2023
Felelős vagyok a másik emberért, felelős vagyok a világért
Igazságosság és irgalom. A zsoltáros szava, amelyet szentmisénk kezdetén idéztünk, mintha ellentétben lennének egymással. Nem is egyszerű összeegyeztetni. Nyilván, Istenben mindkettő megvan. Benne, mert Ő a szeretet, a kettő együtt van. Bennünk, akik részesedünk Isten szeretetéből, már nehezebben fér meg egymás mellett.
Ezekiel szava az olvasmányban felelősségünkre figyelmeztet. De hogyan is lépjünk a másik, a vétkező, emberhez? Az evangélium eligazít. Mindehhez pedig alapként szolgálhat a szentlecke szava: Minden szavunk, tettünk alapja a szeretet kellene legyen.
A ma embere nehezen vállal felelősséget. Kényelmes életre vágyik, csak magának meglegyen mindene. Talán ezért nem vállal fel fontos döntéseket, lépéseket. Persze kibújni a felelősség alól nem lehet, erre mutat majd rá a talentumokról szóló példázat. Végső soron minden tettünk, lépésünk, mulasztásunk befolyásolja a világ sorsát. Éppen ezért az apró felelősségvállalástól a nagyobb felé, Isten erejében járva, szeretnénk tudatosan élni életünket!
2020
Őrnek állítottalak!
Keresztény életünk két dimenziója az Istennel és a másik emberrel való kapcsolatunk. A mai járványos helyzet próbára teszi emberi kapcsolatainkat, ezzel együtt az Istenhez való viszonyunkat is. Ma talán inkább Káin ’őrzője vagyok-e testvéremnek’ felkiáltása áll közelebb hozzánk, és a próféta által adott feladat ’őrnek állítottalak’ cseng idegenül számunkra. A toleranciát hangoztató vélemény diktatúra azt várja tőlünk, hogy hagyjunk rá mindent a másik emberre.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy sok esetben a másik hibáját azonnal világgá kürtölik, függetlenül attól, mikor is történt az eset. Bűnbánat és megbocsátás kiveszett a mai közgondolkodásból.
Mi, keresztényként, szeretnénk megmutatni, hogyan lehet emberi kapcsolatinkban felelősen és szeretettel bánni a másik gyengeségeivel. Persze először magunkban kell megerősíteni azt a hozzáállást, amit az evangélium mutat.
A legfontosabb, hogy személyesen, a nyilvánosság kerülésével, valódi segítő szándékkal kell lépnünk. Határozottan, mégis szelíden kell a jót képviselnünk. Így leszünk őrzői a mellettünk élőknek és végső soron az egész világnak.
2017
Az Eucharisztia keresztény életünk forrása
A kezdődő tanév, munkaév feladatot ad számunkra. A Szentlélek erejét kérjük, hogy tenni tudjuk dolgunkat. Mindebben benne van felelősségünk. Felelős vagy a másik emberért, tanít Ezekiel próféta. Jézus tanítása pedig a hogyanra világít rá.
A következő három év feladata az Eucharisztikus kongresszus ünnepére való felkészülés. Egész életünk forrása Isten kegyelme. Ennek konkrét eszköze az Oltáriszentség, amelyben Jézus jelenlétét ünnepeljük.
A felkészülés első évében saját Eucharisztiához fűződő kapcsolatunkat vesszük szemügyre. Mit jelent nekem ez a szentség, mit jelent nekem a Jézussal való kapcsolat?
Mit tegyünk ebben az évben? Vizsgáljuk meg imádságos életünket! Hogyan van helye a napban? Miben tudnék többet vállalni? Hogyan készülök a vasárnapi Szentmisére? Van-e bennem vágy a hétköznapi Szentmisére? Keressem a lehetőséget a szentségimádásra! Vegyem kezembe napról napra a Szentírást!
Igyekezzünk megfogalmazni elhatározásokat, terveket, amelyek legyenek konkrétak, megtehetők. Tűzzünk ki határidőket! Meddig fogom ezt megtenni, végezni.
Választhatunk minden hónapban egy szentet, akinek életét próbáljuk jobban megismerni.
Emberfia, felelős vagy a másik emberért! Meghívni a mellettem élőt csak arra fogom tudni, amit magam is megélek. Tegyünk tehát bátran lépéseket, hogy hitünk növekedjen, egyre lángolóbbá váljon!
2014
Hitre, tudásra, szép életre, jóra, példaadója
A Szentlélek erejét, támogatását kérjük a mai napon nem csak az iskolaévre, az iskolásokra, hanem mindannyiunkra. Új munkaév indul, új lelkesedéssel szeretnénk folytatni azt, amit eddig is tettünk.
A munkaév kezdetén három terültet gondolok:
Saját magam. Miben szeretnék vagy kellene alakulnom? Mire lenne jó odafigyelnem a következő évben? Mi a legfontosabb feladatom?
Családom, közvetlen környezetem. Hogyan állnak a kapcsolataim? Kivel kell rendezni közös dolgomat? Van-e valamilyen nagyobb kihívás a láthatáron?
Tágabb környezetem, közösségeim. Hogyan vagyok jelen a közösségben? Milyen szolgálatot vállalok? Miben lehetnék aktívabb?
Természetesen sok más apró terület is felmerülhet. Ami fontos, hogy tervezzem meg, gondoljam végig, mit, miért és hogyan fogok tenni az elkövetkező időben!
Mindez persze nem önmagáért van. Mert feladatot kaptunk Istentől. Ezt a feladatot foglalja össze Kalazanci szent József himnuszának egyik sora. Hitre, tudásra, szép életre, jóra, példaadója. Minden tevékenységemmel, szolgálatommal, imámmal ebbe az irányba szeretnék tenni, haladni. Tanúságtevő életünk a Szentlélek kegyelméből jellé válik a környezetünkben.
2011
Veni Sancte Spiritus
Emberi kapcsolatainkban óhatatlanul vannak súrlódások. Ennek oka, hogy különbözők vagyunk, másképpen látjuk a világot, a másikat. Ebből következik, hogy nem szívesen osztjuk meg egymással mélyen lakó érzéseinket. Félünk a fájdalomtól, a megbántástól, a meg nem értéstől . Nehezen kezeljük ezeket a helyzeteket.
A mai evangélium első része megoldást kínál. Először négyszemközt, majd néhány tanú jelenlétében beszéljük meg a feszültséget okozó dolgokat!
Mindehhez persze szükség van arra, hogy legyen kapcsolat ember és ember között. Hol máshol valósulhatna ez meg, mint az egyház közösségében, az egyházközségben?
A mai napon a Szentlélek segítségét kérjük a kezdődő munkaévre. Amikor nekivágunk, szeretnék egy témát felvetni, amiről az év során közösen gondolkodhatunk. Nézzük meg, mit jelent számunkra az Egyház! Milyen viszonyban vagyok egyházammal, annak konkrét helyével az egyházközséggel? Ha koncentrikus köröket rajzolnánk, inkább a középpont felé, vagy inkább kívül helyezkedem el? Jól érzem-e magamat abban a helyzetben? Ha nem: mi kellene ahhoz, hogy változtassak rajta?
Azt remélem, az év végéig majd mindannyian kicsit beljebb lépünk, kicsit több kapcsolatunk lesz egymással. Kérjük ehhez ma különösen is a Szentlélek kegyelmét!
2008
Felelős vagy a rózsádért!
Emberfia, őrnek állítottalak! Ezekiel figyelmeztetése nekünk is szól. Felelősek vagyunk egymásért.
Ennek a felelősségnek gyakorlási módját mondja el az evangélium. Négyszemközt – néhány tanúval – majd az egész közösségnek. A szeretet parancsa alapozza meg a másikért való felelősségemet, a másikért való tetteimet.
Ez a felelősség indít a mai vasárnapon, hogy a Szentlélek erejét kérjük az új munkaév kezdetén. Egymásért imádkozunk, egymás számára kérjük a Szentlélek erejét, ajándékait.
Ez a felelősség indít arra is, hogy keressük, milyen alkalmak, programok segítik hitünk jobb megismerését. Hiszen közös felelősségünk, hogy gyermekeink megismerjék Jézust és tanítását a hittanórákon. Közös felelősségünk, hogy a szentségekre való felkészülés alapos és hatékony legyen. Közös felelősségünk,hogy hitünk igazságai, Isten szeretete látható és hallható legyen környezetünkben. Közös felelősségünk, hogy mindannyian megerősödhessünk hitünkben, mindannyian megtapasztalhassuk Isten szeretetét.
2005
Felelős vagy a rózsádért!
A mai közömbös, önző, csupán az önérdek érvényesítésére figyelő világban könnyen elfeledkezem a másik emberért viselt felelőségemről. Éppen ezért figyelmezet már az ószövetség: őrnek állítottalak, azért küldelek, hogy figyelmeztess az igaz útra. A mai világ könnyen ráhagyja a másikra a dolgait. Egy hamis szabadság- és szeretet eszményből kiindulva azt gondolja, tegyen amit akar, majd lesz valahogy, majd csak megoldja a maga problémáját. Az igazi szeretet felelősséget visel a másikért. Akkor jó neki, ha a másiknak is jó. A róka szájába adja Exuperi a figyelmeztetést: felelős vagy a rózsádért, mert öntözgetted, mert hernyóit irtottad, mert megszelídítetted. Felelős vagy a másik emberért, hogy legalább lehetősége legyen meghallani az Isten üzenetét.
Ugyanakkor fontos, hogy az igazság nem furkósbot, amely lecsaphat lépten-nyomon. Az igazságot akkor tudom megismertetni a másikkal, ha szeretettel tudom elé tárni a dolgot.
A tévedés megismertetésének vannak fokozatai: négyszemközt – két vagy három tanú előtt – a közösség előtt. Ha nem hallgat a közösségre sem, vedd úgy, mintha pogány volna. Az első keresztény közösségekben a pogányok megtéréséért imádkoztak, eléjük élték a keresztény életet.
Felelős vagyok a másik emberért, ez egy életre szóló feladat. Hogy mit tehetek a másikért az alakul, változik, de felelősségem nem szűnik meg. Egészen addig tart, amíg valamelyikünk életútja végére nem ér.
Felelősen a másikért, szeretettel, mégis határozottan akarom élni hitemet, akarok tanúságot tenni Jézus Krisztusról, Isten szeretetéről.
