Sík Sándor: Te Deum
Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!
Elkezdődött az új esztendő. Mint már annyiszor megettük az új évi lencsét, hogy gazdagok legyünk.
De vajon lelkünk gazdagodására is gondolunk-e ilyenkor, az év elején? Mert jaj nekünk, ha csak testünk kívánságai vezérelnek, ha csupán evilági pénztárcánkat szeretnénk megtölteni.
Kicsit most visszatekintve az év évgi hálaadásra, amikor megköszöntük Istennek a túláradó kegyelmét, amellyel elhalmozott minket az elmúlt esztendőben. Ám Sík Sándor versével a jövőre is szeretnénk szegezni tekintetünket, kicsit irányjelzőként használjuk a mai napra.
Mit tűzzünk ki magunk elé a 2014-es esztendőben? Talán a legfontosabb, hogy tudjunk hálát adni mindig mindenért! A jóért persze eddig is köszönetet mondtunk, de ez az év legyen kicsit más! Merjünk könnyes szemmel is hinni abban, hogy a mennyei Atya jót akar nekünk, hogy minden szenvedés érdemszerző lehet. Próbáljunk meg kicsit jobban odafigyelni a körülöttünk élőkre! „Hogy értenem adatott másokat…” írja a költő. Fontos lenne megállnunk, odafigyelnünk azokra, akik szólnak hozzánk, ha megszólíthatók lennénk, ha valóban jelen lennénk közöttük. Jó lenne, ha nem mi beszélnénk állandóan, mi „csak” meghallgatnánk a másik embert.
Annyi bizonytalan, magányos, kételkedő ember él körülöttünk, mellettünk. Ebben az évben próbáljunk meg nyitni feléjük! Merjünk elhallgatni, meghallgatni! Merjünk kicsit másképpen, szépen szeretni!
Legyünk emberek az embertelenségben! Maradjunk meg igaznak, tisztának, mint példaképeink, a szentek!
Akkor talán mi is elmondhatjuk Sík Sándorral minden este: hála legyen, Uram, hála legyen!
Boronkai Zsuzsanna 2014.01.01
—
(2021. 12.31)
A mai napon sok templomban felhangzik az ősi himnusz: Téged Isten dicsérünk. Hálát adunk az évért. Számos templomban összefoglalják az év eseményeit. Hányan lettek Isten gyermekei a keresztségben, mennyien lépték át az örök élet küszöbét. Milyen közösségi alkalmak működtek, vagy éppen indultak el.
Sík Sándor verse egy más szemszögből tekint arra, mi mindenért lehetünk hálása. Saját egyéni életemet szemlélhetem e sorokat hallgatva. Hogyan alakultak a személyes kapcsolataim? És talán a legfontosabb, hogyan alakult a hitem?
Természetesen minden hálaadás, minden számvetés abban is segít, hogy előre tekintsünk. Abban is megerősít ez a vers, hogy megfuthassam a kicsit futását. Hogy újra és újra kimondhassam: hála legyen, Uram, hála legyen!
