2022
Eucharisztia – jelenlét
30 évvel ezelőtt, akkor június 21-ére esett, úrnapján mutathattam be első szentmisémet. Azóta is fontos számomra, hogy ha csak lehetséges, mindennap legyen szentmisém. Hálás vagyok Istennek a meghívásért.
Megrendítő átélni, hogy egy kicsiny ember szavára a hatalmas Isten megjelenik a kenyér és a bor színe alatt. A mi Istenünk ilyen. Közel akar lenni hozzánk. Vajon én mennyire szeretném ugyanezt?
Úrnapján nemcsak átéljük a szentmisén Jézus jelenlétét, hanem megmutatjuk a világnak is. Ezért a körmenet, ezért a hangos énekünk. Ujjongó örömmel követjük az Oltáriszentségben köztünk lévő Urat. Ezt az örömet szeretnénk továbbvinni a hétköznapokba is.
Jelenléte fontos. Bár nyilván bárhol megtapasztalhatom közelségét, otthoni imámban, a természet szépségében, baráti beszélgetésben, mégis a templom és a szentmise kiemelten a találkozás helye. A vírus elmúltával, amely alatt kényszerű okokból a templomot be kellett zárni, újra szabadon jöhetünk, részünk lehet a találkozásban, nemcsak az Úrral, hanem egymással is. Ennek örömét fontos lenne elvinni a hétköznapokba is, azok közé is, akik még nem találtak rá a közösségre.
2019
Minden forrásom belőled fakad!
Készülve a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra az idei úrnapján a rendezvény jelmondatát állítsuk szemünk elé!
A forrás, amelyből a kegyelem ereje fakad, a Szentháromságos egy Isten. Aki egészen közel jött hozzánk a megtestesülésben. Jézus Krisztus, mielőtt szenvedett, maradandó jelenlétének kézzelfogható jelét hagyta ránk a kenyér és a bor színe alatt. Vele táplálkozva a kegyelem forrása belőlünk is fakadhat. Persze nem saját erőnkből, hanem Krisztus kegyelméből.
Ez a forrás, ha szétárad lelkemből, nem elapad, hanem egyre bőségesebb lesz. Ahogyan Krisztus az Oltáriszentségben, úgy oszthatom én is szét magamat az Ő ereje által. Nem azért táplálkozom csupán az eucharisztiával, hogy bennem élet lehessen, hanem azért is, hogy másokhoz elvigyem a krisztusi üzenetet.
A mai ünnepen a körmenet mutatja meg a világnak a jelenlévő Krisztust. A hétköznapokban nekem, magamnak kell elvinnem másokhoz az örömhírt. Megtöröm és szétosztom magamat, hogy Krisztus jelenléte láthatóvá legyen.
2016
Vegyétek és egyétek!
Az Egyház két misztériumot tár elénk egymás után. A Szentháromságot és az Oltáriszentséget. Szemlélni szeretnénk a misztériumot! Jézus jelenlétét látom benne. Jelen van a templomban, jelen van a szentségben, jelen van bennem, amikor a szentáldozásban magamhoz veszem Őt!
A kenyérszaporítás csodájánál a tanítványok meglepődhettek, amikor Jézus azt mondta: „Ti adjatok nekik enni!” Ma nekünk szól a jézusi felszólítás! Mit tudok adni a másik embernek? Persze, kenyeremből, de sokkal inkább magamból. Időmből, energiámból, képességeimből.
Jézus az utolsó vacsorán mondott szavait minden Szentmisében ismételjük: ’vegyétek és egyétek … igyátok! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!’ Jézusnak ez a hívása azt jelenti, hogy jelen akar lenni közöttünk. Nekünk pedig el kell vinnünk Őt, hogy jelen legyen a világban! Jézus szavára életünkkel válaszolunk. Megtöröm életemet, és szétosztom azoknak, akik éheznek és szomjaznak, akik a kegyelemre éheznek és szomjaznak.
Ahhoz, hogy ünnepelni tudjuk az Eucharisztiát, meg kell élnünk, hogy az Eucharisztia nem ott kezdődik, amikor belépek a templom kapuján. Ott azt ünneplejük, amit egész héten megéltünk. Visszük mindazt, amik vagyunk, mindazt, amink van, megtörjük, mondván: vegyétek és egyétek.
Amikor a pap a kenyeret és a bort, emberi munkánk gyümölcsét, az oltárra teszi, vele mindaz oda kerül, amit életükkel a hívek odavisznek a templomba. Megtört és megosztott életünk Krisztust viszi el a világba.
Fontos tudatosítanom magamban, hogy az áldozás pillanataiban magam is tabernákulummá válok, Krisztus bennem van. Őt viszem magammal, őt viszem a világba. Így kapom vissza azt, amit az oltárra tettem.
Mindez nem csupán egy visszaemlékezés egy kétezer évvel ezelőtti eseményre. Krisztus ma is él, ma is jelen van közöttünk, ma is munkálkodik Lelke által. Az Oltáriszentségben jelen van közöttünk, táplál és erősít bennünket. Éljünk bátran kegyelmi erejével!
2013
Üdvöz légy Oltáriszentség!
Az Oltáriszentség talán a hozzánk legközelebb álló szentség. A mindennapok szentségének is nevezhetjük, hiszen gyakran élhetünk vele. Ugyanakkor mégis misztérium, hiszen emberi ésszel nem érthetjük meg, hogyan lehetséges, hogy jelen van a kenyér és a bor színe alatt Jézus. Mégis hisszük, amit az Egyház elénk tár, mint hitünk szent titkát, mint lelkünk életének táplálékát.
Hogyan állok az Oltáriszentséggel? Mit jelent nekem?
Találkozásunk Jézus jelenlétével e szentségben kettős. Egyik a szentáldozás. Lelkembe száll Jézus, belülről formál, alakít, erősít. Méltón felkészülök-e erre a találkozásra? Ez jelentheti a szentgyónást, ugyanakkor a felkészülés része kell, legyen a Szentmise bűnbánati részébe való bekapcsolódás. A találkozásra hangolhat rá, hogy időben érkezem a templomba, és ott csendes imában készülök a Szentmisére. (Nem zavarva hangos beszélgetéssel a többiek áhítatát.) A szentáldozás éltető erejéhez kapcsolódik a kérdés, hogy betegeinket segítjük-e, hogy a szentáldozásban találkozzanak Jézussal?
A másik találkozási mód a szentségimádás. Kérdésként merülhet fel, hogy mennyivel több, ha a templomban kitett Oltáriszentség előtt imádkozom, mintha otthon teremtek csendet az imára. Azt gondolom, fontos számunkra, hogy szemlélni tudjuk Jézust. A szentségére tekintve magam elé képzelhetem Jézust. A látvány mindenképpen segít őt elképzelnem. A templomi környezet is segít az elcsendesülésben, a rá figyelésben.
Keressem az alkalmakat, amikor megtapasztalhatom jelenlétét, amikor találkozhatom Jézussal, az Oltáriszentségben jelenlevő Úrral!
2010
Az Eucharisztia misztérium, amelyet élnünk kell!
XVI. Benedek pápa, miután 2005 őszén a püspöki szinódus az eucharisztia témájával foglalkozott, a szinódus gondolatait összefoglaló írásának ezt a címet adta: Sacramentum caritatis, vagyis a szeretet szentsége. Úrnapján ezt a szentséget akarjuk magunk elé állítani.
Jézus, ahogy olvassuk ma az evangéliumban, táplálja az őt hallgató tömeget. Tudja, hogy az Ige hallgatásához szükség van a testi táplálékra. De nem csak a test táplálására van szükségünk. A lelkünk is megéhezik, a lelkünknek is szüksége van táplálékra. Jézus kézzel foghatóan, mégis misztériumba ágyazva akar táplálni minket. Saját magát adja kezünkbe, önmagával akar táplálni bennünket.
Hogyan állok az oltáriszentség titkához?
Egyrészt tudok-e Jézus elé állni, térdelni, rendszeresen szentségimádásban elé tárni kéréseimet, örömeimet? Meg tudom-e fogalmazni saját szavaimmal vágyaimat, kéréseimet, hálaadásomat? Tudok-e „csak úgy” csendben elidőzni Jézusnál? Tudok-e értékes időt adni Jézusnak?
Másrészt táplálkozom-e rendszeresen az Oltáriszentséggel?
Hogyan veszem magamhoz? Megszokásból, puszta rutinból, vagy rácsodálkozom-e arra, hogy ki az, aki lelkembe száll? Ha nem veszem magamhoz kellő rendszerességgel, annak mi az oka? Rendezhető-e, és merem-e rendezni ezt az okot? Ha nem rendezhető, kérjem bártan Jézus kegyelmét, segítségét!
Az Úrnapi körmenet hitvallás. Kiállunk hitünkkel a világ elé. Ez a hitvallás ne csak egyszeri alkalom legyen! Az Oltáriszentség ünneplésének kegyelme erősítsen meg hitünkben és tanúságtételünkben!
2007
Az Eucharisztia misztérium, amelyet élnünk kell
XVI. Benedek pápa, miután 2005 őszén a püspöki szinódus az eucharisztia témájával foglalkozott, a szinódus gondolatait összefoglaló írásának ezt a címet adta: Sacramentum caritatis, vagyis a szeretet szentsége. Úrnapján ezt a szentséget akarjuk magunk elé állítani.
Az Oltáriszentség nem egy elvont valami, nem csupán a szentáldozás által a mindennapokban elnyerhető táplálék, kegyelemforrás, hanem mindennapi életünk alakítója, formálója. Egész életünknek eucharisztikus formát kell adnunk.
Ez jelenti egyrészt a napi kapcsolatot Istennel, jelenti a gyakori találkozást Jézussal az Oltáriszentségben, jelenti, hogy megéljük a vasárnap parancsolatát, és jelenti a hovatartozásunkat is. Az Oltáriszentségben elnyert kegyelmi erő kell hogy alakítsa életünket, kell, hogy egyre inkább krisztusiakká váljunk.
Ha az Oltáriszentség, ha Isten kegyelme alakít, formál bennünket, akkor ez a kegyelem indít is minket, hogy az eucharisztiáról tanúságot tegyünk. Ez a tanúságtétel jelenti az életünkkel való tanúságtételt. Arra hív az Isten, hogy sugárzóvá váljon életünk. Azáltal válik sugárzóvá életünk, ha Krisztust, mint egyetlen üdvözítőt megvalljuk, hozzá ragaszkodunk, ha szerinte élünk. Ha életünk sugárzóvá válik, akkor az eucharisztiát fel tudjuk ajánlani a világnak.
Amikor a mai napon a körmenetben tanúságot teszünk hitünkről, Jézus kegyelmét nyerhetjük el. Kell ,hogy időnként kilépjünk a világba, megmutassuk hitünket, felkínáljuk a világnak azt az utat, amelyet boldogan járunk, mert naponta tapasztaljuk Isten segítő erejét. Az Oltáriszentség ünneplése adjon erőt a mindennapok tanúságtételéhez. A szentáldozás kegyelme segítsen, hogy örömmel járjuk életünk útját, és ezáltal megláthassa a világ Isten szeretetét.
