2024
Istenhez kiáltunk
A gazdag ifjú Jézushoz szóló kérésében önmaga van a középpontban. (mit tegyek…) János és Jakab szintén maguknak akarnak jó helyet biztosítani. Ők legalább Jézusra tették már életüket. A vak koldus viszont betegségéből, tehetetlenségéből kiált Jézushoz. Ő jól kér, mert a legnagyobb szükségét tárja Jézus elé.
Természetesen a lelki vakság veszélyesebb a testinél. Mert könnyen rejtve marad. Éppen ezért kell újra és újra megvizsgálni lelki szemünket. Jól látunk-e még? Nem homályosította el valami látásunkat? A ma embere nem szereti a betegséget, a gyengeséget. Igyekszik eltakarni, nem törődni vele. Pedig milyen fontos lenne Jézushoz kiáltani!
A vak koldus kapcsolatban van a világgal. Tudja, ki az, aki közeledik, hallott már Jézusról. Bármilyen gyengeséggel küzdünk, meg kell őriznünk a nyitottságunkat. A legrosszabb forgatókönyv, hogy bezárkózunk, elzárjuk magunkat másoktól, mert ezzel Istentől is elzárjuk magunkat.
Isten ereje, kegyelme velünk van, akkor is, vagyis leginkább akkor, amikor a legnehezebb. Bátran kiáltsunk hát Hozzá minden helyzetben!
2021
A Jézusért kiáltó ember
A mai közgondolkodás azt sugallja, hogy addig értékes az ember, amíg maga mindent meg tud oldani. Ha már képtelen erre, akkor az út szélére (öregotthonba, elfekvőbe) kerül. Olyan helyre, ahol nem kell vele találkozni, nem kell meghallani kiáltó hangját. Ráadásul addig, amíg erős, és nincs szüksége másra, Istennel sem törődik, így, amikor elfogy ereje, már nem tudja, kit kellene megszólítania. Névtelen emberré válik, mint Bartimeus. (A név önmagában annyit jelent, hogy Timeus fia.)
Azt is gyakran megtapasztaljuk, hogy ha valaki Isten után kiált, Jézusról beszél, a tömeg igyekszik elhallgattatni. Sokan nem akarnak tudomást venni Istenről, elfelejtik, hogy ki az ember és honnan származik. Csak ebben a világban próbálnak gondolkodni, ami ideig-óráig sikerülhet.
Mi már felfedeztük életünkben Isten kegyelmét, megerősítését. Tudjuk, hogy életünk alapja a vele való kapcsolatunk. Éppen ezért járjuk bizalommal életutunkat, tudva, hogy hozzá bármikor kiálthatunk. Milyen jó lenne, ha sokan hallhatnák tőlünk, rajtunk keresztül mindazt, amit Jézus elhozott számunkra a világba! Feladatunk lehet, hogy miközben Jézussal járunk, felerősítsük hozzáforduló embertársunk, sokszor talán csak gyenge hangját; és biztassuk: Bátorság, gyere, téged hív!
2018
Bátorság, gyere, téged hív!
Ki vagyok én ebben az evangéliumi történetben?
A koldus: Hallott Jézusról. Kapcsolatban van az őt körülvevő világgal. Betegsége nem tette bezárkózóvá, keserűvé. Kész Jézus után kiáltani. Jézus kérdésére: mit tegyek veled a leglényegesebbet válaszolja. Én mennyire vagyok kapcsolatban a világgal? Merek-e Jézus után kiáltani? Merem-e megvallani Őt a csitítgató tömeg ellenére is? Tudom-e miben van hiányom, mi az a lényeges, amit kérnem kell Jézustól?
A csitítgató tömeg: A Jézust követő tömeg számára csak egy akadály a koldus. Kellemetlen nekik a hitvalló kiáltás. Ők csak az újabb csodákat keresik. Szívük mélyét valószínűleg még nem érintette meg a jézusi szó. Mi az, ami zavaró számomra, amit csak akadálynak tekintek? Valaki, aki másképp gondolkodik. Esetleg komolyabban veszi a hitét.
A bátorító hangok: Gyere, téged hív! Jézus mégiscsak megáll, és személyesen akar találkozni a koldussal. Tudom-e bátorítani azt, aki Jézus után vágyik?
A koldus helyzete felvethet egy másik kérdést is. Mit kezdek egy betegséggel? Egy olyan állapottal, amely valamiben a gyengeségemet teszi láthatóvá? A közelgő két ünnepünk, mindenszentek és halottak napja arra irányítja figyelmünket, hogy emberi életünk itt a földön véges, de Isten örök élettel vár minket halálunk után. A két ünnep a vágyat ébresztgeti bennünk, hogy megkaphassuk a nekünk készített helyet. Amikor a héten meglátogatjuk szeretteink sírtját, vagy beszélgetünk az alkalomról, mutassuk meg hitünket. Ne a szomorúság vegyen erőt rajtunk, hanem a találkozás vágya erősödjön meg bennünk!
2015
Uram, hogy lássak!
A heiligenkreuzi ciszterci monostorban tanultam egy évet a szeminárium alatt. Élt ott egy idős szerzetes, aki nem látott, és mozogni sem tudott már. Amikor csak találkoztunk vele, csupa mosoly és derű volt látható az arcán. Bár fizikai látását elveszítette, lelki látása megmaradt.
Mintha Bartimeus is hasonló lenne. Ugyan nem lát, koldulásból tartja fenn magát, mégis tud a körülötte történtekről, Tudja, kicsoda Jézus, tudja, hogy Ő segíthet rajta. Ezért utána kiált. Nem lehet őt elhallgattatni.
Mennyire vagyok nyitott az Isten ügyére? Milyen a lelki látásom? Tudom-e kicsoda Jézus, meghallom-e közeledtét? Merek-e utána kiáltani, akkor is, ha az engem körülvevők igyekeznek leinteni?
Jézus kérdezi a vak koldust: mit tegyek veled, mit szeretnél? Kérhetett volna kényelmes életet, állandó ellátó személyzetet, kérhette volna, hogy ne kelljen koldulásból élnie. Ő sokkal lényegesebbet kér. Látni szeretne. Tudja, hogy a legnagyobb baja a vaksága. Látni szeretne, hogy teljes életet élhessen.
Mennyire ismerem magam? Hiányaimat és gazdagságomat? Mit kérek Jézustól, mi a legfontosabb az életemben?
Milyen sokszor elhomályosul látásunk! Milyen sokszor vonja el tekintetünket lényegtelen, vagy éppen rossz felé vivő dolog! Milyen sokszor nézünk olyanokat, amelyek nem előre visznek, amelyek nem emelik, hanem lefelé tolják a lelkemet. Ilyenkor magam is vakká válok. Jézus erejével lehetek látóvá.
2012
Uram, hogy lássak!
Bartimeus, a vak koldus ül az úton. Hallja a tömeg hangját, és mert már hallott Jézusról, hozzá kiált, akitől egyedül remélhet gyógyulást. Reménye beteljesedik, hite gyógyulást hoz.
Milyen sok embert látunk, aki leült az út szélén, aki már nem halad előre.
Az út szélén ülő, leroskadt ember többféle lehet:
– aki nem is tudja, hogy vak, hogy eltévedt, hogy már nem látja a célt, és megállt. Bebeszélik neki, hogy jó helyen van, elég az, amit megkap.
– aki tudja, hogy elakadt, megállt, de nem tudja, mit tegyen. Csupán a kétely, a bizonytalanság van jelen életében. Eltévedt, és feladta, nincs reménye, hogy továbbinduljon.
– aki tudja, hogy elakadt, talán a továbblépést is tudja, de nem akar lépni. Jól érzi magát ott, ahol van, nincs igénye a továbblépésre.
– aki tudja, hogy elakadt, tudja, hogy kihez forduljon, mert van segítsége, mert ismeri a célt, és szeretne továbblépni, és mer segítséget kérni.
És persze sokan vannak, akik haladnak az úton Jézus nyomában. Van, aki csitítgatja a kiabálót, vagy akadályt lát az út mentén ücsörgőben, van, aki pedig szívesen segít, odavezeti, magával hívja, elindítja, felsegíti az út szélén lévőt.
Hol az én helyem ezen az úton? Ha leragadtam, tudok-e, merek-e kiabálni, Jézus segítségét kérni? Ha haladok Jézussal, meghallom-e a segítséget kérőt?
