Evangélium:
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: “Effeta”, vagyis “Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: “Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
Mk 7,31-37
Elmélkedés:
Jézus jelképes cselekedettel nyitja meg a süketnéma fülét és nyelvét. Az ott levő tömeg reagál a csodára. Ugyanakkor azt sejtjük – különösen a későbbi eseményekben – hogy nem értik meg, nem kapcsolják össze az Izaiási jövendöléssel Jézus tetteit. A próféta a messiási korról mondja, hogy a süketek hallanak, a vakok látnak, a sánták járnak. Jézus csodáiban mindez megvalósul. Ezt látva mégsem lépik meg a szükséges lépést. Ha Jézus így tesz, akkor elérkezett a messiás ideje.
Azt mondják, a leghosszabb út az agytól a szívig van. Milyen nehezen fogadunk el ma is egyértelműnek tűnő dolgokat. Milyen könnyen elmegyünk a mai csodák mellett. Pedig a Jézussal való találkozásunknak lángra kellene lobbantania, hogy elvigyük az örömhírt szerte a világba.
—–
Apró mozzanatok a mai evangéliumból. Süketnémát visznek Jézushoz. Persze nem ő az egyetlen. Viszik, vagy mennek maguk, mert ha csak a ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok. Ma mintha mindent magunk akarnánk megoldani. Nem hallgatok se barátra, se orvosra. Számos olyan, a bensőnket érintő nehézség is lehet, amelyet Jézushoz vihetek. Éljek bátran ezzel a lehetőséggel!
Jézus kiviszi a tömegből a beteget. Csak vele akar foglalkozni. Most ő a fontos. Ki tudom-e zárni a zajos világot, amikor a másik a fontos a számomra? Milyenek a személyes kapcsolataim?
Mindent jól tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet. Jézus csodáiban ráismerhetünk Izaiás messiási jövendöléseire. Ahogy majd a Márk evangélium végén a százados kimondja a következtetést: Ez az ember valóban az Isten Fia volt.
—
Jézus járja az útját. Tanít, gyógyít. A beszámolókban újra és újra felfedezhetjük, amit mai szakaszunkban a csodát látok megfogalmaznak: mindent jól tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet. Vajon meghalljuk ebben az izaiási jövendölést, mely a messiási időkről szól?
Egy apró mozzanat. Jézus a beteget félre hívja a tömegből. Máshol is látjuk, csak vele akar foglalkozni. Félre hívja a tömegből, a zajos, mozgó emberek közül.
Ma, és napról napra, Jézus téged is, engem is félrehív a zajos világból. Keressük bátran a csendet, a békességet. Legyen időnk arra, hogy lekapcsoljunk minden eszközt, kizárjuk a zajforrásokat. Ezek nem önmagukban rossz dolgok, mégis akadályoznak az Istennel való személyes kapcsolatban.
Ma Jézus újra hallóvá, meghallgatóvá akar tenni, hogy jól tudjunk szólni.
—
Jézus gyógyít. Bár a mai szakaszban nem csupán szól, hanem jelképes cselekedetet is tesz, de mégis az isteni működést láthatjuk benne.
A fül és a nyelv. Hallás és beszéd. Alapvető tulajdonsága, lehetősége az embernek. Hallgatni arany, beszélni nehéz, tarja a mondás. De József Attila vers sora is eszünkbe juthat: fecseg a felszín, és hallgat a mély.
Hallani, meghallani, meghallgatni. Három – egyre mélyülő – szint.
Beszélni vagy szólni. Magyar nyelvünk egy-egy fogalomra több szót is használhat, gyakran más – más tartalommal, értelmezési árnyalattal. A beszédnek művészete van. Úgy szólni, hogy segítsem a másikat, ő megértse szándékomat, de mégis az igazsághoz ragaszkodni.
Kérjük ma Jézustól, hogy adjon halló fület, értelmes nyelvet, érző szívet!
—-
Jézus gyógyít. Ennek híre egyre jobban elterjed. Mit fedezhetünk fel a csodákban? Egyrészt Jézus szavával gyógyít. Ahogyan Isten is teremtette a világot. Tetteiben tehát Isten mutatkozik meg. Ugyanakkor az izaiási messiási jövendölés is teljesedni látszik. A vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak. A nyitott szívű ember felfedezheti benne Isten különleges jelenlétét. Jézusban maga az Isten jött el a világba.
Ma is felfedezhetem Isten működését. Ma is megtapasztalhatom gyógyító szeretetét. Mennyire nyitott a szívem? Hogyan keresem Isten tetteit életemben?
2 hozzászólás a(z) “Évközi 5. hét, péntek” című bejegyzéshez
köszönöm. J.Attila nekünk itt Szárszón különösen fontos. Jo érzés ha másnak is megnyílik. Effeta. De Colores.
Tisztelt Ákos atya! Köszönöm a csendről szóló tanítását.
Tisztelettel: Bagosi Gabriella