Evangélium:
Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: “Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: “Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59
Elmélkedés:
A kafarnaumi beszédet olvasva a héten megnyílhatunk az Oltáriszentség felé. Egy apró mozzanat, hogy azt kérdezik az őt hallgatók: hogyan adatja ez testét eledelül nekünk. Itt még nem kapunk választ a kérdésre, majd az utolsó vacsorán lesz világos a módja. Mi már hisszük a feltámadás fényében, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Találkozhatunk vele, személyesen. Ahogy Saul is, dühtől lihegve üldöz az új tan követőit, majd találkozik Jézussal. Az egyház életének talán egyik legfontosabb találkozása volt. Ugyanakkor személyes életem legfontosabb találkozása, amikor én találkozom Jézussal. Hogy volt az első találkozás? Igyekszem-e naponta találkozni Vele?
—-
Jézus, a kafarnaumi beszédben, az élet kenyerének mondja önmagát. Az őt hallgatók kérdésére megerősíti, hogy „az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital.” János a beszéd leírásában még rá is erősít, erőteljesen, ismétléssel ki is emeli Jézus szavait.
Számunkra, katolikusként, természetes az Oltáriszentség hite. Ebbe nőtünk bele. Ugyanakkor a megszokás veszély is rejtegethet, rutinná teheti szentáldozásainkat. A mai napon tudatosítsuk magunkban, mi is történik, amikor magamhoz veszem Jézus testét. Amikor pedig legközelebb lehetőségem lesz szentáldozáshoz járulni, tegyem ezt tudatosan, felkészülten, nyitott szívvel!
—
A múlt pénteken a kenyérszaporítás csodáját olvastuk. Az esemény sokak számára vonzóvá tett Jézust. Ő pedig a földi táplálékról az örök élet kenyerére irányítja figyelmünket. A kafarnaumi beszédként ismert jézusi tanítás, amelyet a héten olvastunk a napi evangéliumokban, a mi figyelmünket is az örök élet kenyerére, az Oltáriszentségre irányítja.
A mai vírusos helyzetben talán még inkább éled bennünk a vágy, táplálkozni Jézus testével. A lelki áldozás segítség, de mégsem a teljesség. Ezért fontos újra felfedeznünk azokat a lehetőségeket, amikor magunkhoz vehetjük a szentséget.
Amikor fizikai éhséget érzünk, ennivalót készítünk magunknak. Benne van a tervezés, az elkészítés. Nem repkednek sült galambok, amit csak be kell kapnunk.
Így van ez az örök élet kenyerével is. útra kell kelnem, meg kell tisztulnom, fel kell készülnöm.
Mit tehetnék ma, hogy találkozzam a szentségi Jézussal?
—–
A kafarnaumi beszédben Jézus az élet kenyerének mondja önmagát. A kérdésre, hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk, majd az utolsó vacsorán kapjuk meg a választ. A kenyér Krisztus teste, a bor Krisztusa vére lesz. Ezzel a kenyérrel és borral kell táplálnom lelkemet, hogy életem, örök életem legyen.
Jézus valóságról beszél, és nem jelképről. Mivel ez a kijelentés annyira egyedi, szokatlan, példa nélküli, ezért biztosak lehetünk abban, hogy az apostolok hitelesen őrizték meg az utolsó vacsora szavait. Azóta, lassan kétezer éve, sokan mutatták meg az Oltáriszentség valóságos erejét. Ezért biztosak lehetünk abban, hogy érdemes gyakran élnünk ezzel a táplálékkal.
Milyen is az én hitem? Tudatossá vált már bennem? Valóban keresem lelkem megerősítésének ezt a módját? Mi akadályoz? Hogyan tudom megszüntetni az akadályokat? Ha a kérdésekre nem tudok magam válaszolni, kérjem bátran egy lelkiatya segítségét!
—–
A héten Jézus kafarnaumi beszédét olvassuk a hétköznapi evangéliumokban. Érdemes egyszer végigolvasni az egész beszédet. Jézus az élet kenyere, aki táplálni akar minket. Majd az utolsó vacsorán hangzanak el a szavak, amelyek a ma hallott kijelentést teszik teljessé. Ez az én testem, vérem. Ezt a testet, ezt a kenyeret szükséges fogyasztanunk, hogy örök életünk legyen. Mi tart vissza az Oltáriszentség vételétől? Ha magam megtehetem, hogy az akadályt elhárítom, tegyem meg bátran. A bűnbocsánat szentségében megtehetem, a húsvéti idő különösen is hív erre. Ha meg komolyabb a nehézség, keressek fel bátran egy lelkiatyát és kérjem segítségét. A másik kérdés, ami felmerülhet, hogy volna-e lehetőségem arra, hogy hétköznapokon is eljussak a szentmisére, a szentáldozáshoz.
Első péntek a mai nap. Sok beteg testvérünk részesül ma a szentáldozásban a betegágya mellett. Van-e a környezetemben olyan, akihez jó lenne ilyen módon közel vinni Jézust, kegyelmének erejét?
Jézus ma arra bíztat, hogy tegyem meg az első lépést, hogy testének szentségével gyakran táplálkozhassak.
—-
Az elmúlt pénteken a kenyérszaporítás csodáját olvastuk. Jézus táplálja a hozzá érkező embereket. A kenyérszaporítás előképe az Oltáriszentségnek. Jézus a lelkünket is táplálni akarja, önmagát adja eledelül nekünk. Az utolsó vacsorán elhangzanak a szavak, amelyeket azóta ismétel az Egyház: ez az én testem, ez az én vérem.
Hiszen-e, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben? Hogyan veszem magamhoz? Akarok-e ilyen módon is találkozni vele?
Mindannyiunkban ott él az örök élet vágya. Ha komolyan veszem, ha ezt a vágyat nem fojtom el magamban, akkor keresem mindazt, ami ezen az úton segít. Mai racionalista világunkban nem könnyű hinni az Eucharistia valóságában. Mégis, Jézus szavára, Jézus miatt hiszem, hogy jelen van közöttünk, hogy önmagát adja értem, hogy táplálni és erősíteni akar az örök élet útján!
—-
Húsvét első hetében a feltámadás eseményét elbeszélő szakaszokat olvastuk az evangéliumban. A második héten az újjászületésről hallottunk, János evangéliumából, amely a Nikodémusal történő párbeszédben bontakozik ki. Majd a hét végén a kenyérszaporítás csodája már a kafarnaumi beszédet vezeti fel. Ezen a harmadik húsvéti héten ezt a beszédet hallhattuk. Én vagyok az élet kenyere, aki engem eszik, annak örök élete van. Hogyan adhatja testét eledelül, kérdezik a zsidók, és bizonyára bennünk is megfogalmazódik a kérdés. Persze nekünk könnyebb, hiszen már tudjuk, hogy az utolsó vacsorán Jézus a kenyérre és a borra mondja, ez az én testem, ez az én vérem.
Látjuk azért, hogy ezt ma sem könnyű hinnünk. Számos Krisztust követő közösség a protestantizmus talaján nem tudja elfogadni a valóságos jelenlétet. Belejátszik ebbe a racionalista gondolkodás is. Nehéz a fizikai dolgok mögé látnunk. Mégis, mert Jézus mondta, akarom hinni az Ő jelenlétét, vágyom rá, hogy táplálkozhassak testével.
