Dsida Jenő: Tekintet nélkül

Dsida Jenő: Tekintet nélkül

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
1928

Szerdán elkezdődik a nagyböjti szent időszak. Mit jelent ez nekem? Miben változik majd meg életem az elkövetkezendő 40 napban?
Minden ünnep az előkészületektől, a befektetett energiáktól ragyog. Az egyházi is és a világi is, a születésnap, a nemzeti ünnep, és természetesen a húsvét is.
Mi a teendőnk? Dsida Jenő, mai versünk szerzője, egyértelműen megmondja nekünk. Első lépés az, hogy döntenünk kell. Egyszer erre, egyszer arra nem érdemes lépegetni. Mi történik velünk, ha Krisztus mellett döntünk?
„A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,”
Mindezt azonban előre megjósolta a Mester, és mi tudjuk, hogy, a szolga nem nagyobb az uránál. Mégis érdemes kitartani, hiszen „néha röppen sóhaj is, szeretet is, rózsa is.”
De ami még ennél is nagyobb jutalom, az örök élet, a feltámadás. Nem lehet megspórolni az odavezető utat. Nem lehet azonban ezen az úton végigmenni az első, és legfontosabb döntés nélkül. Utána már tekintetünket nem fordíthatjuk csak Jézus felé. Akkor nem lesz nehéz kitartani az úton. Persze könnyűvé se válik, „csak” értelmessé. Viszont könnyebb a nehézségeket úgy elviselni, ha tudjuk, hogy céljuk, értelmük van.
Ma kezdjünk el gondolkodni azon, hogy valóban Isten felé szeretnénk-e haladni e nagyböjti időben? Vagy csupán a megszokás mozdít minket valamerre évről évre.