2024
Egyházi hivatások – szolgálatom az egyházban
Húsvét 4. vasárnapja a Jó Pásztor vasárnapja, amikor papjainkért, papi hivatásokért imádkozunk.
Hosszú évek óta imádkozunk papi hivatásokért a hívek imájában. Tudjuk, az imádság mindig hatékony, ugyanakkor nem látjuk, a mi imánk mennyiben járult hozzá más plébániákon megszülető papi hivatásokhoz. A vasárnapi könyörgést jól ismerjük, a szülőkért imádkozunk, hogy gyermekeik felé hithirdetők legyenek. Imádkozunk egyházközségünkért, hogy segítse a papi hivatások ügyét, a fiatalokért, hogy megtalálják hivatásukat, a szeretet légköréért, amelyben felismerhető Isten hívó szava, a papokért, hogy hivatásuk megélésével segítsék a fiatalok döntését, a papságról szóló beszédünk megfelelő voltáért, a plébánia szeretetközösségéért, amelyben megszülethetnek a papi hivatások. Már az is lehet a vasárnap elmélkedése, hogy ezekkel hogyan állunk.
Tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb a pap. Ez nem szabad, hogy elkeserítsen bennünket. Sokkal inkább azt kell keresnünk, miben tudunk szolgálni a plébánia közösségében. Hogy a papjaink valóban a papi feladataikkal foglalkozhassanak. Vagyis egyre jobban az imádság emberei legyenek, szentségek kiszolgáltatásában tevékenykedjenek. Közösségben szeretnénk élni, amelyben mindenki feladatot vállal.
Érdemes kicsit olyan szemmel részt venni a közösség életében, hogy kit látnék alkalmasnak a papi hivatásra. Persze ebben benne lehet a saját gyermekem, unokám. Majd érte személy szerint imádkozhatom, persze anélkül, hogy ezt neki elmondanám. Hozzá téve persze, ha Isten is úgy akarja.
Fel kell készülnünk arra, hogy a közösség vezetése, szervezése egyre jobban a világi hívők feladata lesz. Keressük hát azt a feladatot, amelyet szívesen ellátnék!
Ferenc pápa üzenete a hivatások világnapjára:
2021
A hivatások célja: mindennap életet adni, és megújítani.
Húsvét 4. vasárnapja, az evangélium nyomán a jó pásztor vasárnapja. Jézus önmagát nevezi így a ma hallott szakaszban.
Jézus pásztorok által kíván gondoskodni hívő népéről. Egyeseket kiválaszt, hogy a kézrátétel által szolgálatának részesei legyenek. Ma értük, papjainkért imádkozunk.
Ferenc pápa idén, a hivatások világnapjára írt üzenetében szent Józsefet állítja elénk. Ő három kulcsszót mutat be, az álom, a szolgálat és a hűség. Isten álmában szól Józsefhez, aki felismeri üzenetét, és követi hívását.
Mi is álmodunk valamit életünkről. Szeretnénk valamit megvalósítani. Vannak terveink, vágyaink. Ha mindezt Isten akaratának fényébe helyezzük, akkor jutunk el a teljes életre.
Mindannyiunk életében jelen van a szolgálat. Másokkal és másokért élünk. Isten segít minket, hogy megtaláljuk életünkben a szolgálat helyét.
Fontos része életünknek a hűség. E nélkül nincsen elkötelezett élet. A hűség egy állandóságot biztosít. Isten pedig megerősít bennünket a hűségben.
Hogyan tudok tenni a papi hivatásokért? Egyrészt fontos, hogyan beszélek a papokról. Értékelem-e munkájukat? Másrészt megtapasztalják-e, hogy fontos az, amit tesznek? Tudok-e, akarok-e tenni azért, hogy jól érezzék magukat a plébánián? Be merem-e engedni őket életembe, családomba?
Ma, a hivatások világnapján emlékezzünk vissza azokra az atyákra, akik valamikor – gyerekkorban, fiatalként – szerepet játszottak életünkben! Adjunk értük hálát! Idézzük fel azoknak az atyáknak emlékét, akikkel életünk során valamennyit kapcsoltban voltunk! Milyen emléket őrzünk róluk? Mai imádságunknak legyen része, hogy megköszönjük papjainkat!
2018
Jézus a Jó Pásztor
Én vagyok a jó pásztor – halljuk ma Jézus szavát. A Feltámadott, mint pásztor halad előttünk vezeti népét az örök élet útján. Hangját hallhatjuk, amely hív, és amely küld is minket, mindannyiunkat.
Jó pásztor vasárnapja a hivatások világnapja. Ferenc pápa idei üzenetében figyelmeztet: „Isten mindig hozzánk lép és ő a velünk-levő-Isten, ott jár velünk életünk sokszor poros útjain, és válaszolva gyötrő szeretet- és boldogságvágyunkra örömre hív meg bennünket. A személyes és egyházi hivatások sokféleségében és sajátosságaiban a lényeg ugyanaz: meghallani, megfontolni és megélni ezt az Igét, amely a magasból megszólít bennünket és amely, miközben lehetővé teszi, hogy tehetségünk gyümölcsöket hozzon, ugyanakkor a világ üdvösségének eszközeivé is tesz és boldogságunk teljességére vezet el bennünket.”
Két kérdéskör merülhet fel bennünk. Mire hív ma engem Jézus? Hogyan valósulhat meg ez jelen élethelyzetemben? Hogyan élem meg azt a feladatot, amelyre Jézus meghívott? Vagyis saját keresztény hivatásomat hogyan tudom megélni.
A másik kérdéskör a papság léte, élete, állapota. Isten ma is hív papnak fiatalokat. Mégis azt látjuk, ma talán nehezebb meghallani a hívó szót. Miért? Mert nehezebben figyelünk oda az isteni szóra. Mert a papról bennünk élő kép nem teljesen pozitív. Mert nem merünk kapcsolatba lépni papjainkkal.
Kérjük ezért újult erővel Jézust, az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! Tegyük meg a magunk részét, hogy a papról olyan kép élhessen, amely segíti a fiatalokat a hívó szó követésében!
2015
Jézus a Jó Pásztor
Én vagyok a jó pásztor – halljuk ma Jézus szavát. A Feltámadott, mint pásztor halad előttünk vezeti népét az örök élet útján. Ugyanakkor ezt a feladatot rábízta apostolaira, akik továbbadták a megbízatást.
Kik a pásztorok? Tágan értve mindannyian, akik kapcsolatban vagyunk másokkal. Hiszen haladva az örök élet útján segíthetünk másokat. Ugyanakkor vannak, akik konkrétabban tehetik a tanúságtételnek ezt a formáját. Fontos szerepük van a szülőknek. Erről a szerepről majd a jövő héten – anyák napjához kapcsolódva – gondolkodhatunk.
„Bár Krisztus egész megváltott népét királyi papsággá tette, de testvéri szeretetből egyeseket kiválaszt, hogy a kézrátétel által szolgálatának részesévé váljanak. A világmegváltó áldozatot újítsák meg Jézus nevében, és fiaidnak készítsék el a húsvéti lakomát, szent néped között a szeretetben élen járjanak, az igével táplálják, és erősítsék a szentségek által. Ők életüket neked és testvéreik üdvösségének szolgálatára szenteljék, hogy hasonlóvá váljanak Krisztushoz, és mindig tanúságot tegyenek arról, hogy hisznek benned, és szeretnek téged. ” (Olajszentelési mise)
Az olajszentelési mise prefációja a papság lényegére világít rá. Kiválasztotta őket Krisztus a szolgálatra, de ez nem jelenti azt, hogy elszakadnának a világtól, a többi embertől. Sőt éppen az emberekkel való napi kapcsolatukban tudják megélni és megvalósítani hivatásukat, feladatukat.
Tegyük fel a kérdést: Milyen a kapcsolatom a papokkal? Érdekel-e élete, gondolkodása, mindennapjai? Hogyan beszélek a papokról a környezetemben?
Mit tegyünk, amikor ma arra hív az egyház, hogy kérjük az aratása Urát, küldjön munkásokat aratásába? Imádságunk lehet konkrét, ha ismerek családomból, környezetemből olyan fiatal fiút, akit el tudnék képzelni papként. Persze nem ráerőltetve a magam elképzelését. Mutassam meg, hogy fontos számomra a pap, része életemnek az ő élete, kapcsolatom van vele. Ha a pap nem egy távoli valaki, hanem emberközelben van, akkor könnyebben válaszol a hívásra a fiatal.
Egy egyházközség életét megerősíti, életerejét mutatja, ha kiimádkozza a papi hivatást. A papi hivatások legjobb alapja a hitét komolyan megélő családok, és a közösségei életet szépen megvalósító egyházközség. Ehhez kérjük ma Isten kegyelmét egész egyházközségünk számára!
2012
A hivatások Isten szeretetének ajándékai
Húsvét ünnepében, a feltámadás örömében Isten szeretetét látjuk működni. A feltámadás, a megváltás Isten ajándéka az ember számára. Minden tökéletes ajándék forrása Isten, aki a Szeretet. „Olyan szeretet ez, amely feltétel nélküli és megelőz bennünket, támogat bennünket és hív bennünket életünk útja során és Isten teljes ingyenességében gyökerezik. (…)Isten szeretete mindig megmarad, hűséges önmagához, ahhoz a szóhoz, „amelyet ezernyi nemzedékre adott” (Zsolt 105,8). Ezért kell újra hirdetni, főként az új nemzedékek számára, ennek az isteni szeretetnek a hívó szépségét, amely megelőz és elkísér bennünket: ez a titokzatos mozgatórugó, motiváció, amely soha nem csökken, a legnehezebb körülmények között sem.” / XVI. Benedek pápa /
Hogyan válaszolunk erre a szeretetre? Leginkább azzal, hogy megismerjük az ajándékozó Istent, életünket szeretete fényében alakítjuk, és szeretetéről tanúságot teszünk a világban.
Szeretet válaszunk Isten hívó szavára való reagálás. Ez egyben hivatásunk is. A szeretet és a hivatás kapcsolatáról szól a következő 4 tanács: hidd el, hogy szeretve vagy – hivatásod a szeretet — hivatásod szerint szeress — szeresd hivatásodat!
Húsvét 4. vasárnapja a hivatások vasárnapja. Papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Ahhoz, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, akik meghallják és követik a Jó Pásztor szolgálatra hívó szavát, szükség van egyrészt a keresztény családra, másrészt a keresztény közösségre. E kettő adja meg azt a közeget, ahol hallhatóvá válik a hívó szó, és ahol becsülete van a papi hivatásnak.
Tegyük fel a kérdést, hogy a mi közösségünkből mikor volt utoljára papi vagy szerzetesi hivatás! Mit kellene tennünk, hogy fiataljaink nyitottá váljanak a meghívó szóra? Hogyan beszélünk a családban a papságról? Milyen kapcsolatunk van papokkal, akár a plébánián szolgálóval, akár mással? Hol találkoznak fiataljaink papokkal, hogyan látják életüket?
Kérjük az Aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába! Ajánljuk imánkban gyermekeinket, unokáinkat Isten szolgálatára. Segítsük őket, hogy megerősödjenek keresztény életükben, és így nyitottá váljanak Isten szavára, hívására!
2009
„Az Isten küld, testvéreim, tinéktek…”
Az Isten küld, testvéreim, tinéktek
Hogy sugarai eleven tüzét,
Amik Arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét
A testvéreknek, kik az éjben járnak.
Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.(Sík Sándor)
Húsvét 4. vasárnapja a hivatások világnapja. Bár elsősorban a papi hivatásokért imádkozunk, de az idei év különlegessége, hogy a mai vasárnap anyák napja is egyben. Éppen ezért alkalom ez a mai nap arra, hogy a hivatásról általában gondolkodjunk. Hiszen mindannyiunknak van Istentől kapott hivatása.
A hivatás olyan tevékenység,, amelyet életvitelszerűen, elkötelezetten végzek. A hivatást Isten adja. Hivatásunk megélése tulajdonképpen Isten rólam, személy szerint rólam, szóló álmának megvalósítása.
Alap hivatásom, hogy keresztény ember vagyok. Emberként és keresztényként igyekszem élni a világban. A kegyelem a természetesre épít. Ha jól élem meg ember voltomat, akkor lehetek jó keresztény. És ha sikerül jól élnem keresztény életemet, akkor válok jellé a világban, és tudom Isten sugarának eleven tüzét sugározni szerteszét.
Konkrét életállapotomban valósul meg a hivatásom. Családosként vagy papként/szerzetesként élhetem életemet. A két életállapot párhuzamos, egymásra támaszkodva, egymást erősítve járnak papok és családosok a krisztusi úton.
Mindannyiunknak van feladata az Egyházban. Alapvetően a szolgálat, amely életállapotomból következik. Ez z szolgálat alapozza és jellegzi meg munkámat, amelyet napról napra végzek.
A hivatásomat felismerhetem tehetségemben, képességeimben, befolyásolják a lehetőségeim, illetve a kor szükségletei. Ha ezeket végig gondolom, és kitartok az imádságban és a keresztény közösségben, meghallhatom Isten hívó szavát, felismerhetem hivatásomat.
Fontos feladat lehet, hogy segítsek a másik, a körülöttem lévő, leginkább a felnövekvő embereknek, hogy meghallják Isten hívó szavát.
Kérjük bátran az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásba! Kérjük Isten kegyelmét az édesanyáknak, hogy hivatásukat egész családjuk javára végezzék! Kérjük Isten kegyelmét adja meg és erősítse meg mindannyiunk hivatását!
