Dsida Jenő:KÉTFÉLE IMÁDSÁG
Este van, sötét van,
Imádkoz a gyermek:
,,Én édes Jézuskám,
Kérésemet tedd meg!
Szép kicsi falovat
Láttam meg a boltba
S oly igen szeretném
Ha az enyém volna.”
Este van, sötét van,
Imádkoz az asszony:
,,Gondviselő szemed
Felettünk virrasszon!
Sorscsapás, betegség
Bennünket ne érjen, –
Segits, oh segits hogy
Meg ne haljunk éhen!”
1923
Amikor imádkozunk Istennel beszélgetünk, tanultuk a hittanon. Mennyire mély bennünk ez a tudás? Használjuk-e?
Beszélgetni azokkal szoktunk, akik fontosak nekünk. Fontos nekem Isten, és fia Jézus?
Dsida Jenő verse szívbe markolóan mutatja be hogyan lehet őszintén Istenhez szólni. Tudok vele én ilyen őszintén beszélgetni? És ha eddig nem sikerült, próbálok-e tenni azért valamit, hogy így legyen?
Ez a nagyböjt most már kezd hasonlítani a tavalyihoz. Bezártságunk biztos tudatában várhatjuk húsvét ünnepét. Jó lenne megérezni, hogy csak a testünket lehet bezárni, a lelkünk örökre szabad marad. Persze csak akkor, ha az imával megnyitottuk az utat felfelé.
Tanuljunk imádkozni! Tegyük szabaddá magunkat! Merjünk olyan őszinték lenni, mint a gyermek és az édesanya a versben! Nézzük meg, mi az ami a legfontosabb most nekünk! Szánjunk időt Istenre!
