Evangélium:
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a
Elmélkedés:
Mi már a feltámadás fényében olvassuk Jézus búcsúbeszédét. Láttuk, hogy a feltámadás ténye örömmel töltötte le a tanítványok szívét. Mi is megtapasztaljuk, hogy számos nehézség vesz körül bennünket. Mégis örömmel lehet tele a szívünk, hiszen Jézus feltámadt a halálból. Ehhez persze napi kapcsolatban kell lennünk Vele.
—-
Mennyi szomorúság, nehézség vesz körül minket. A médiából árad felénk a baj, a nehézség, vagy éppen az irigységet felkeltő hír. Ebben a helyzetben kell felfedeznünk az örömeinket. Mi tudjuk, hogy a valódi öröm az Istennel való kapcsolatból fakad. Találkozunk az élő Jézussal, és ezt az örömet nem veheti el tőlünk a világ szelleme. De kevés az, hogy magam felülemelkedem a felénk áradó, bajt és nehézséget bemutató, hírfolyamból. Segítenem kell a másik embert, hogy felismerje a maga életének apró örömeit. Jézus elküldte a Vigasztalót, a Szentlelket. Ő ad erőt, hogy örömteli világot építhessünk magunk körül.
—
Számos esetben megtapasztaljuk, hogy az igazi öröm a megharcolt jóból fakad. A sportoló örül a jó eredmények, de mennyi edzés van mögötte. A jól sikerült vizsga mögött ott van a tanulás erőfeszítése. Mindehhez a az eredmény reménye ad erőt.
Így a földi élet küzdelmeihez a megígért eredmény, az örök élet ad reményt, erőt. Ami persze nem azt jelenti, hogy a földi élet csupán siralomvölgy. Már itt a földön tapasztalunk eredményeket, örömöket, sikereket. Ezek a rész eredmények tovább erősítik a vágyunkat, elhatározásunkat, hogy tovább haladjunk az örök élet útján.
—-
Napok óta Jézus búcsúbeszédét olvassuk az evangéliumban. A beszédet János az utolsó vacsorára teszi, minket azonban a mennybemenetel végső búcsújára készít fel. Jézus végleg eltávozik, hogy örökre velünk maradjon. Jelenlétét a Lélek teszi teljesség, Akit megígér, és pünkösd ünnepén kiáraszt az egész világra.
Szomorúság, erőfeszítés és öröm együtt járnak életünkben. Nem is igazán tudunk annak örülni, ami csak úgy az ölünkbe hullik. Az erőfeszítés, a megharcolt jó nagyobb örömet ad.
Isten ügyéért, hitünkért szeretnénk vállalni az erőfeszítéseket. Tudjuk, jó úton járunk, Jézus helyet készít nekünk. Bátran járunk hát a krisztusi úton.
—-
Életünkben számos olyan helyzet van, amikor valami nehézséggel, erőfeszítéssel kell megküzdenünk. Vagy azt tapasztalom, hogy ami nekem fontos, az másnak nem. Manapság sokan a könnyű előrejutást keresik. Vagy éppen azonnal szeretnék megkapni, amire vágynak. Ma különösen nehéz várni, erőfeszítéseket vállalni, megküzdeni valamiért vagy valakiért.
Amikor Jézus búcsúzik, tudja, hogy minden szomorúságot, félelmet, családódást kelt tanítványaiban. Ezért a ma hallott vigasztaló szavak. De nem csak a tanítványokat erősíti meg, hanem minket is. Érdemes vállalni a küzdelmet, az erőfeszítést. Meg kell harcolnunk a jó harcolt, hogy majd elnyerhessük a ránk váró koszorút. Induljunk hát bátran, Jézus erejével!
—–
A húsvéti idő utolsó időszakában az evangéliumok az utolsó vacsorán elhangzottakat tárják elénk. Jézus búcsúzik, de mielőtt elmenne – a kereszten önmagát értünk adva – még fontos dolgokat mond el. Valóságos emberként tudja és átéli, hogy mit éreznek az apostolok. Minden távozás szomorúságot okoz. Ez a szomorúság azonban örömmé alakulhat, ha látjuk, hogy aki eltávozott, jó helyre került, ha bízunk az örök élet boldogságában. A szomorúság, a könny fontos része emberi életünknek. Könnyek között is, szomorúan is, de megvallhatjuk a feltámadásba vetett hitünket. A feltámadott olyan örömet ad nekünk, amely örökké tart majd. Minden földi szomorúság még tejesebbé teszi ezt az örömet.
—–
Nagy szent Leó pápa így ír a Mennybemenetel ünnepe kapcsán: „Szeretteim! Az Úr feltámadása és mennybemenetele közé eső napok egyáltalában nem semmittevésben teltek el, hanem nagy és szent igazságokat erősített meg, fönséges titkokat nyilatkoztatott ki e napokban az Úr.”
A húsvéti időszak végéhez közeledve érdemes kicsit visszatekinteni. Mi minden történt az elmúlt 40 napban. Különleges húsvétot éltünk meg. Járványveszély, távolságtartás, csak távolról átélhető liturgia.
Az evangélium az utolsó vacsorán elhangzottakat hozza elénk. Vajon ténylegesen sikerült idén belépni húsvét örömébe, lelkületébe? Vagy megragadtunk az emmausziak útjának első felé? Szomorúan, csüggedten, reményvesztetten ballagunk, még nem halljuk meg az írások üzenetét?
Pünkösd ünnepe közeleg. A Lélek ma is bennünk él, lelkesíteni akar, új utakat, lehetőségeket tár elénk. Fedezzük fel, mire hív a mai helyzetben!
—
Jézus az utolsó vacsorán búcsúzik tanítványaitól. Tudja, mi vár rá, de azt is tudja, hogy mit jelent a beteljesedés. Viszontlátlak titeket.
Amikor valami véget ér, abban benne van a szomorúság. Ugyanakkor valami új is kezdődik. Ebben az öröm is megjelenik. Új lehetőség, új esélyek. Persze nehéz a megszokottból kilépni, felfedezni az új szépségét, örömét.
Lassan véget és a húsvéti időszak. Pünkösd ünnepén rácsodálkozhatunk a Lélek kiáradására. De már most is felfedezhetjük munkálkodását életünkben. Legtöbbször csendesen működik, ráirányítja figyelmünket apró örömeinkre. Fedezzük fel hát minden napunkban a megjelenő örömet.
