Sík Sándor: Légy csendességben!
Légy csendességben: Isten hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangu síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.
Ha futni verne vesszős szenvedély,
Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
Ha futva hágy el bárki, meg se nézd:
Csak el ne vétsed a csilingelést.
Ne nézz se jobbfelé, se balfelé:
Csak az egyenes út az Istené.
Hátad mögött ha mennydörög, se bánd,
Te csak sürögj a hívó síp iránt.
Ha éjbe vész is előtted az út,
Megsimogasd a síró kisfiút,
Ha sívó örvény örvénynek kiált,
Te kikerüld a szepegő csigát.
A hangos ember érőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
Te mosolyogj, és mondd, hogy Miatyánk.
S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
Hol elveszik a világ bűneit,
Szelíden lépj a szegezők elé:
A nyírő béres is a Pásztoré.
2014.12.19
A mai evangéliumban Zakariás pap Isten elé lép a templomban. Ebben a csendben találkozik az angyallal. Advent időszaka erre a csendességre hív minket! Különösen az utolsó napokon nehéz ezt a csendességet őrizni. Hiszen annyi minden marad az utolsó napokra. Ezek java részét nem is lehet máskor elvégezni. De legalább a szándékunk legyen meg, keressük a csendes perceket ezekben a napokban is!
A költő olyan helyzeteket sorol fel, amelyek a mi életünkben is jelen vannak. Vajon meghallom, meghallottam a pásztor hangú sípot? Figyelek rá folyamatosan? Mik azok a helyzetek, események, kik azok a személyek, amelyek, akik elvonnak erről az útról?
Ez az út nem kényelmes sétaút. Számos nehézség övezi. Mégis érdemes vállalnom Jézusért. Ő az, aki erőt ad az úton. Ő az, aki halk hangjával biztat, hívogat, kísér. Ő az, aki megfogja kezem, aki a legnehezebb pillanatokban ölébe vesz, és úgy visz a cél felé. Kövessem Őt bátran, keressem halk szavát a készület napjaiban és majd az ünnepnapokban is!
2021. 06. 04
Vasárnap ünnepeljük Krisztus testét és vérét. Az Eucharisztia csendes szentség. Bár szépen feldíszített oltárokra, gyönyörű monstranciában helyezi ki a pap a körmenetben, maga a szentség nem beszél.
Mi ugyan éneklünk, hangosan imádkozunk a külső szemlélő azonban azt látja, hogy Jézus hallgat. Mi a belső körhöz tartozunk-e? Szoktunk-e beszélgetni a Megváltóval? Mert a Mester ma is szeretne szólni tanítványaihoz. Megnyitom-e fülemet, hogy rá hallgassak, mint egykor a tizenkettő?
Milyen jó, hogy néhány éve Szentségimádást tartunk templomainkban úrnapja előtti szombat este. Ez a legjobb lehetőség a beszélgetésre. Sajnos sokszor ilyenkor se tudunk csöndben maradni, megállás nélkül imákat mormol a lelkünk és a szánk. Aztán pedig mérgelődünk, hogy Isten hallgat. Hogyan szóljon hozzánk, ha nem engedjük meg, hogy ő szólítson meg minket, mert állandóan jár a szánk?
Meg kellene tanulnunk elhallgatni és meghallgatni. Olyan szépen fogalmaz Sík Sándor:
„A hangos ember érőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.”
Kövessük példáját Jézusnak, aki tudott beszélni, tanítani, de csendben az Atyával együtt lenni is.
Használjunk ki minden alkalmat, amikor odatérdelhetünk Oltáriszentség elé! És ne felejtsük el: az Eucharisztia csendes szentség, ne a szánkat, a szívünket nyissuk meg előtte!
