatt, elküldte a Vigasztalót, hogy irányítsa életünket. Hálával ünnepeljük ma Jézust, életét, tanítását, halálát, feltámadását, hiszen a szív az egész embert jelenti. Hálánk pedig tanúságtételre indít, hogy minél többen megismerjék Jézust, halljanak az üdvösségről, megtapasztalják Isten szeretetét.
—-
