Evangélium:
Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: “Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: “Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”
Mk 8,34-9,1
Elmélkedés:
Jézus a bekövetkező szenvedéséről kezd beszélni. Péter, a tegnapi szakaszban hallott, tiltakozása mindannyiunk szívéből szól. Nem szeretnénk, hogy a számukra kedves személy szenvedne, befejezni földi életét.
A mai szakaszban Jézus mindenkihez szól. A kereszt, a szenvedés, az erőfeszítés mindannyiunk életének része. Minél inkább menekülünk tőle, annál nehezebbé válik. Minél inkább el tudjuk fogadni, annál inkább megtapasztaljuk Isten segítő erejét, kegyelmét.
—-
A ma embere kényelmes életre vágyik. Ne kelljen sorban állni, mehessek vásárolni, amikor nekem jól esik. Biztosítani akarok mindent ebben a földi életben. Így lassan minden rólam szól. Közben emberi kapcsolataink sérülnek. Egyre inkább itthon vagyok ebben a világban, és észre sem veszem, hogy nem vagyok otthon az égben.
Megvallani az emberek előtt Krisztushoz tartozásunkat. Legtöbbször apró dolgokon kezdődik. Hogyan beszélek a körülöttem lévőkkel. Életmódom tükrözi hitemet. A vasárnapjaimat igyekszem ünneppé tenni. Tudatos odafigyeléssel tudom egyre jobbá alakítani életemet.
—
Kosztolányi Dezső versében visszacseng az evangélium tanítása: Itthon vagyok itt e világban, de jaj, nem vagyok otthon az égben. Persze szükségesek a világi javak, biztosítani kell a mindennapi életet, de nem szabad megfeledkezni a végső célról, az örök életről.
Hogyan tudom ma megvallani a hitemet? Elsőként példaadó életemmel. Ahogyan végzem a munkámat, ahogyan beszélek a mellettem élővel, dolgozóval, ahogyan alakítom a kapcsolataimat, mind-mind jel az életemet látók számára. Még meg sem szólaltam, máris Krisztus tanújává váltam. De ilyen jel szerep lehet a házasság megélése, a vasárnap megünneplése. Jézus újra és újra arra hív, hogy tudatosan éljük az életünket!
—
Tegnap az evangéliumban Péter apostol állt előttünk, a benne levő kettősséggel. Megvallja, hogy Jézus a messiás, majd szenvedése és elvesztése lehetőségétől megrettenve próbálja Jézust távol tartani a kereszttől. A folytatva az evangéliumot Jézus már mindenkihez szól a kereszt fontosságról. Keresztként vállalunk minden erőfeszítést, megoldandó nehéz feladatot, elmérgesedett kapcsolat rendezését, egy nehéz ügy megbeszélését.
Ma milyen sokszor próbáljuk elkerülni az erőfeszítést, a kitartó munkát. Arra vágyunk, hogy könnyen, gyorsan, kényelmesen kapjunk meg mindent. Pedig újra és újra megtapasztalhatjuk, főként emberi kapcsolatainkban, hogy minél többet beleadsz, annál többet visszakapsz. Igaz ez a ráfordított időre, az újra és újra átgondolt tervekre, szándékokra.
Jézus ma így hív bennünket követésére, és ad hozzá elegendő kegyelmi erőt.
