Evangélium:
Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: “Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lk 21,29-33
Elmélkedés:
Jelek ti, világ jelei,
ki tud titeket érteni,
egy ágacskát megfejteni?
Elvetjük a magot a földbe:
ki sejti, hogy lesz szár belőle?
Jelek ti, világ jelei,
biztosan bánunk veletek,
de nem bírunk megérteni.
—-
Mennyi jelzés vesz körül bennünket! Útjelző táblák, közlekedési lámpák, turista jelzések, reklámok. Ezek mind segíthetnek bennünket, ha figyelünk rájuk. Persze a helyén kezelve a jelzéseket. Ma gyakran látható, hogy ami akadálynak tűnik, azt figyelmen kívül hagyom. Gyalogosként gyakran, autósként talán ritkábban.
Lelki életünk jelzéseit gyakran nehezebben fedezzük fel. Mert nem a szemünk előtt van. Mert belülről, vagy a másik embertől érkezik. Mert csendre van szükség hozzá.
Kezdődik vasárnap az advent. Felvillan az első gyertya fénye. Alig látható a mai zajos, fényárban úszó világban. Mit tehetek azért, hogy ezt a halvány fényt elvigyem másokhoz?
—
Érdekes módon ma különféle körökben újra erősödik a végidővel kapcsolatos képek aktuális értelmezése. Keresik, vajon most jön-e el Krisztus. Ne feledjük, Jézus kifejezetten mondja: nem tudjátok sem a napot, sem az órát. Ha nem csak a mai szakaszt nézzük, hanem egyben az egész jézusi beszédet, láthatjuk, hogy a lényeges, hangsúlyos mondatok: az én igéim nem múlnak el, vagy állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.
Készen vagyok-e a Jézussal való találkozásra? Hiszen számomra a világ vége halálom pillanata. Nem a világban lévő jeleket kell aggódva figyelnem, hanem üdvösségemmel kell törődnöm. Erre bíztat, ebben erősít meg a mai evangélium.
—–
Milyen sokszor szeretnénk különféle jelekből következtetéseket levonni, és milyen sokszor tévednek ezek a következtetések. Nem értjük pontosan a jeleket. Ebből az is következhet, hogy egyáltalán nem figyelünk a jelekre, de az is, hogy túlzott következtetéseket vonunk le belőle. Emberi kapcsolatainkat is milyen sokszor kísérik apró jelek. Sokszor ezek spontán jelzések, máskor tudatosak. Ha a másik észreveszi, és megérti, akkor segít, ha nem veszi észre, akkor ez eltávolít egymástól. Figyeljünk oda egymás jelzéseire! Tanuljuk meg, hogyan tudunk jelezni neki! És fedezzük fel a másik jelzésrendszerét! Ezek nagy segítséget adnak kapcsolatainkhoz. Isten is ad jeleket, ezeket is kereshetjük, és hitünk fényében megérthetjük. Szükség esetén a közösség, az egyház segít az eligazodásban.
Mennyi jelet lehet felfedezni emberi kapcsolatainkban! Egy apró mosoly, egy hangsúly, egy tétova lépés, mozdulat, csodálkozó vagy értő arckifejezés.
Isten felől is érkeznek ilyen apró, csendes jelek. A lezáruló egyházi év vajon milyen jeleket, helyzeteket mutatott számomra?
—
Mennyi jelet lehet felfedezni a természetben! A lehulló falevelek helyén a fák ágain már ott vannak a rügy kezdemények. A természet nem hal meg, csak alszik.
Mennyi jelet lehet felfedezni emberi kapcsolatainkban! Egy apró mosoly, egy hangsúly, egy tétova lépés, mozdulat, csodálkozó vagy értő arckifejezés.
A vírus helyzet, amely az online világ felé tol bennünket, kényelmesnek tűnik, de éppen ezek az apró jelek tűnnek el belőle.
Isten felől is érkeznek ilyen apró, csendes jelek. A lezáruló egyházi év vajon milyen jeleket, helyzeteket mutatott számomra?
A kezdődő advent a csendességével tud majd sokat adni mindannyiunk számára.
