Nemes Nagy Ágnes: MADÁR
Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rámakaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,
Most már eldőlnék nélküle.
Jövő héten hamvazószerda lesz. Szerencsés, ha a nagyböjt nem váratlanul ér minket. Jó lenne felkészülten elindulni húsvét felé.
A 100 éve született költőnő, Nemes Nagy Ágnes verse sokat segíthet ebben.
Bizony nekünk is megvannak a mindennapi madaraink. Azok a tulajdonságaink, amik szemünkben nagyon apró rossznak látszanak, de a mellettünk élők szerint kibírhatatlanná tesznek bennünket.
Mázsás súlyként viseljük életünk fájdalmait, gyakran fölemlegetve azt a sok rosszat, ami velünk történik vagy történt. A segítő kezet sokszor szinte öntudatlanul elutasítjuk, jó nekünk vergődni ott lent a porban.
Próbáljuk meg idén másképpen megélni a nagyböjt szent időszakát! Higgyük el, hogy Jézus szeretne nekünk segíteni! Kereszthalálával megmutatta és megnyitotta az utat igazi otthonunk felé. Először ő ment végig rajta, hogy minket bátorítani tudjon.
Évtizedek alatt belénk rögzült rossz szokásainktól, bűneinktől nem lehet egy pillanat alatt megválni; de feladatunk az elkövetkezendő hat hétben felvenni velük a harcot. Talán első lépésnek elég lenne tudatosítani magunkban, hogy nem dőlünk el nélkülük.
