2022
Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból!
Mindannyiunknak volt már olyan élménye, hogy reggel ébredés után kinéztünk az ablakon. A nyirkos ködös vagy esős időt látva legszívesebben visszamenekültünk volna a meleg ágyikóba.
Ha körülnézünk a mai világban, valami hasonlót érezhetünk. Inkább a biztonságot adó környezetben maradnánk, csak ne kelljen szembesülnünk a valósággal.
Szent Pál szava viszont indulásra serkent. Itt az idő, hogy felébredjünk az álomból. Erre rímel Izaiás próféta is: Rajta, menjünk fel az Úr hegyére!
Minden elinduláshoz elhatározásra van szükség.
Advent kezdete az úszóversenyt is eszünkbe juttathatja. Az úszó elér a medence végéig, megfordul, és új lendületet vesz, amikor elrugaszkodik a faltól. Ma számunkra is ez az új lendület, új útnak indulás lehetősége adatik meg.
Persze, mivel évről évre átéljünk advent idejét, elindul a jól megszokott rutin. Mégis érdemes feltenni a kérést, miben lesz más ez a készület? Hol tudok kilépni a megszokott, rutinos készületből? Lehet, a körülmények segítenek abban, hogy másként keressem az ajándékot. Ezzel talán felfedezek valami újat, értékeset a másikban. Természetesen az Istennel való kapcsolatomban is kereshetek valamit, ami segít az elmélyülésben.
Talán abban is formálódhatok, hogyan tudok a karácsony lényegéről a környezetemben beszélni.
Induljunk bátran útnak, legyünk leleményesek, halljuk meg, mire indít ma minket a Lélek!
2019
Rajta, menjünk fel az Úr hegyére!
Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve a misszió gondolata áll előttünk ebben az évben. Advent időszaka a Jézussal való találkozásra készít fel. Az első héten a végső találkozásra figyelünk.
Hol fedezzük fel ebben a missziót?
A ma embere szépen lassan elveszti a kapcsolatát az éggel. Már csak a földi boldogság számít, a pillanatnyi örömök a fontosak. Eltűnik a hosszú távú gondolkodás, az előre látás.
Az adventi koszorú első gyertyája halvány fényt ad, amely a túlsó part ragyogását sejtetheti meg velünk. Mennyire látom meg ezt a jelet? A világ vibráló, zajos karácsony imitációja bizony komoly akadály.
Először is nekünk kell biztosnak lennünk végső célunkban. Ezt erősíti a vasárnapi szentmise, az advent böjti jellege.
Azután – és talán ez a legnehezebb – ellent kell állnunk a világ zajának. Ebben segítenek a csendesen, akár szentmisével kezdődő hétköznapok.
A legfontosabb az lehet, hogy minderről merjünk beszélni.
Ezen a héten keressük meg azokat a munkahelyen, az iskolában, a szomszédaink között, akiknek az örök élet szépségéről beszélhetünk. Legyen téma a családi közös imánál is a végső célunk!
Induljunk missziós szívvel adventi utunkra, amely az Úr hegyére vezet!
2016
Rajta, menjünk fel az Úr hegyére!
Amikor kirándulni indulunk, először is megtervezzük az utat, megnézzük a térképet. Majd útközben időnként megállunk gyönyörködni a tájban, vagy éppen megpihenni. Ilyenkor újra ránézünk a térképre, hogy biztosan a jó úton haladjunk. Magunkhoz veszünk némi táplálékot, majd folytatjuk utunkat.
Az elmúlt héten az évközi időszak utolsó vasárnapját ünnepeltük, ma pedig új egyházi évet kezdünk el. Ez a váltás hasonló lehet a túrán való megálláshoz. Visszatekintettünk az eddig megtett útra, ránéztünk a térképre, hogy jó úton haladunk-e, mennyire közeledtem az Isten, a közösség, a másik ember felé. Úton vagyunk egész életünkben, amelyhez a próféta szava ad biztatást: Rajta menjünk fel az Úr hegyére!
Advent kezdete a végső vél, az Úr hegye felé irányítja tekintetünket. Várakozásunk, készülődésünk nemcsak az idei ünnepre szól, hanem a végső nagy találkozásra is. Erőforrásaink ezen az úton advent jeles alakjai, Izaiás próféta, akinek jövendölései az eljövendő messiásról szólnak, Keresztelő szent János, aki utat készít az Érkezőnek, Szűz Mária, aki készségesen fogadja Isten akaratát, és néhány szent, akik életükben találkoztak Jézussal, és ez átformálta életüket.
Advent arra hív minket, hogy nézzük meg, miben kell alakulnunk! Mit tehetünk a közösségért, és azért, hogy az örömhír minél több emberhez eljusson. Advent segít bennünket, hogy Isten kegyelme megérintse szívünket, hiszen csak Istentől megérintett embereken keresztül lesz hallhatóvá Isten üzenete a ma embere számára.
Rajta hát, induljunk az Úr hegyére!
2013
Rajta, menjünk fel az Úr hegyére!
Advent első vasárnapján az evangélium a készenlétre, a virrasztásra hív bennünket. Két érdekes képet találunk. Noé idejében és Szodoma pusztulása előtt az emberek élték a mindennapi életüket. Nem vették észre, nem vették komolyan a megtérésre hívó szót. Mintegy beleszürkültek a hétköznapokba. Már nem akartak változni, már csak automatikusan működtek a dolgok.
Milyen sokszor fenyeget minket is a megszokás veszélye! Teszem, mert mindig így tettük, de hogy miért, azt már nem is tudom. Automatikusan mennek a dolgok, nem kell figyelni se rá. A gépiesség mögött pedig elvész az ember, először a mellettem élő, majd én magam is.
Amikor az Egyház ünnepi időkre hív, amikor figyelmeztet, hogy itt az óra, hogy felébredjünk az álomból, amikor biztat, hogy rajta, menjünk fel az Úr hegyére, ebből az automatizmusból akar kiemelni.
Advent ideje alkalom, hogy felfrissítsük hitünket, megerősítsük szeretetünket, odaforduljunk a másik ember felé, keressük, hogyan tudunk a másiknak örömet szerezni. Ennek a szent időnek eszközei a bűnbánat, a csendesség keresése. Az áldozatvállalás segít abban, hogy útnak induljunk, hogy tudatosan tegyük dolgainkat, akkor is, ha az a jól megszokott, bevált tevékenység.
Az idei adventben gondoljuk végig imádságos életünket! Egyéni imádságomban mi segít, és mi gátol? Hogyan, mikor mit szoktam imádkozni? Miben lenne jó alakulnom, fejlődnöm? Közös imáink hogyan alakulnak? Családban, az egyház közösségében, a liturgiákban? Nyissuk meg szívünket az Érkező előtt, készítsük szívünket a vele való találkozásra!
2010
Rajta, menjünk fel az Úr hegyére!
Advent időszakával új egyházi évet kezdünk. Alkalom ez arra, hogy keresztény életutunkra tekintsünk, nézzük meg, merre tartunk, hogyan járjuk azt az utat, amely az Úr hegyére vezet bennünket. Ma divatos egyes hivatásoknál életpálya modellről beszélni Vizsgálják, hogy az adott foglalkozási körben hogyan lehet előbbre jutni, milyen utat lehet bejárni. Mi keresztények egész keresztény életutunk életpálya modelljét felrajzolhatjuk, és megnézhetjük, hol is járunk, merre tartunk. Nézzük hát meg, hogyan éljük keresztény életünket! Egyrészt a kiemelt időszakokban, másrészt az évközi, hétköznapi időkben. Tehetjük ezt a szentségek kegyelmi erőinek tudatosításával, egy-egy szentírási mondat életté váltásával, és a szentek életéből való merítéssel.
Rajta, menjünk fel az Úr hegyére! – hallottuk Izaiás szavát. Advent ideje útnak indulás, úton levésünk megerősítése, célunk, útirányunk újra bemérése.
Elindulásunk a keresztségben történt meg. Legtöbben nem emlékszünk keresztelésünkre, hiszen pici gyermekként részesültünk e szentségben. Mégis érdemes tudatosítani, mit jelent ez a szentség! Isten gyermeke lettem, amely nem csupán egy állapot, hanem feladat is egyben. Fehér ruhát kaptam, amelyet őriznem kell. Komoly kérdés lehet, hogy mitől keresztény az életem? A vasárnapi Szentmise és a napi imádság mellett kell, hogy jelentse szavaimnak, tetteimnek kereszténnyé formálását. Jézusra szeretnék tekinteni, Őt akarom követni, Vele akarom járni utamat.
Legyen a következő héten az irányadó szentírási mondat Izaiás szava: Rajta menjünk fel az Úr hegyére! Jelent ez a mondat egy készséget az indulásra. Ez a készség jelzi, hogy tudom, merre a cél, ahová tartok. Minden indulás magában rejt egy bizonytalanságot, amelyet néha bizony nem könnyű legyőzni. Az indulás azt is jelenti, hogy kilépek az elvárások beidegződéséből, bizalommal vállalom az úton levés kockázatát.
Induljunk bátran adventi utunkon, Isten segítségét lépten-nyomon meg fogjuk tapasztalni!
2007
Rajta, menjünk fel az Úr hegyére!
Advent időszakát kezdjük. A liturgikus szín változása, az adventi koszorú arra hív, hogy lépjünk ki a megszokottból, új lendülettel induljunk útnak!
Új egyházi évet is kezdünk. Minden időszakban találhatunk valamit, ami megjellegzi, át meg átjárja az év eseményeit.
A 2008-as évet a püspöki kar, együtt a protestáns egyházakkal, a Biblia évének hirdeti meg. Éppen ezért az év során szeretnénk a Bibliával különös módon is foglalkozni. Jó lenne, ha minden családban lenne Biblia, amit rendszeresen használnak. Szeretnénk az év során a bibliai szövegekre nagyobb hangsúlyt fektetni, megismerni, felfedezni a Biblia szépségeit.
Amikor kézbe veszem a Szentírást, három szempontot kell figyelembe vennem. Jó barátságban kell lennem a szöveget sugalmazó Szentlélekkel, a szöveget leíró emberrel, és az Egyházzal, amely a kezembe adja és magyarázza.
Talán az idei adventünk lehet a karácsonyi készület mellett felkészülés a Biblia évére is. Fedezzem fel és tudatosítsam, hol működik életemben a Szentlélek! Karácsonyi ajándékozásunknál lehet szempont, hogy a Bibliát és környezetét bemutató könyvek kerüljenek a fa alá. És erősítsem meg az egyházhoz, a közösséghez való tartozásomat!
Izaiás prófétával együtt induljunk az Úr hegyére, kezdjük el bizalommal adventi készületünket, készítsük szívünket az Úrral való találkozásra!
