Puszta Sándor: Jónás
Késett a hajó, te más hajóra szálltál
Azóta hiába várnak rád Ninivében.
Nem érünk rá várakozni, mint a versbéli Jónás. Ha nem úgy történnek az események, ahogy elgondoljuk, gyorsan váltunk. Most próbáljuk meg szemüveget cserélni. Így advent előtt talán hasznos is lehet.
Mi lenne, ha nem várakozásnak, hanem készülődésnek élnénk meg a sorban állást? Arra készülünk a pénztár előtt várva, hogy fizethessünk. A járműre várva, hogy utazhassunk. Utazás közben, a megérkezésre készülődhetnénk.
Mert nem mindegy, hogyan érkezünk meg. Jónásra hiába vártak Ninivében, hiszen e vers szerint el se jutott oda. Mi van akkor, ha megvárja türelmesen a hajót, de nem érnek vele semmit a Niniveiek, hiszen nem készült fel a rábízott feladat elvégzésére? Mi mindenhova felkészülten érkezünk? Fontos, hogy el tudjuk látni a feladatot, amellyel megbízott a mindenség királya. De vajon mennyit teszünk a saját erőnkből, és hányszor tárjuk szét kezeinket: nem tehetünk többet. Eljutunk oda, ahova mennünk kell? Vagy válogatunk, alkudozunk: nekem ez túl nehéz feladat, Uram, küldj inkább mást?
A várakozás passzívvá tesz minket, majd valamikor, valahogy, tőlem függetlenül megváltozik minden. A készülődés tevékenységek sorát hozza felém. És tudjuk, nincs boldogabb annál a szolgánál, akit hazatérő ura munka közben talál.
Ma jusson el mosolyunk, jó szavunk a körülöttünk élőkhöz, hiszen lehet, hogy az Úr általunk szeretné megmenteni Ninivét!
—
2022
Június a tanévzárás és a papszentelések hónapja. Mind a kettőt komoly tanulás, erőfeszítés előzi meg. Azt hisszük, hogy a bizonyítvány kiosztásával, a papok felszentelésével lezárul valami, holott igazán csak ekkor kezdődik el.
Milyen az ember? Türelmetlen. Akárcsak a versbéli Jónás. Nem tudja kivárni a saját hajóját. Hányszor vagyunk mi is így? Nincs kedvünk megállni, várakozni. Folyton sietnénk valahová. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy ez a rohanás emberi kapcsolatainkra, sőt az imádságainkra is rányomja bélyegét.
Itt a nyár, ideért a jó idő is. Ha nyaralni indulunk, de ha otthon töltjük szabadságunk napjait, akkor is fontos lehet, hogy lelassuljunk. Kezdjünk el megtanulni várni! Talán a nyugalom abban is segíthet minket, hogy meglássuk merre kell mennünk, mire hívott meg bennünket az Úr.
A Szentlélek sugallatait követve biztosan helyt tudunk állni minden próbatétel idején. Szükség van a lágy nyári szellőre ahhoz, hogy felismerjük és meghalljuk hangját. Használjuk jóra az előttünk álló néhány hónapot!
