Evangélium:
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: “Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”
Mt 6,19-23
Elmélkedés:
Megtalálni a kincset. mennyi történet, mese szól erről. És milyen sokszor elvétik a keresők a valódi kincset. Mennyien vannak, akik csak a földi kincseket, gazdagságot, hírnevet keresik. Majd rádöbbennek, hogy mindezt nem vihetik magukkal.
Jézus a valódi kincsre irányítja a figyelmünket, amely az örök élet. Megmutatja az oda vezető utat, amely a szeretetben, a szolgálatban, az odaadott életben valósulhat meg.
Hol van az én kincsem, mi a legfontosabb életemben? Csak el ne vétsem az utat!
—–
A hegyi beszéd Máté evangéliumának központi tanítása. Jézus, új Mózesként, magyarázza a törvényt a hegyen. Érintettük már az Istennel való kapcsolatot, az imádságot, benne a Miatyánkkal. Az emberi kapcsolataink sokfélesége is előkerült. Most kicsit önmagunkra figyelhetünk. Mik azok a kincsek, amelyeket gyűjtenünk kell? Amelyek maradandóak? Leginkább az, amit megosztottunk másokkal. Szellemi lelki kincseinkből, képességeinkből, lehetőségeinkből. Ami bátran odaadtunk másoknak, hogy ők is gazdagodjanak.
Érdemes tehát végig gondolni, milyen kincseim vannak!
—–
Kosztolányi Dezső sóhajt fel a Boldog szomorú dal című versében:
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.
Ahol a kincsed, ott a szíved, halljuk a mai evangéliumban. Mi is az én kincsem? Amiért szinte porig égtem? Látom-e még a végső célt, az örök üdvösséget?
Milyen ó lenne, ha a földi kincseink, amiket oly szorgosan gyűjtögetünk, az örök élet útján erősítenének meg!
—
Lázár Ervin meséjében Szegény Dzsoni a számára felkínált kincsre azt válaszolja a boszorkának, hogy mit kezdjek ezzel a sok kacattal. ha ezeket elfogadom, oda lesz a szabadságom, nem vándorolhatok kedvemre. Később rátalál arra a kincsre, Árnikára, akiért érdemes ezt a fajta szabadságot odaadni. Mi az a kincs, amelyre vágyom, amit szeretnék elérni, megkapni? Mi az, amihez ragaszkodom, amit semmiképpen nem szeretnék elengedni? Ha csak földi dolgokra, kincsekre vágyom, akkor elvesztem a kapcsolatot az éggel. Ott an a szíved, ahol a kincsed. Legfőbb kincsünk az örök élet, ezért érdemes élni, vállalni a küzdelmeket, az erőfeszítéseket, ezért érdemes minden mást odaadni.
—
Ahol a kincsed, ott a szíved! Tegyük fel a kérdést, mi a legfontosabb életemben? Mi a végső célom? Nyilvánvaló, hogy szükség van bizonyos földi javakra. Ugyanakkor veszély, hogy itthon vagyok itt a világban, de jaj, nem vagyok otthon az égben.
A mai nap legyen alkalom arra, hogy megerősítsük azt a vágyunkat, hogy szeretnénk Isten Országába eljutni. Ha ebben biztos lábakon állunk, akkor meglátjuk, hogy a földi kincseink, a személyes kapcsolataink mennyire segítenek minket az örök élet útján.
