Evangélium:
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: “Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: “Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: “Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Mt 5,20-26
Elmélkedés:
Nagyböjt időszakának érdekes kérdése, mennyire vált rutinszerűvé akár ez az időszak, akár a keresztény életünk. Hiszen a nagyböjt évenként visszatérő gyakorlatai mentén tesszük dolgunkat. Tegyük fel tehát a kérdést: hogyan tudjuk felülmúlni saját igaz voltunkat, rutinszerű életünket?
Ezekiel prófétától hallott mai olvasmány figyelmeztet a megtérés lehetőségére, ezzel együtt arra is, hogy el is térhetünk a helyes útról. Szent Pál ezt így fogalmazza meg, aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
Nagyböjt időszaka arra hív, hogy erősítsük meg kapcsolatainkat Istennel és a másik emberrel!
—
Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés – sóhajt fel a költő. (József Attila. Dunánál) Nagyböjt ideje különleges alkalmat kínál erre.
Jézus a hegyi beszédben egyes törvényeket magyaráz, megerősít, kiterjeszt. A mai szakasz emberi kapcsolatainkról szól. Természetesen ennek alapja az Istennel való kapcsolat. A kettő kölcsönhatásban van egymással. Akkor tudok igazán odafigyelni a mellettem élőre, akkor tudok önzetlenül jelen lenni környezetemben, ha az Istennel való kapcsolatom rendezett. Amikor most többet imádkozunk, ebből fakadóan tudjuk buzgóbban gyakorolni az irgalmasság tetteit. A szentségek erejében megtisztulva válik életünk egyre jobban jellé a világban.
—-
Milyen sokszor halljuk, hogy bezzeg, amikor kijön a templomból, hogyan viselkedik… Fontos kérdés lehet, amit most a nagyböjtben érdemes átgondolni, hogy mennyire tudok hitem szerint élni? Mennyire hatja át egész életemet a Jézussal való kapcsolatom?
Hogyan beszélek a másik emberrel, a másik emberről? Tudjuk, a szó veszélyes fegyver. Nem lehet visszaszívni a kimondott szót. Sokszor van simogató, felemelő szavunk. Még akkor is, ha fájó, amit kimondtunk. Vannak viszont bántó szavaink is. Milyen sokszor a hallgatótól is függ a hatása.
Melyek azok a kapcsolataink, amelyeket rendeznünk kell? Akivel már régen beszéltünk, akivel valamilyen nehézségünk van.
Mindezt Isten elé tehetjük, aki segít felismerni, mit és hogyan lenne jó megtenni, most a nagyböjt idején.
—–
Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét. Jézus korában a vezető réteg ez a két csoport. Törekedtek rá, hogy megtartsák a törvényt, de ez merev, betű szerinti megtartássá vált. Hogyan lehet felülmúlni ezt a magatartást? Próbálom a törvény lelkét megtalálni.
Jézus a hegyi beszédben egyes törvényhelyeket magyaráz, kitágít. Nem azért, hogy még nehezebbé tegye utunkat, hanem azért, hogy jobban lássuk az irányt, könnyebben lépjünk kapcsolatba a mellettünk élő emberrel.
Nagyböjt ideje egyrészt arra hív, hogy erősítsük meg Istennel való kapcsolatunkat, másrészt abban erősít, hogy rendezzük embertársainkkal a viszonyunkat. Hogy melyik a könnyebb, az gondoljuk végig saját életünkben!
—-
(2019.03.15) Érdekes kettőssége van a mai napnak. Nagyböjti pénteket élünk, ugyanakkor nemzeti ünnepünket is tartjuk. Ezen az ünnepen azokra emlékezünk, akik bátrak voltak, kiálltak az igazság mellett, hajlandók voltak áldozatot hozni a nemzetért.
Nagyböjt ideje arra hív, hogy hozzunk áldozatot Isten kedvéért. A kettő szoros kapcsolatban van egymással.
A mai evangélium a másik ember felé fordít. Istennel való kapcsolatunk abban válik láthatóvá, ahogyan a másik emberel bánunk.
A mai nap ünnepelni tanít minket. Emlékezni és erőt meríteni elődeink hősiességéből, bátorságából, elkötelezettségéből. Egyházunk szenteket állít példaképül elénk. Van kitől tanulnunk, van miből erőt meríteni. Ünneplésünk, nagyböjti vállalásaink megerősítenek az úton, amelyen összekapcsolódik a hazaszeretet és az Isten iránti szeretet.
——
Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés! Nagyböjt ideje a tudatosság és a személyesség megerősítésének ideje. Tudatosan vállalt önmegtagadásaink, imádságaink erősítik Istennel való kapcsolatunkat. De nem elég csupán Istennel való dolgainkat rendezni. Hányszor halljuk, hogy ott van a templomban, bezzeg, amikor kijön, másképp viselkedik. A mai evangéliumi szakasz a másik, a mellettem élő emberrel való kapcsolatunk rendezésére hívja fel figyelmünket. Ferenc pápa, bár a házasokhoz szólva mondta, de minden emberi kapcsolatunkra igaz, fontos szavakra hívta fel figyelmünket: kérem, köszönöm, bocsáss meg! Istennel való kapcsolatunk akkor lehet igazi és mély, ha az emberekkel való kapcsolatunk rendezésére is megteszünk minden tőlünk telhetőt.
——
Nagyböjt idején Istennel való kapcsolatunkat szeretnénk erősíteni, rendezni. Ehhez viszont az is szükséges, hogy a másik, a mellettem élő emberrel is rendeződjön a kapcsolatom. Ahogy szent János megfogalmazza: hogyan szerethetem Isten, akit nem látok, ha nem szeretem embertársamat, akit látok, aki mellettem él? A hegyi beszéd ma idézett szakasza emberi kapcsolataink átgondolására buzdít. Kivel kell rendeznem viszonyomat? Kinek kellene megbocsátanom, kitől kellene bocsánatot kérnem? Nagyböjti felajánlásom, erőfeszítésem akkor lesz igazán eredményes, ha kapcsolódik hozzá emberi kapcsolataim rendezése is. Kérjük ehhez bátran Isten kegyelmét, erejét!
