2021
Készítsétek az Úr útját!
Keresztelő szent János felszólítását halljuk: „Készítsétek az Úr útját!”
János az egyes embert hívja megtérésre. Jézus hívása, az általa megalkotott keresztség viszont a közösségbe kapcsol bennünket. Már nem egyedül kell építenem az utat, nem magamban kell megküzdenem az akadályokkal. Együtt szeretnénk haladni az úton.
Van, aki lassabban, van, aki gyorsabban halad. Van, akinek sok jó ötlete van, másnak kevesebb. Van, akiben jó nagy lendület van, más könnyebben elbizonytalanodik. Mégis, utunk közös, egymásra figyelve kell haladnunk.
A szinodális út, amelyre egyházunk most hív bennünket, egyrészt elindulás egymás és a közösség felé. Építeni, erősíteni szeretnénk azt a közösséget, amelyben benne élünk. Másrészt útkészítés a távol járó emberek felé.
Karácsonyi készületünk alkalmat adhat arra, hogy Jézusról szóljunk, akinek születését ünnepeljük. Keressük bátran azokat, akik eltévedtek út- közben! Találjuk meg azokat a lehetőségeket, amelyek felmutatják Jézust, akinek születését ünnepeljük! Így válunk valóban útkészítőkké.
2018
Aki megkezdte benned a jót, be is fejezi
Lukács evangéliumának a gyermekségtörténetet követő kezdetét hallottuk. Az evangélista megjelöli a helyet és az időt. A történetet, a tanítást a valós történelmi időbe helyezi. Jézus valóságos személy, aki közöttünk élt.
Megszólal egy szó, a pusztában kiáltónak a hangja, keresztelő János. Előkészíti az Ige megjelenését. Izaiás prófétát idézi, amikor útkészítésre hív.
Advent idején az érkező Krisztusra várunk. Feladatunk, hogy előkészítsük jövetelét. Saját lelkükben és a másik ember lelkében is. Persze tudom, nekünk, akik napról napra találkozunk vele, nem újdonság az érkezése. Sőt talán már állandó lakást vett nálunk. Mégis az adventi idő segít, hogy megerősödjön a Jézussal való kapcsolatunk.
Az már talán kevésbé tudatos, vagy sokszor nehezebb feladat, hogy a másik ember felé utat készítsünk. Mit is tehetünk?
Úgy éljük életünket, hogy sugározzék rajtunk keresztül Krisztus vonzó szeretete. Váljunk az Ige szavává, vagyis mondjuk el másoknak az üzenetet! Majd abban is részünk lehet, hogy rámutatunk Krisztusra, az érkező Megváltóra.
Mindebben, a készületünkben, a tanúságtételünkben megtapasztaljuk a Szentlélek erejét. Aki indít bennünket, mutatja az utat, erőt ad. Teljessé teszi mindazt, ami az Ige hallgatása által megkezdődött bennünk, általunk.
2015
Szemlélem az irgalmas Istent
Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság évét, amely december 8-án veszi kezdetét. Arra hív bennünket a Szentatya, hogy szemléljük az irgalmas Istent, szemléljük az irgalmasság arcát.
Mit jelent számunkra az irgalmasság?
Az eredeti, görög, szó azt jelenti, hogy bensőleg megérintetté válni.
Ferenc pápa így ír a szentévet meghirdető bullában: „Állandóan szemlélnünk kell az irgalmasság misztériumát. Ez számunkra az öröm, a derűs nyugalom és a béke forrása. Üdvösségünk feltétele. Irgalmasság: a szó, amely kinyilatkoztatja a Szentháromság misztériumát. Irgalmasság: a végső és legnagyobb tett, amellyel Isten elénk siet. Irgalmasság: az alapvető törvény, amely minden ember szívében ott lakik, aki őszintén tekint a testvérre, akivel az élet útján találkozik. Irgalmasság: az út, amely egyesíti Istent és az embert, mert kitárja a szívét arra a reményre, hogy bűneink korlátai ellenére mindenkor szeretnek bennünket.” (MV 2.)
Az irgalmasság megélésével az Atya szeretetének jelévé válunk a világban. Az ószövetségben is felfedezhető az irgalmas Isten képe. Különösen a 136. zsoltár mutatja meg ezt számunkra. Jézus – akinek születésének ünnepére készülünk – életével, tanításával, halálával, feltámadásával megmutatta az Atya irgalmas szeretetét. Teszi ezt, amikor a betegekhez, szenvedőkhöz fordul, amikor az irgalmas Istent mutatja be példabeszédeivel. Mindezekben megláthatjuk, Isten hogyan bánik velünk.
Szemlélni az irgalmasság arcát azt jelenti számunkra, hogy az Ige figyelmes hallgatóivá válunk. Ha megérint bennünket Isten szava, ez cselekvésre indít. Szeretnénk ebben az évben felfedezni az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, meglátni, hogyan működött már eddig is életünkben, és tudatosabbá tenni az irgalmasságot életünkben.
2012
Készítsétek az Úr útját!
Környezetünkben többféle építkezés zajlik. Ezeknek a munkálatoknak, van csendes, nem látható előkészítő szakasza, és van látványos építési szakasza. Szükséges az előkészítés az építés előtt. Milyen sokszor tűnik úgy, hogy alig halad egy építkezés. Hol a munkások nem jönnek meg, hol az anyag késik, máskor pedig valaki elcsúszik a saját munkájával, és ez akadályozza a folytatást.
A keresztelő felhívása: „építsétek az Úr útját” elgondolkoztathat bennünket. Mi szükséges ehhez az útépítéshez?
Kell egy ismeret. Honnan, hová, kiknek, hol, milyen utat szeretnék építeni? Szükség van a tevékenységre, el kell végezni a szükséges munkát. Tudom, mit mikor, hogyan kell végezni. és szükség van összhangra. Az én munkám valakiére épül, és erre mások munkája fog rákerülni. Mindehhez kell az Istenre és egymásra figyelés, elkötelezettség.
Az útépítés felelősséggel jár. Nem maradhatok ki belőle, mert az én munkán hiányozni fog. Az út kapcsolatokat épít. Ezeket a kapcsolatokat gondozni, ápolni kell. Az útépítés folyamatosan feladatot ad.
Advent ideje erre az útkészítésre hív! Mi az én feladatom ebben az „útépítő csapatban”? Megteszem-e, amit nekem kell megtennem?
Kérjük Jézus kegyelmét, erősítsen meg adventi utunkon, elkötelezett keresztény életünkben!
2009
Készítsétek az Úr útját!
Keresztelő szent Jánosról Izaiás szavát idézi Lukács: „Készítsétek az Úr útját.” Advent időszaka útkészítés.
Útkészítés önmagamban, amikor futva futok az érkező elé, amikor készítem a szívemet az ünnepre. Hogyan készülök? Vannak-e konkrét elhatározásaim, vagy csak ’ahogy esik, úgy puffan’ teszem a dolgaimat? Kivel kellene rendeznem a kapcsolatomat? Ki az, akivel már régen találkoztam, pedig megígértem, pedig jó lenne? Kire kellene időt szánnom, minőségi időt? És persze mennyi időt adok Istennek?
Útkészítés lehet a másik ember felé, vagy a másik ember számára. Advent a kapcsolatok időszaka lehet. Nem csak azokkal kell ápolnom a kapcsolatomat, akikkel könnyű, akik szimpatikusak, akikkel jól elvagyok. Bizony keresnem kell azokat, akikkel valamiképpen összekapcsolódik életem, a munkában, a szomszédságban. Számukra mennyire és hogyan tudok jellé válni? Mivel lehetne megszólítani őket?
Keresztény hitünk közösségbe kapcsol minket. Ez a közösség felelősséggel jár. Ma sokan csak megszokásból kérik a szentségeket. Mert a családban ez a szokás. De nem mernek tovább lépni, és a keresztény életet vállalni. Feléjük hogyan tudnék utat készíteni?
Advent időszaka úgy válhat a kapcsolatok időszakává, ha merünk elindulni, lépni a másik ember felé.
