Evangélium:
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.
Lk 5,33-39
Elmélkedés:
Péntek van, Jézus Krisztus szenvedésének és halálának a napja, bűnbánati nap. Régen minden péntek böjti nap volt. Ma, nagyböjtön kívül, a böjt, a hústól való megtartóztatás, nem kötelező. Mégis fontos, hogy mit kezdünk a pénteki nappal.
Ma a böjtről kérdezik Jézust. Ő formál a gondolkodásunkon. Ebből fakad, hogy lehet másként megélni a pénteki böjti napot. Rám van bízva, mit és hogyan teszek. Ez persze a tudatosságomat kell, erősítse. Éljünk tehát tudatosan! Figyeljünk arra, hogy mit kell előkészíteni a közelgő hétvégére, mit tár elénk a mai nap. Tudatosan megélt keresztény életünk jellé válik a világban.
—
Már a zsidóságban is fontos szerepe volt a böjtnek. Az apostolok tovább viszik ezt a gyakorlatot. A keresztény nép életébe is beleszövődött a böjtölés, nem csak a nagyböjt idején. Manapság – talán a nagyon minimális előírások miatt is – alig beszélünk róla.
Aranyszájú szent János figyelmeztet: „Istenünk nem az ételtől való megtartóztatást követeli egyszerűen csak, hanem azt, hogy az élet cselekedeteitől elálljunk, és egész időnket lelki dolgokkal töltsük el.” Érdemes tehát átgondolnunk saját böjti gyakorlatunkat. Mit kezdet a péntekkel, amely bűnbánati nap, bár a nagyböjtön kívül nem kötelező a hústól való megtartóztatás? Mi az, amiről könnyű lemondanom, és mi az, amiről nehéz? Hogyan osztom be időmet, energiámat? Jut-e elegendő idő Isten dolgaira életemben?
Tervezzük tudatosan napjainkat, heteinket, merjünk lemondást vállalni, amely megtisztít, Istenhez emel bennünket!
—
Péntek van, Jézus Krisztus szenvedésének és halálának napja, bűnbánati nap. Amióta konkrét böjtöt csak nagyböjtre ír elő Egyházunk, erről mintha megfeledkeznénk. A mai evangélium a böjtöt állítja szemünk elé. Mit kezdek a böjttel? Manapság sokszor beszélnek fogyókúráról, tisztító kúráról. A böjt ezeknél több, mert Istenért vállalom a lemondást. A mai napon keressük tudatosan, miről tudunk lemondani, mit tudunk tenni ma többet Istenért!
—
A böjt, az önmegtagadás, de az ünnep és része életünknek. A kettő ritmusa fontos, bár sokszor nem tudatosul bennünk. Mégis, ha ez felborul, sok dolog borul az életünkben. Mindennek meg van a maga ideje, ahogy a prédikátor könyve fogalmaz.
Mit jelent számomra a böjt, mit kezdek az ünneppel? A kettő összefügg. Ha nem jól élem meg, kezelem a hétköznapokat, a böjt idejét, akkor az ünneppel is nehéz lesz mit kezdeni. Ha nincs ünnepnapom, akkor a hétköznapok szürkesége belep és könnyen maga alá temet.
Jézus arra hív, hogy tudatosan éljem életem. Kegyelmével segít ebben.
—
A mai közhangulat azt sugallja, hogy mindent azonnal szerezz meg. Nem tudunk várni Sem a sorban állásnál, sem valaminek a megérkezésére. Talán leginkább az emberi kapcsolatokban nehéz kivárni a megfelelő alkalmat, a kapcsolat beérését. Szeretnénk minden vágyunkat azonnal kielégíteni. Miközben rengeteg minden azonnal megérkezik, egyre puhányabbak vagyunk, egyre kevesebb erőfeszítésre vagyunk képesek.
A böjt, amelyre a mai evangélium figyelmeztet, segít abban, hogy merjünk várni dolgokra. Lemondani valamiről, ami egyébként jó, erőfeszítéssel jár. De ez edzi akaratunkat, erősíti tudatosságunkat. Péntek van, amely Jézus kereszthalálára emlékeztet. Vállaljunk ma valami erőfeszítést, lemondást, vagy olyan dolog megtételét, amelyet nehezen végzünk el!
