Evangélium:
Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: “Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: “Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: “Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: “Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: “Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: “Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: “Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29
Elmélkedés:
Mit kezdjünk egy ilyen rémtörténettel? Nyilván látjuk Heródes alakját, aki az érzékiség rabja. Ráadásul egy felfokozott pillanatban felelőtlenül ígér. Felfedezhetjük – tovább olvasva az evangéliumokat – hogy mindez Heródest végleg rossz útra viszi. Látjuk Jánost, aki kitart az igazság mellett, akkor is, ha ez szabadságába, végül is életébe kerül. Mennyire fedezem fel a háttérben áskálódó Heródiást? ilyen sokan vannak ma is, akik a háttérben maradnak, mégis nagy hatásuk van a történésékre. Ilyen a kísértő is. Szeret megbújni, láthatatlan maradni, mégis a rossz útra csábítani. Először csak apróságokban von el Isten útjáról, így szinte észrevétlenül térek el a jó iránytól.
—-
Márk egészen bőven fejti ki Keresztelő szent János lefejezését. Ide kapcsolja a kérdést, kinek tartják az emberek Jézust. Máté csak magát az eseményt írja le, Lukács pedig éppen csak megemlíti János lefejezését.
Heródes vívódik. Jánosra hallgasson, vagy vágyait engedje győzni. Lelkét emelje Isten felé, vagy engedjen teste kívánságának. Végül az utóbbi győz benne. Heródiás pedig a háttérben megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy végleg elhallgatassa János, a lelkiismeret szavát.
Gondoljam ma végig beszédemet! Felelősen szólalok meg? Mindig vállalhatóak szavaim következményei? Kire hallgatok? Ki vagy mi irányítja életemet, mindennapi tetteimet?
—
Jézus híre gyorsan terjed a nép körében. Valamiképpen mindenki reagál rá. Úgy tűnik, az emberek beszélnek róla. Ki lehet ez az ember? Én mit mondok róla, én kinek tartom Jézust?
Heródes kettősségekben feszül. Tiszteli is Jánost, sejti az igazságot, mégis az érzékiségnek a rabja. Hol érek tetten valamiféle kettősséget életemben?
Heródes lelkiismerete háborog, de mégsem keresi fel Jézust. Végül, látjuk majd a szenvedéstörténetben, egészen elaltatja lelkiismeretét, és már csak arra vágyik, hogy valami látványosat tegyen Jézus a jelenlétében. Nem lehet játszani a lelkiismerettel. Ha nem törődöm vele elhallgat, és nem lesz, ami a jó úton megtartson.
—
János a rabságban is szabad, Heródes szabadon is rab. János szabad, mert kapcsolatban van az Istennel, Hozzá szabja tetteit, szavait. Nem félti életét, mert tudja, hiszi, hogy Istentől kap örök életet.
Heródes az érzékiség rabja. Nem tud rajta felülemelkedni. Valami jó, kellemes legyen mindig körülöttem. Már nem tud különbséget tenni az igaz és a hamis között. Számára bezárult az ég, csak a földi dolgok léteznek. A földi örömöket mindenáron biztosítani akarja.
Észrevehetjük a hátérben áskálódó Heródiást. Aki ugyan megnyer egy játszmát, de a mérkőzést elveszíti.
Mennyire vagyok nyitott Isten szavára? Észreveszem-e a csendben rossza csábító szirénhangokat? Tudok-e kiállni az igaz, a szép, a jó mellett? Milyen sokszor halljuk, miért nem szól az Egyház, a másik. A magam helyén ki merek-e állni az igazságért?
—-
A szűkszavúságáról híres Márk evangélium egészen bőven írja le János vértanúságát. Éppen ezért több mozzanatot is átgondolhatunk.
Mi mit tart a világ Jézusról, és én hogyan vélekedem róla?
Ki merem-e mondani az igazságot, akkor is ha az esetleg veszélyes? Ma számos olyan téma van, amelyben, ha a keresztény tanítást elmondjuk, bizony kemény ellenkezést váltunk ki. Persze természetesen kell hozzá felkészültség és a Szentlélek erejében való bizakodás. Heródes alakja, életútja is érdekes lehet. Itt még érdeklődik a tanítás iránt. Még szívesen hallgatja Jánost. De mivel nem fogadja be, egyre eltávolodik tőle. Amikor a szenvedéstörténetben Jézust Heródeshez viszik, már csak annyit remél, hogy valami csodát tesz előtte. Ha elutasítom a Jézusi tanítást, akkor egyre kevésbé lesz erőm a jót meghallani.
—
Egy rémtörténet hogyan kerül a szentírásba? Hol van itt az örömhír, az evangélium? Érdemes a történések mélyére tekinteni.
Az alapkérdés: kicsoda Jézus? Máté klasszikus jelenetében, a Fülöp cezáreai hitvallásnál Péter megvallja hitét. Heródest
itt még furdalja a lelkiismeret. Még sejti, hogy nem volt helyes, amit tett. Félelme legyőzte azon a vacsorán. De mivel nem tud új útra lépni, érdeklődése Jézus iránt csak felületes, a lelkiismeret furdalás nem hoz változást életében.
Én mit tartok Jézusról? Hogyan viszonyulok a tanításhoz? Merek-e bűnbánatot tartani, bocsánatot kérni?
