Áprily Lajos: Vándor
A nyugtalan patak lelkét szeretted,
suhogó völgyek útjait követted.
Gyönyörködtél gátnál, zuhatagoknál,
de mindig új szépség után kutattál.
Mi lenne, hogyha egyszer nem sietnél
s megállnál egy tónál: Genezáretnél?
Szent Bertalan ünnepével megkezdődött az ősz. Vége a nyárnak, sokan befejezték szabadságukat, már csak szép emlék a megérdemelt pihenés.
Van bennünk egy állandó nyugtalanság, amit nagyon szépen öntött versbe a költő. Mindegy hol vagyunk, merre járunk mindig még többet, még szebbet szeretnénk. A vágy, ami hajt és éltet bennünket nagyon fontos mozgatórugója életünknek. Azonban baj is lehet belőle. Ha soha nem tudunk megelégedni azzal, amink van, ha mindig a másik a mérce, akkor elkeseredett emberekké válhatunk.
Mielőtt elkezdődik az új tanév/ munkaév üljünk le egy kicsit! Gondoljuk végig merre jártunk a nyáron! Vegyük sorra az élményeket: melyik miben gazdagított minket? Kivételesen ne siessünk! Álljunk meg a mi saját genezáreti tavunknál! Nézzük meg mit kaptunk a Teremtőtől! Adjunk hálát neki mindenért! Azután hálával telt szívünkkel mutassunk példát azoknak, akik még nem tanultak meg megállni annál a tónál Genezáretnél!
