Evangélium:
Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.” Majd így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”
Lk 10,13-16
Elmélkedés
Jézus tapasztalja, hogy ahol a legtöbbet tanított, ahol csodáit láthatták, épen ott maradnak sokan közömbösek az emberek. Kemény szavakkal figyelmezteti hallgatóit. Máshol azt halljuk, kevés az az érv, hogy a mi utcánkban tanítottál. Tenni kell valamit, változni alakulni.
Milyen sokszor tapasztalom, hogy beleszürkülök a hétköznapok mókuskerekébe. Elvesznek a kapcsolatok, megszűnnek az ünnepek, a kilépés a megszokottból. Már alig merek elindulni otthonról a templomba, a barátaimhoz. Mi segít? Tegyük ünneppé a vasárnapot! Merjünk útra kelni Isten felé, a másik ember felé! Szánjunk időt egymásra, kapcsolatainkra!
Jézus kapcsolatban van övéivel, azonosítja magát velük. Ez több helyen kiderül a szentírásban. Fontos tehát, hogy jézusi módon igyekezzünk élni!
—-
Jézus járja tanító körútját. Jó hallgatni őt, jó a közelében lenni. De vajon az Őt hallgatók élete mennyire alakult aszerint, amit hallottak tőle? Erre utalnak fenyegető szavai. Ma is tapasztalhatunk hasonlót. Vannak, akik keresik a híres szónokok alkalmait, szaladnak, hogy hallgassák őket, de életükben nem ver gyökeret, nem fordul termőre az elvetett mag. Ez a befogadó felelőssége. De Jézus utal az igehirdető felelősségére is. Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki a ti életeteket látja, engem lát. A külső szemlélő életemből nem arra következtet, hogy én ilyen vagyok, hanem hogy az Egyház ilyen. Ezért fontos újra és újra kérni Jézus kegyelmét, hogy életünk egyre jobban krisztusivá formálódjon.
—-
Hogyan viszonyultak az emberek Jézus tetteihez? Voltak, akik szívesen hallgatták, követték, próbálták életüket formálni. Mások viszont nem fogadták el a tanítást. Belecsontosodtak vallásosságukba, nem vették észre, nem hallották meg Isten szavát.
Vajon én hogyan állok Jézus tanításával? Hogyan fogadom az új idők új módszereit, életjeleit? Persze, ami új, ami más, az még nem automatikusan jó. A Szentlélek ereje, az Egyház tanítása segít eligazodni az idők jeleiben!
Felelősséget ruház ránk a szakasz utolsó mondata. Valóban Jézust közvetítem szavaimmal, tetteimmel?
—–
Hallgatjuk Isten szavát, hétről hétre elmegyünk a vasárnapi szentmisére. Érdemes kicsit végiggondolnunk, hogyan hat ránk az üzenet. A fokoláre közösséghez kapcsolódik az életige gondolata. Vagyis, hogy egy adott bibliai mondatot igyekezzünk életté váltani. A mai evangélium képei olyan városokat állít elénk, ahol Jézus tanított, de megtapasztalta, hogy szavai sokakban süket fülekre talált. Ma is látunk olyanokat, akik csak testben vannak ott a szentmisén, de meg sem próbálják életüket alakítani.
Nézzünk vissza bátran az eltelt évekre, évtizedekre. Milyen változásokat fedezek fel életemben? Milyen utat tettem meg hitemben, keresztény életemben. A változás lassú folyamat. ha tudatosan teszem a dolgomat, felfedezhetem, hogyan alakítja életemet az Isten szava.
