Evangélium:
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: “Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”
Lk 6,39-42
Elmélkedés:
A ma embere önálló akar lenni. Nincs szüksége másra, példaképekre. Akkor értékes, gondolja, ha mindent maga meg tud oldani. Így viszont egyedül marad, magányossá válik.
Mindannyiunknak szüksége van kapcsolatokra. A vírus helyzet talán ráébresztett erre bennünket. Ugyanakkor – különösen a mélyebb, fontosabb kapcsolatainkban – ez nem is olyan egyszerű. Két különböző ember összecsiszolódása nem könnyű feladat. Ha megértjük, és igyekszünk megvalósítani, hogy a szeretet döntés a másik ember mellett, akkor könnyebbé válik megélni emberi kapcsolatainkat.
——
Az ember társas lény. Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzá illő társat – olvassuk a teremtés könyvében. Ugyanakkor – a bűnbeesés következményeként – ez a kapcsolat nem is olyan egyszerű, nem is olyan könnyű. Még az apostolok között is kialakult a versengés, ki a nagyobb. Könnyű a másikban észrevenni a hibát, amely mellett saját gyengeségem gyakran eltörpül. Pedig ha jól belegondolok, a gyakran másikban meglátott hiba tükröt tart elém, saját gyengeségemre hívja fel a figyelmet.
A mai evangélium az emberi kapcsolatokra irányítja a figyelmünket. Fontos gyakran a felszín mögé nézni. Miért így reagálok? Mi zavar a másik viselkedésébe, szavaiba? Egyre fontosabbá válik a tudatosság kialakítása a magam és környezetem életében!
—-
Kapcsolataikról szól a mai evangéliumi szakasz. Apró képek, amelyek arról a bennünk lévő vágyról szólnak, hogy én akarok a nagyobb lenni. Meg akarok előzni mindenkit. De nem a valós értékeimnek megfelelően, hanem túlzottan kiemelkedve a többiek közül. Nem veszem észre a magam vakságát, nem veszem észre a magam szemében a gerendát.
Egy idő óta beszélgetésekben egyre jobban zavar, ha nem hallgatja végig egyik a másikat. Amikor erre figyeltem, azt is észrevettem, hogy milyen sokszor vágok én is bele a másik szavába. Az kezdett el zavarni, amivel nekem is küzdenem kell.
Ma figyeljünk így önmagunkra. Ami a másikban zavar, az könnyen lehet, hogy bennem is gyengeség. ha észrevesszük, könnyebb a magunk szeméből kivenni a gerendát.
—-
A vasárnapi olvasmány arról szólt, hogy felelősek vagyunk egymásért. Az evangélium pedig arra figyelmeztetett, hogyan segítsük a mellettünk élőt a jobb útra.
A mai evangélium is emberi kapcsolatainkról szól. Egymás támaszai, vezetői lehetünk. Fontos, hogy tanuljunk egymástól. De vajon sikerül megfelelő vezetőt találnunk? Milyen gyakran félre csúszik a jó szándékunk. Néhány éve, egy házas hétvégés téma kidolgozása során arra figyeltem fel, hogy ami a másikban zavar, azzal nekem is gyakran gondom van. Épen ezért a jó szándékú figyelmeztetést először magamnak kell elmondanom. Könnyebben is fogok tanácsot adni másnak, ha az adott dolgot magam is megküzdöttem.
A mai evangélium képei segítenek, hogy reálisabban lássam önmagamat, így tudjak segítségére lenni másoknak.
