Lk 11,15-26
Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: “Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeitek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: “Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: “Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.” Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbe hozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”
Elmélkedés
Jó kifogás sose rossz, tartja a közmondás. Jézussal kapcsolatban is látjuk, hogy gyakran kifogásokat keresnek, hogy miért ne kelljen elfogadniuk isteni hatalmát. Egy ilyen helyzettel állunk szemben. A csodás esemény tagadhatatlan. Akkor keressünk más kifogást. Persze rögtön látszik, hogy önellentmondás, hogy az ördög űzi ki az ördögöt.
Ugyanakkor Jézus figyelmeztet is. Ne vegyük fél vállról az gonosz működését. Ő nem adja fel könnyen a harcot, hogy eltérítsen minket Isten útjától. Persze nem könnyű felismerni. Gyakran apró dolgokban csábít arra, hogy ne vegyük komolyan elkötelezettségünket. Ezzel szép lassan eltávolít az Isten útjától. Nem elég tehát egyszer megtisztítani lelkünket. Folyamatosan figyelni kell a tisztaságára. Kevés évente elvégezni a szentgyónást. Kevés csak vasárnap foglalkozni Istennel és az ő ügyével. Napi imádságunk, gyakori szentségekhez járulásunk tud erőt adni a gonosz elleni küzdelemben.
—-
Földi életünk szakadatlan küzdelem. Egyrészt önmagunkkal. Szeretnénk figyelmet, megértést kiharcolni. Szeretném, ha szeretnének. Természetesen sok jót, sikert is megtapasztalunk. De sose állhatunk meg az úton. Nem mondhatjuk, már mindent elértem. Szent Pál ezt úgy fogalmazza: aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Ugyanez a küzdelem megtapasztalható magasabb szinten is. Közösségekben, városokban, nemzetek között. Mindennek gyökerében a gonosz cselvetése és az eredeti bűn áll. A megváltás, Jézus kereszthalála és feltámadása azt jelenti, hogy van erőforrásunk a csatára.
Szentatyánk, Ferenc pápa októberre külön is kérte, hogy imádkozzunk. Talán kicsit többet, talán tudatosabban. A rózsafüzérben kérhetjük égi édesanyánk segítségét.
Járjunk hát bátran Isten útján, mely az örök élet felé vezet bennünket. Vállaljuk az erőfeszítéseket, és mutassuk meg másoknak ez ebből fakadó örömet!
——
Történik valami nyilvánvalóan csodás esemény. Ha nem akarom elfogadni, kifogásokat keresek. Okot, amiért elutasíthatom az eseményt, az illetőt, a magam megváltozását. Jézus csodáira az őt hallgatók egy része elutasítással válaszol. Azt keresik, mibe köthetnek bele. Csak hogy ne kelljen változtatni életükön. Ma is sokszor tapasztaljuk ezt. Hogyan állok egy-egy megnyilatkozáshoz, eseményhez? Keresem-e benne az előrevivőt, az engem megerősítőt?
Emberi életünk folyamatos küzdelem a gonosszal, a kísértővel. Nem mondhatjuk, engem már nem érhet baj! De ebben a csatában nem vagyunk egyedül. Isten kegyelme erős segítség számunkra. Csak együtt kell működni vele. Így majd szent Pállal elmondhatjuk: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitemet megtartottam.
—–
Aki nem gyűjt velem, az szétszór! Jézus a gonosz lélekre utal, aki a nagy megosztó. Mai megosztott világunkban különösen is szükség van Jézusra, az Ő összegyűjtő erejére. Amikor tanúságot teszünk róla, az Ő közösségébe hívjuk az embereket. Jézus köré szeretnénk összegyűlni, megerősödni hitünkben. Ha közel vagyunk hozzá, segít. hogy megküzdjünk visszatérő hibáinkkal. Megerősít, hogy ne lankadjon figyelmünk, megmaradjunk az ő útján, a hit, a remény és a szeretet útján.
—–
Ha azzal ütnénk el az evangélium magunkra alkalmazását, hogy nem vagyunk megszállottak, rossz irányba haladnánk. Ha komolyan magunkba nézünk, láthatjuk, hogy apró bűneink, gyengeségeink vissza-visszatérnek. Vannak dolgok, amik ellen nem könnyű küzdeni, folyamatos éberség, odafigyelés szükséges. Ezek sokszor nem nagy dolgok, de éppen azért veszélyesek, mert apróságok, amik felett könnyen elsiklunk. De ha nem figyelünk rá, ha nem gyomláljuk újra és újra, akkor elhatalmasodhat, mint a kert, amelyet nem gondozunk rendszeresen. Éljünk hát bátran az Isten által felkínált kegyelmi eszközökkel!
—–
Jézus csodatevő hatalma nyilvános működése kezdetétől nyilvánvaló. A Démonok felismerik Őt, Ő azonban elhallgattatja őket. Hallva a megszállottak meggyógyítását, egyértelmű, számunkra, hogy Isten ujja, Isten ereje működik itt. Mégis vannak, akik kifogásokat keresnek. Akik újabb és újabb jeleket követelnek. Valószínűleg nekik bármi kevés lenne, mert ha elég jelet látnának, akkor el kellene ismerniük Jézus isteni hatalmát, és követniük kellene őt, ezt pedig nem akarják. Hányszor halljuk ma is, hogy egyesek kifogásokat keresnek, miért is ne változtassanak kényelmes életükön. Hogyan járok a krisztusi úton? Hogyan fogadom el, amit Jézustól, Jézusról hallok? Van-e bátorságom követni az Isteni szót? Az égi haza felé vezető úton ébernek kell lennem. A gonosz újra és újra támadni fog. Éppen ezért használjam a kegyelmi eszközöket, olvassam a Szentírást, éljek a szentségekkel, naponta kérjem Isten kegyelmét!
—-
Mit jelent a csoda életemben? Jézusnál látjuk, hogy van, aki hittel és lelkesedéssel fogadja, mások közömbösek maradnak, vagy éppen ellene fordulnak.
A csoda a hívő ember számára megerősítő jel, mások számára azonban nem sokat jelent. Éppen ezért is ritkák az ilyen események. Manapság is történnek csodák, a szentté avatások során találkozhatunk ilyennel. De talán hangsúlyosabb lehet az, amit én magam csodaként élek meg. Ami felemel, közelebb visz Istenhez. Lehet, mások számára nem jelent semmit, de én úgy élem meg, hogy Isten segített. Hol élek meg ilyen helyzeteket? Adjak hálát ezekért az eseményekért!
