Evangélium:
Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: “Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: “Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.” Ő tovább kérdezte: “Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: “Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: “Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,18-22
Elmélkedés:
Máténál ismerjük a hasonló kérdésfelvetést. Ott Péter válaszához kapcsolódik szerepének kiemelése is. Lukács máshogy közelít. Elmondja Heródes töprengését. Ezt olvastuk tegnap. Majd Jézus imádságához kapcsolja a kérdés felvetését.
Vajon ma kinek tartják Jézust az emberek? Prófétának, gyógyítónak, csalónak? Sokan csak evilági keretben látják tevékenységét.
És mi? Kinek tartjuk Jézust? Készen vagyunk megvallani Őt Isten Fiának?
Ma sem feltétlenül barátságosabb a környezetünk, mint Jézus korában. Ma is vannak sokan, akik nem fogadják be tanítását. Ma is sokszor éri gúny, megvetés, megkülönböztetés a hitvalló életet élőket. Viszont ez az út vezet Isten Országába.
—–
Könnyen mondunk véleményt egy-egy emberről, sokszor felületes ismeretek alapján. Jézus is találkozik azzal, hogy sokan sokfélét tartanak róla. A tanítványokkal azért már más a kapcsolata. Már többé-kevésbé ismerik őt. Közel kerültek hozzá, megragadta szívüket. Péter a többiek nevében is mi meri mondani, hogy ő az Isten Fölkentje, ő a Messiás.
Vajon én kinek tartom Jézust? Készen vagyok-e megvallani, hogy Őt tartom életem Urának, Őt tartom a Megváltónak? Ha valóban így gondolom, életemet mennyire alakítom úgy, hogy abból is látható legyen? Milyen sokan vagyunk, akik bár imádkozunk, templomba járunk, de életünk nem tükrözi teljességében keresztény hitünket. Lehet, sokszor csak apróságok ezek, de mégis elválasztanak Krisztustól. Igaz, félelmeinket, aggodalmainkat nem könnyű legyőzni, de Jézus kegyelme segít ebben.
Furcsa, hogy Jézus miért nem engedi, hogy elmondják, ő a Messiás. Bizonyára azért, mert a zsidóság messiás várása inkább politikai felszabadítóban reménykedett. Jézus pedig a bűn rabságából akar bennünket felszabadítani. Ma már a feltámadás fényében, a Szentlélek erejében a valódi Messiást tudjuk megmutatni az embereknek.
—-
Ma is feltehetjük a kérdést: kinek tartják az emberek Jézust. Sokféle választ kaphatunk, kezdve a csalótól a szerencsétlen emberen át a nagy tanítóig. Ha nekem teszik fel a kérdést, tudok-e Péterrel együtt válaszolni: Te vagy az Isten fölkentje, Te vagy a Messiás, Te vagy az Isten Fia? Akkor tudom kimondani a hitvalló választ, ha megérintette lelkemet a Jézusi szó.
Péterrel együtt megvallom Jézus iránti szeretetemet. Tudjuk, Péter útja sem volt könnyű a hármas szeretet vallomásig. El kellett fogadnia mestere halálát, meg kellett tapasztalnia saját gyengeségét. Minden gyengeség, nehézség, értetlenség ellenére ott maradt Jézus mellett, bűnbánatot tudott tartani. Kövessem Péter a hitvallásban, a kitartásban, a Jézust adott életben!
—
Lukácsnál az emberek Jézusról alkotott véleményét kutató kérdést megelőzi Heródes töprengése. Ezzel az evangélista rávilágít, a Jézust látó, hallgató sokaság hogyan vélekedik Jézusról. Jézus itt is tovább viszi a kérdést: Ti, kik közelről látjátok életemet, halljátok szavaimat, akik nem csak egy-egy eseményt hallotok, akik nem másokon keresztül, hibás vagy fél információkat tudtok, ti kinek tartotok engem?
Hogyan tájékozódom Jézusról? Kinek adok hitelt, ha róla van szó? Ma is sok fél információ kering, mai is sokan a maguk szája íze szerint beszélnek Róla.
Hogy a valóságot ismerhessük, hallgatnunk kell Egyházunk szavára, tanítására. Nem csupán a magam gondolatait akarom a szent szövegekben visszahallani, hanem hitemet és keresztény életemet szeretném erősíteni a Szentírás szavának olvasásával.
—-
Jézust többször látjuk imádkozni. Talán érdekes, hogy Lukács kiemeli, tanítványai vele voltak. Ők nem csak a tanítóként vagy csodatevőként látták Jézust, hanem imádkozóként is. Az imádság egyrészt egészen személyes kapcsolat Istennel, másészt közösségi tett is. Együtt állhatunk Isten elé házaspárként, családként, barátokként. Ez az együttlét nem töri fel a rejtekben való imádság jézusi mondatát. Ugyanis nem a nagyvilág előtt, maga mutogatóan teszem, hanem azokkal együtt, akik fontosak számomra, akikkel együtt járunk a krisztusi úton. Így tudom egészen megismerni a másikat.
Ebből az imádságból fakad a tanítványok válasza, amelyet Péter mond ki: te vagy az Isten felkentje.
Hitvallásom, hitvalló életem az imádságból fakad.
Álljunk bátran, napról napra, Jézus elé. Szemléljük Isten dicsőségét, tapasztaljuk meg jelenlétét, kegyelmének erejét. Ebből fakad minden jótettünk, segítségnyújtásunk, a másik mellé állásunk. Valljuk meg ma mi is bátran, hogy Jézus a messiás, a felkent, az Isten Fia!
