Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
(Sermo 6 de Quadragesima, 1-2: PL 54, 285-287)
Lelki megtisztulás böjt és jótékonykodás által
Szeretteim, az Úr irgalmassága mindig betölti a földet (vö. Zsolt 32, 5), és minden egyes hívőt a dolgok természete maga tanít arra, hogy Istent tisztelni kell. Igen, az ég és a föld, a tenger és minden, ami benne van, szinte kiáltva tanúskodik Alkotója jóságáról és mindenhatóságáról, s a szolgálatunkra rendelt világ csodálatos szépsége kényszeríti az értelmes teremtményt a hálaadásra.
Most azonban, amikor azokat a napokat idézzük vissza, amelyeket kiváltképpen is emlékezetessé tesznek az emberiség megváltásának szent eseményei, és amelyek sorrendben közel vannak egymáshoz, és kapcsolódnak a húsvéti ünnephez, amelyet megelőznek, – most nyomatékosabb felszólítást kapunk a lelki tisztulásra.
Mert Húsvét ünnepének az a sajátos üzenete, hogy az egész Egyház örvendezzék a bűnök bocsánatán; a bűnbocsánat pedig nemcsak azok öröme, akik a keresztségben most születnek újjá, hanem azoké is, akik már régóta Isten fogadott gyermekei közé tartoznak.
Igaz ugyan, hogy elsősorban az újjászületés fürdője teremti az új embert, de megmarad mindenki számára feladatnak, hogy a halandóság rozsdája ellen küzdve mindennap is megújuljon; és az is igazság, hogy nincs a lelki haladásnak olyan lépcsőfoka, amelyről ne kellene eggyel még magasabbra lépni. Valóban, mindenkinek azon kell lennie, hogy a megváltás napjára elhagyja a régi ember vétkeit.
Amit tehát, szeretteim, hasznos valamennyi kereszténynek minduntalan megtenni, azt most nagyobb gonddal, nagyobb odaadással kell végrehajtani, hogy elérje bennünk célját a szent Negyvennap, ez az apostoli intézmény: ne csupán a böjt, az ételtől való tartózkodás, hanem elsősorban a bűntől való elszakadás által.
Az oly ésszerű és szent böjtöléshez pedig mindennél hasznosabb a jótékonykodást csatolni. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlata sok dicséretes jótettet foglal magában: így az összes hívő egyenlő lehet lelkületben, még ha különböznek is anyagiakban.
Sok akadálya lehet az Isten és a felebarát iránti szeretet gyakorlásának, de arra azért mindig találhatunk módot, hogy a jóakaratunkat megmutassuk. Az angyalok is így énekeltek: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek (Lk 2, 14). Mert nemcsak a jóakarat erénye, hanem a békesség ajándéka is boldoggá teszi azt, aki résztvevőn együtt tud szenvedni minden bajba jutott embertársával.
Oly sokféle cselekedete van a vallásosságnak! A maga változatosságával azt eredményezi az igazi keresztényeknél, hogy kiveheti a maga részét a jótékonykodásból nemcsak a vagyonos és a gazdag, hanem az átlagember, de még a szegény is. S ha nem is egyenlőképpen telik az adakozásra mindenkinek, de ugyanaz a lelkület és jóérzés vezetheti őket.
